A sors útjai

1. fejezet: Rémálom és valóság

(by Keiko)

 Kellemes, májusi este volt a középkor Japánban,…a Hold ezüstös ragyogásba vonta a tájat,…az égen nem volt egy felhő sem,…majd hirtelen egy hatalmas árny vetült a vidékre…Az égen több száz démon vonult el egy hatalmas csapatban…A csapat az erdő mellett lévő apró falut vette célba. Az emberek védekeztek, de a démonok rengetegen voltak,…lassan ellepték a falut…mindenhol férfiak, nők és gyermekek sikoltásai hallatszottak, de senki sem segített a bajbajutottak segítségére…Egy démon egy kislányt vett célba…a gyerek el akart menekülni, de a démon rávetette magát…

-         Ne!!!!!! – sikoltott fel Kagome.

A lány felült, és remegve húzta magára a takaróját.

-         Mi történt?! – ugrott le mellé a szomszédos fáról Inuyasha.

-         Mi a baj, Kagome?! – kérdezte Sango.

-         Jön valaki?! Naraku?! – riadt fel Shippou is.

-         Ne…nem…Nem Naraku…- dadogta a lány.

-         Akkor meg mi a baj?! – kérdezte Inuyasha.

-         Álmomban megtámadtak egy falut….- mondta Kagome.

-         Nem mondod, hogy azért vertél fel minket, mert rosszat álmodtál?! – háborgott Inuyasha, de Miroku leintette.

-         Hol volt az a falu, Kagome?…- kérdezte a lánytól.

-         Egy völgyben,…egy erdő mellett…De csak álom volt…- mondta Kagome.

-         Akkor végre visszafekszünk aludni? – kérdezte Inuyasha.

-         Nem hiszem….- válaszolt Miroku, az égre nézve.

-         Mindjárt felkel a nap…- mondta a szerzetes.

-         Nagyszerű…- jegyezte meg dühösen Inuyasha, de senki sem foglalkozott vele. Mindenki a felkelő napot nézte.

Ahogy a nap felkelt, az eget elborította a fény…De ez nem a megszokott, aranysárga napsugár volt…Az eget piros sugarak hálózták be.

-         Azt mondják…Hogy ha piros az ég, vér folyt az éjjel…- szólalt meg Sango.

Mindannyian Kagomére néztek, aki komoran nézett maga elé…Inuyasha felkapta a fejét, és a levegőbe szagolt…

-         És nem alaptalanul mondják…Vérszagot érzek…- mondta.

A többiek felpattantak.

-         Menjünk…- szólalt meg Miroku.

Inuyasha a hátára kapta Kagomét, Sango, Miroku és Shippou felültek Kirara hátára, és elindultak a szag irányába. Mikor megérkeztek, mindannyiuknak majdnem elállt a lélegzete.

A falu egy kis völgyben feküdt…A völgyet erdő ölelte körül…És most minden tele volt halott emberekkel és démonokkal…

-         Pont, mint Kagome álmában…- suttogta Miroku.

A csapat elindult a falu középpontja felé…Az úton és a házak maradványain holttestek hevertek…Néhány démon holttestet is találtak, de a legtöbb ember volt…

A falu főterénél Kagome észrevett egy kisebb testet. Odament. Egy kislány volt…Ugyanaz a kislányé, akit álmában látott…A gyerek hasán egy hatalmas seb volt…

-         Ez nem lehet igaz...Nem lehetett igaz! Csak álmodtam...- kergették a gondolatok egymást Kagome fejében.

-         Jól vagy?…- lépett oda hozzá Sango.

Kagome bólintott, a barátnőjére nézett, majd újra a holttestekre…Minden ugyanolyan volt, mint álmában…

-         Nem lehet igaz...

-         Kagome?…- kérdezte újra Sango.

A szellemirtó a lány vállára tette a kezét.

-         Biztos, hogy jól vagy?…- kérdezte.

Kagome már nem tudott válaszolni. Elájult.

Folyt. köv.