A sors útjai

2. fejezet: A kis túlélő

(by Keiko)

-         Kagome!!! – rohant Shippou az ájult lányhoz.

Miroku Kagome fölé hajolt…

-         Nincs semmi komoly baja,…szerintem csak megviselte ez az egész…- mondta a szerzetes.

-         Meg tudom érteni…- mondta Sango.

-         Szerintem vigyük be egy épen maradt kunyhóba…- javasolta Miroku.

Inuyasha bólintott, Kagoméhez lépett, és felemelte...majd megtorpant…

-         Ez a gyerek él! – mutatott a kislányra.

Miroku és Sango a gyerek fölé hajolt.

-         Igen…Súlyosan megsérült, de él…- mondta Miroku.

-         Vigyük őt is a kunyhóba…Ott elláthatjuk a sebét…- állt elő a javaslattal Sango.

Miroku csak bólintott, majd felvette a kislányt…Kagoméval együtt bevitték a kunyhóba, ellátták a sebét…

-         Shippou, te vigyázz a kislányra, és Kagoméra!…Mi addig eltemetjük a halottakat…- adta ki az utasítást Miroku, majd Sangoval és Inuyashával együtt elment, egyedül hagyva Shippout a két lánnyal…

-         Remélem, Kagome hamarosan magához tér…- motyogta a rókadémon, majd elhelyezkedett a földön…

Eközben Inuyasháék további túlélőket kerestek a romok között.

-         Úgy látszik, csak a lány maradt életben…- állapította meg Inuyasha.

A többiek csak bólintottak, majd elkezdték összegyűjteni a halottakat, hogy eltemethessék őket. Miközben a sírokat temették be, Inuyasha Mirokuhoz fordult.

-         Szerinted hogyan álmodhatta meg ezt Kagome? – kérdezte.

-         Lehet, hogy Kagome mivel miko, néha megálmodik dolgokat…- válaszolt töprengve Miroku.

-         Lehet…- mondta Inuyasha, majd folytatták a munkát…

Eközben Kagome magához tért. Felült az ágyban…

-         Kagome! Jól vagy? – kérdezte Shippou.

-         Igen…Jól vagyok Shippou, köszönöm…- válaszolt Kagome.

-         Hol vagyok? – kérdezte.

-         A faluban vagyunk…Inuyasháék behoztak titeket egy kunyhóba…Úgy örülök, hogy jól vagy!…- örvendezett Shippou.

-         Köszönöm…Nagyon aranyos vagy…De…miért mondtad azt, hogy minket?…Valaki megsérült?…- kérdezte Kagome körülnézve.

-         Közülünk nem…De emlékszel arra a lányra, akit észrevettél? Kiderült, hogy nem halt meg, csak súlyosan megsérült…Sango ellátta a sebét, és most itt fekszik…- magyarázta Shippou.

-         Aha…- értette meg Kagome, majd felkelt, és a lány ágyához ment.

A kislány már kevésbé volt sápadt, egyenletesen lélegzett…

-         Úgy látszik, rendbe fog jönni...

-         Shippou! Légy szíves, maradj itt a kislánnyal, és szólj, ha valami történik…Én megyek, megnézem Inuyasháékat…- mondta Kagome.

-         Jó…- egyezett bele Shippou.

Kagome kiment a kunyhóból, barátai felé vette az irányt.

Inuyasháék ezekben a percekben fejezték be munkájukat. Minden halottat eltemettek, lelkükért elmondtak egy imát.

-         Végeztünk…- szólalt meg Miroku.

Inuyasha felkapta a fejét.

-         Jön Kagome…- szólalt meg.

Miroku és Sango a közeledő lány felé fordultak.

-         Szia Kagome! Úgy látom, már jól vagy…- köszöntötte mosolyogva Sango barátnőjét.

-         Igen…Teljesen…De ahogy látom, ti is végeztetek…- nézett körül Kagome.

-         Igen…Mindenkit eltemettünk…- válaszolt Miroku, ám ekkor egy kiáltás harsant.

-         Kagome!!! Felébredt!!! – kiáltotta Shippou rohanva, majd nagy nehezen lefékezett Kagoméék előtt.

-         Mi történt? – kérdezte a lány.

-         A kislány! Felébredt! – mondta Shippou.

Kagome elmosolyodott…

-         Akkor menjünk, nézzük meg…- mondta, majd elindult…a többiek utána.

A kunyhóba lépve az ágyán ülve pillantották meg a gyereket.

-         Szia…Én Kagome vagyok…Ő meg Sango, Inuyasha, Miroku, Shippou és Kirara…Téged hogy hívnak? – kérdezte Kagome, miután mindenkit bemutatott.

-         Rinnek…- válaszolta a kislány.

Folyt. köv.