A sors útjai

4. fejezet: Új barátságok

( by Keiko)

Eltelt néhány nap. Rin teljesen felépült, s Inuyasháék úgy döntöttek, tovább indulnak…Rin is velük ment.

-         Nem értem, miért hozzuk őt is…- morgott Inuyasha, de Kagome lecsendesítette.

A csapat tovább haladt az erdő mentén, ékkőszilánkokat keresve. Inuyasha még mindig morgott, amiért egyre többen lettek…Rin Shippou-hoz fordult.

-         Ő szellem, ugye? – kérdezte, Inuyashára mutatva.

-         Nem…Csak félig…félig ember…- válaszolt Shippou.

Inuyasha, vigyázva, hogy ne vegyék észre hallgatózott.

-         Miért van rossz kedve?…- kérdezte Rin.

-         Hááát…Nem akarja, hogy itt legyek?…- kérdezte szomorúan Rin.

-         Nem…Inuyasha csak úgy mutatja, hogy undok…Egyébként néha egész rendes tud lenni…De nagyon önfejű…- válaszolt Shippou.

-         MIT MONDTÁL?!?! – kiáltott Inuyasha, és egy hatalmasat vert Shippou fejére.

-         Au!!! Kagome, már megint bánt!!! – panaszkodott Shippou, a fején lévő óriási púpot tapogatva.

-         Inuyasha! Hagyd abba! – szólalt meg Kagome.

-         De sértegetett!…- válaszolt Inuyasha.

-         Kellett neked hallgatóznod…- mondta Kagome.

-         NEM HALLGATÓZTAM!!!! – ordított Inuyasha.

-         VELEM NE ORDÍTOZZ!!! – kiáltotta vissza Kagome.

-         AZT CSINÁLOK, AMIT AKAROK!!! – ordított Inuyasha.

-         OSUWARI!

Inuyasha a földre esett.

-         Máskor majd nem ordibálsz velem…- mondta Kagome.

Rin, aki eddig elképedve nézett, Shippou-hoz fordult.

-         Gyakran csinálják ezt? – kérdezte.

-         Igen…Eléggé…- bólintott Shippou.

Rin a földön fetrengő, még mindig morgó Inuyashára, majd a dühös Kagoméra nézett, akik egymásnak háttal voltak, és a lehető legharagosabb arckifejezéssel néztek maguk elé.

-         Nagyon szerethetik egymást…- mondta mosolyogva.

-         Hát, te tudod…- válaszolt kétkedve Shippou.

-         Néha egész normálisan viselkednek egymással…- szólalt meg Sango.

-         De egyébként…Általában Inuyasha kezdi a vitát…- mondta Miroku, amiért egy szúrós pillantás volt a jutalma Inuyashától.

-         Tényleg így van!…- védekezett a szerzetes, végigsimítva az előtte álló Sango fenekét…

-         TE PERVERZ!!! – kiáltotta a szellemírtó, és jól fejbe csapta a szerzetest.

Az tántorogva dörzsölgette az ütés nyomát…

Rin egy ideig döbbenten nézett, majd elkacagta magát…Egy pillanatig mindenki döbbenten nézett rá, majd ők is nevetni kezdtek…még Inuyasha is elmosolyodott…

Nem is sejtették, hogy valaki figyelte őket…Majd az a valaki eltűnt…

Rin, miután abbahagyta a nevetést, Inuyasháékra nézett.

-         Azt hiszem, vannak új barátaim...

A kislány elmosolyodott…

Kagome odahajolt hozzá…

-         Azt hiszem, jól megleszel velünk…- mondta mosolyogva.

Rin körülnézett. Mindenki, mosolygott…Csak Inuyasha nem…Kagome megbökte.

-         Mi van?! Felőlem maradhat…- mondta, majd vállat vont.

-         Most már elfogad…Látod, nem olyan undok, mint ahogy elsőre hinné az ember…- suttogta Rinnek Shippou.

-         Hé!…- szólalt meg Inuyasha.

Shippou összegörnyedt.

-         Inuyasha, hagyd már!…- szólalt meg Kagome.

-         Ne mond meg, mit csináljak!…- kiabálta Inuyasha.

Kagome már épp vissza akart kiabálni, amikor megszólalt egy hűvös hang.

-         Nem lehetne később?…Beismerem, nagyon szórakoztató, de lenne más dolgom is…

Folyt. köv.