5. fejezet: Szomorú búcsúzás
2005.11.02. 11:38
A sors útjai
5. fejezet: Szomorú búcsúzás
(by Keiko)
Mindenki a hang irányába fordult. Az erdő szélén, egy fának dőlve állt Sesshoumaru, az oldalán Jakennel.
- Sok türelmed van az öcsémhez…- mondta Kagomének.
- Ööö…kössz…- válaszolt a zavarban lévő lány.
- MIÉRT KÉNE HOZZÁN TÜRELEM?!?!?! – ordította Inuyasha, de bátyja nem sokat törődött vele.
- Higgadj le öcsi, nem hozzád jöttem…- mondta lekezelően.
Eközben a tisztás másik oldalán, a fák között az egyik bokorban guggoló Rin a mellette térdelő Shippou-hoz fordult.
- Miért bújtunk el?…- kérdezte.
- Mert megjelent Sesshoumaru…Ilyenkor el kell bújni…- válaszolt Shippou, de Rin csak a mondat első felére figyelt.
- Sesshoumaru?! – kiáltotta, majd kiugrott a bokorból, és a tisztás másik széle felé kezdett rohanni.
- Rin, várj meg! – kiáltott Shippou, majd utána rohant.
- Akkor kihez jöttél?…- kérdezte Inuyasha.
Sesshoumaru épp válaszolt volna, mikor egy kiáltás szelte át a mezőt…
- Sesshoumaru nagyúr!…- kiáltotta Rin, és átkarolta Sesshoumaru derekát.
- Nem nagyúr…Csak Sesshoumaru, Rin…- szólalt meg Sesshoumaru.
- Látod, nagyuram? Mondtam, hogy meglesz…- szólalt meg Jaken, de Sesshoumaru nem válaszolt, csak rálépett.
Inuyasháék leesett állal álltak.
- Mi köze van Rinnek Sesshoumaruhoz?! – kérdezte döbbenten Kagome.
- Fogalmam sincs…- válaszolt legalább olyan döbbenten Inuyasha
Sesshoumaru Rinre nézett.
- Miért nem mondtad el neki, Rin? – kérdezte.
- Jaken mondta, hogy ne mondjam senkinek se, hogy ismerlek…- válaszolta Rin.
- Azt mondta, ez a te parancsod…- mondta a kislány.
- Jaken…
- Igen, nagyuram?…- szólalt meg félve a kis gnóm, aki épp most tápászkodott fel a földről.
- Máskor, ha parancsot adsz a nevemben, szólj nekem is…- mondta Sesshoumaru, és újra keresztülgyalogolt Jakenen.
- Értem, nagyuram…- nyögte Jaken.
Sesshoumaru Inuyasháék felé fordult. Látszott rajta, hogy nehezére fog esni, amit mondani fog…
- Inuyasha…Köszönöm, hogy vigyáztatok Rinre…- mondta.
- Ööö…Nincs mit…- válaszolt döbbenten Inuyasha.
- Sesshoumaru megköszönt nekem valamit?! És Rin vele van?! Törődik egy halandóval?!
- Akkor…elmész? – kérdezte Shippou Rintől.
A kislány bólintott.
- Kár…- mondta Shippou.
- Köszönj el…- szólalt meg Sesshoumaru.
Rin bólintott, majd odament Inuyasháékhoz, és mindenkitől elköszönt. Mikor Shippou-hoz ért, mindketten némán nézték a másikat.
- Akkor szia…Hiányozni fogsz…- mondta Shippou.
Rin ekkor sírva átölelte Shippou-t.
- Te is!…- hüppögte.
Shippou kicsit zavartan megveregette Rin hátát, aki lassan abbahagyta a sírást.
- Szia…- köszönt el Rin.
- Szia…- köszönt el Shippou is.
Rin Sesshoumaruhoz szaladt, onnan nézett vissza új barátaira.
- Sziasztok! – köszönt el.
- Köszönd meg, hogy megtaláltak…- súgta neki Sesshoumaru.
- Ja, és köszi, hogy megtaláltatok! – kiabálta a kislány.
- Nincs mit! – kiabált vissza Sango és Kagome.
Rin még intett egyet, majd Sesshoumaruval és Jakennel együtt eltűnt. Kagome Shippou-hoz lépett.
- Hiányozni fog…- motyogta Shippou.
- Majd még biztosan találkoztok…- mondta bíztatóan Kagome.
- Az azért elég furcsa, hogy a bátyám törődik Rinnel…- jegyezte meg a melléjük lépő Inuyasha.
- Igen…De előnyére változott…- válaszolt Kagome.
Folyt. köv.
|