A sors útjai

7. fejezet: Sem veled, sem nélküled

(by Keiko)

Mikor Kagome felébredt, már felkelt a nap…A lány körülnézett, majd a mellette fekvő Inuyashán akadt meg a tekintete.

-         Tehát igaz volt minden...Nem álmodtam...A csók...

Kagome elmosolyodott…majd hangokat hallott…Inuyasha beszélt álmában…

-         Kikyou…- mondta a már átváltozott Inuyasha.

Kagome arcáról lehervadt a mosoly.

-         Kikyouról álmodik...Velem aludt el, és róla álmodik...Még is őt szereti...

A lány arcán végigfutott egy könnycsepp…Majd követte még egy…És Kagome potyogó könnyekkel állt fel Inuyasha mellől.

-         Jobb, ha hazamegyek...

A lány eltűnt az erdőben…

-         Mért kell elmenned? – kérdezte döbbenten Miroku, mikor Kagome bejelentette, hogy egy időre elmegy.

-         Mert…sok dolgom van…- válaszolta Kagome.

-         Akkor szia…- szólalt meg Sango, akinek nem kerülte el a figyelmét Kagome könnyekkel teli szeme.

-         Sziasztok…- köszönt el Kagome is, majd elment.

-         Miért hagytad elmenni? – kérdezte Miroku Sangot.

-         Láttátok, hogy milyen szomorú volt?…- kérdezte Shippou.

-         És nem aludt itt…- jegyezte meg Miroku.

-         Biztos összeveszett Inuyashával…- mondta Sango.

-         Lehetséges…Akkor, reméljük, hogy Inuyasha hamarosan bocsánatot kér tőle…- mondta Shippou.

Eközben Inuyasha felébredt.

-         Vajon hol van Kagome?...

A lány üres helyére nézett.

-         Megkeresem...

A lány illata után indult…Ami a kúthoz vezette…

-         Hazament...

Inuyasha beugrott a kútba.

Eközben Kagome épp belépett a szobájába.

-         Hogy hihettem azt, hogy szeret?...Hiszen Kikyout szereti...Rájöhettem volna előbb is...

Kagome hirtelen lépteket hallott, és belépett a szobájába Inuyasha.

-         Kagome, hova mentél?…- kérdezte, majd meglátta a lány kisírt szemeit.

-         Mi a baj? – kérdezte.

-         Hagyj…- fordult el Kagome.

-         De Kagome…

-         Menj innen! Menj vissza Kikyouhoz! Hiszen őt szereted! - szólalt meg szomorúan Kagome.

-         Én ilyet nem mondtam…- mondta Inuyasha.

-         Hallottalak álmodban…Róla beszéltél…- suttogta Kagome.

-         Mi?…

Kagome visszafordult…Inuyasha látta, hogy a lány sír…

-         Most jobb, ha mész…- szólalt meg a lány, kitolva Inuyashát a szobájából, és becsukva előtte az ajtót.

Inuyasha hallotta, hogy a lány tovább sír…majd szomorúan a kúthoz ment, és visszament a középkorba.

-         Tényleg Kikyouval álmodtam...nem tudom elfelejteni őt...de itt van Kagome is...

Inuyashát elnyelte az erdő.

Nem sokkal ezután Kagome az iskolába készült. A barátnői már várták.

-         Szia Kagome! – köszöntek a lányok.

-         Sziasztok! – köszönt Kagome is.

-         Hogy-hogy ilyen hamar meggyógyultál? – kérdezte Ayumi.

-         Igen, eléggé fájhattak azok a hólyagok az arcodon…- szólalt meg Eri.

-         És még a reumád is!…- tette hozzá Yuka.

-         Már jól vagyok…- válaszolt Kagome.

-         Nagyapa...Egyszer nem mondhatnád azt, hogy megfáztam?!?!?!

-         Gyere! Becsöngettek! – a lányok bevonszolták Kagomét a terembe.

Mikor véget ért a tanítás, a négy lány együtt indult el haza.

-         Tényleg, Kagome, nem is mondtad, hogy mi van a barátoddal…- szólalt meg Eri.

-         Igen, mi van vele? – kérdezte Yuka és Ayumi.

-         Ööö…Semmi…Nem érdekes…

-         Nem mondhatom azt, hogy megcsókolt, aztán a régi barátnőjével álmodott...Jaj, Inuyasha! Hiányzol!...

-         Kár…- majd a lányok elbúcsúztak Kagométól, és mindenki hazament.

Kagome megállt a Goshinboku előtt.

-         Inuyasha...De hiányzol...De nem mehetek vissza! Akkor újra megtörténik minden!...De akkor is hiányzik...Nem bírom nélküle...

Kagome hirtelen elhatározással összepakolt, és beugrott a kútba…

Folyt. köv.