14.fejezet: A döntés
2005.11.05. 19:56
A sors útjai
14. fejezet: A döntés
(by Keiko)
- MI?!?!? – ült fel rögtön Inuyasha, de rögtön megbánta.
Sebei, mint a tüzes vas, égették a bőrét.
- Feküdj vissza…- kérlelte a lány, de Inuyasha nem törődött vele.
Fogcsikorgatva, összegörnyedve, de felállt, és el akart indulni Katara után…
- Hova mész?…- kérdezte Kagome.
- Mit gondolsz?! Visszaszerzem a kardomat attól a mocskos démontól…- mondta Inuyasha, majd lépett egyet, de a belényilalló fájdalomtól fél térdre ereszkedett.
- Pihenned kell…Most nem mehetsz utána…- mondta Kagome, és Inuyasha hagyta, hogy barátai egy közeli kis házba vezessék, és hogy Kagome ellássa a sebeit.
- Most pihenj…Az lenne a legjobb, ha aludnál…- mondta Kagome, majd magára hagyta a házban Inuyashát.
A hanyou már majdnem elaludt, amikor beszélgetést hallott kintről. Nem törődött vele, egészen addig, amíg meg nem hallotta az ő nevét is. Akkor, nehezen, de elment az ajtóig, s ott hallgatózni kezdett.
- Szóval elvitte a Tetsusaigát…akkor Inuyasha akármikor átváltozhat, és most már nem fogjuk tudni megállítani…- hallatszott Sango hangja.
- Igen…Ki kell találnunk, mit tegyünk…- hallotta Miroku hangját is.
- Én mellette akarok maradni…- szólalt meg Kagome.
- Akármi is történik vele, vagy velem…- folytatta a lány.
- Én is így vagyok ezzel…Barátok vagyunk…- mondta Sango.
- Nem hagyjuk cserben egymást…- fejezte be Miroku.
- Mi is így gondoljuk! – hallatszott Rin és Shippou hangja.
- Nektek nem kéne már aludnotok…Ahelyett, hogy itt hallgatóznátok?…- kérdezte Miroku.
- Nos…Hát…Izé…- hebegett-habogott Shippou.
- Igen, aludnunk kéne, de nagyon kíváncsiak voltunk, ezért beültünk abba a bokorba, és hallgatóztunk…- vágta rá Rin.
- És mi is Inuyasha mellett akarunk maradni…- mondta felbátorodva Shippou.
- Shippou elmondta, mi történhet, de egyetértek vele…- mondta Rin.
Inuyasha szomorkásan elmosolyodott.
- Nem sodorhatom őket veszélybe...Főleg Kagomét nem...
Hirtelen lépteket hallott, ezért gyorsan visszafeküdt a helyére, és úgy tett, mintha aludt volna.
Kagome nyitott be.
- Hogy van Inuyasha? – hallatszott kintről Sango hangja.
- Alszik…De a sebei elég jó tempóban gyógyulnak…Még néhány napig fekszik, és jól lesz…- válaszolta Kagome.
- Az nehéz lesz…Bent tartani Inuyashát…- sóhajtott Miroku.
- Pedig valahogy meg kell oldanunk, nehogy friss sebeket szerezzen, és átváltozzon…- mondta Kagome.
A lány kiment, de most jól érthetően lehetett hallani a beszélgetők hangját, onnan is, ahol Inuyasha feküdt…
Beszélgető barátai nem is sejtették, hogy a hanyou fejében is egymást kergetik a gondolatok, csak teljesen másról gondolkodik.
Mirokuék, mikor úgy gondoltak, már minden óvintézkedést megbeszéltek a holnapi nappal kapcsolatban, bementek a házba, és lefeküdtek. Shippouék ekkor már aludtak. Hamarosan a többieket is elnyomta az álom…Inuyasha még egy ideig ébren figyelte a közelében alvó Kagomét…
- Muszáj megtennem...Miattuk...Kagome miatt...- nézett végig Inuyasha a barátain, majd legutoljára még egyszer Kagoméra emelte a tekintetét…
A hold gyengén világította meg a tájat, még is lehetett látni azt a sötét valamit, ami a kunyhóból kilépve az erdő felé vette az irányt...
Másnap reggel Kagome korán ébredt. Körül sem nézve lépett ki a házból, megmosta az arcát, majd újra a kunyhó felé fordult…
- Meg kell néznem Inuyasha sebét...
A többiek az ő sikítására ébredtek.
- Mi történt, Kagome?! – kérdezte Sango.
- Inuyasha…Eltűnt!!! – mutatott a hanyou üres helyére Kagome.
Folyt. köv.
|