A sors útjai

17. fejezet: Újabb csapás

(by Keiko)

-         Én még mindig nem értem, miért akart Inuyasha elmenni…- sóhajtotta Shippou.

-         Csak! - válaszolt idegesen Inuyasha, de Kagome elhallgattatta.

-         Nyugi…- mondta.

-         De én tényleg nem ért…- kezdte volna újra Shippou, de ekkor Inuyasha egy hatalmas púppal jutalmazta kíváncsiságát.

Míg Shippou a púpot tapogatta, Kagome Inuyashát próbálta meggyőzni arról, hogy nem ez a leghelyesebb nevelési módszer.

-         Nem kellett volna megverned szegényt…- mondta Kagome.

-         Ma már tizedszerre kérdezte meg! Elegem volt belőle! – védekezett Inuyasha.

-         Csak nem érti…Shippou csak egy gyerek…- mondta Kagome.

-         Rin sem érti, mégsem kérdezősködik!…- mondta Inuyasha.

Eközben Rinre nézett, aki elmélyülten magyarázott valamit Shippounak, aki miután meghallgatta a lány mondanivalóját, Inuyashára és Kagomére nézett, elvigyorodott, és megszólalt.

-         Már értem!…Kössz, Rin…- mondta.

A kislány csak legyintett.

-         Hááát…Szerintem Rin érti…- mondta Kagome.

-         Lehet…- válaszolta Inuyasha.

Ekkor már egy hét telt el Katara támadása óta, s mivel Inuyasha hamar meggyógyult, a kis csapat úgy döntött, tovább indulnak...

Inuyasha felkapta a fejét. A többiek várakozásteljesen néztek rá.

-         Ez Katara…- mondta.

-         Rin, Shippou, bújjatok el! – mondta Kagome, mire a két gyerek elindult az erdőbe.

Hamarosan meg is jelent Katara, de nem egyedül…Nagy csapatnyi mérges darázs kísérte.

-         Nos, úgy látszik, hamar teljesíteni fogom a feladatom egyik részét…- mondta Katara.

Mikor látta, hogy Inuyasháék a mérges darazsakat nézik, elmosolyodott.

-         Ó, igen, ez egy kis ajándék az új szövetségesemtől…Narakunak hívják…Gondolom, ismeritek…- mondta Katara.

-         Igen, volt már szerencsénk egymáshoz…- sziszegte Inuyasha.

-         Naraku és Katara együtt?! Még egyenként is nehéz lesz legyőzni őket, hát még így...

-         Ez remek…Akkor rögtön a lényegre térnék…A birtokotokban van néhány ékkőszilánk…Már a múltkori találkozásunkkor megmondtam, hogy el fogok jönni értük…Nos, itt vagyok…A szilánkokat akarom….- mondta Katara.

-         Akarhatod…De nem kapod meg őket! – mondta Inuyasha, majd Kagome elé ugrott.

-         Vicces vagy…Nem sokra mész a kardod nélkül ellenem…- mondta Katara.

-         De ne mondják rám, hogy nem veszem fel a kesztyűt…Lángörvény! – kiáltotta, s Inuyashát már körül is vette az egyre szűkülő örvény.

-         Ezzel most semmire sem mész!…- kiáltotta Kagome, s kilőtt egy nyilat, ami megsemmisítette Katara örvényét.

-         Érdekes…Nálad vannak a szilánkok…Lánglabda! - kiáltotta Katara, majd Kagome felé vetődött.

A lány elkerülte az első támadást, de a második elől már csak épp hogy ki tudott fordulni, és ez a földre döntötte. Ahogy Kagome esett, Katara még az esés közben tépte le a nyakáról a szilánkokat tartalmazó üvegcsét. A szilánkokat kivette az üvegből, s azt elhajította.

-         Nos…Ezzel meg is volnánk…- mondta, majd indulni készült.

-         Kagome! – rohant oda Inuyasha a lányhoz.

-         Jól vagy?! – kérdezte idegesen

Kagome bólintott.

Hirtelen egy kisebb fuvallat söpört végig a mezőn. Inuyasháék a szél irányába néztek.

-         Nocsak…megkerült az elveszett bárány…- mondta Katara, majd elindult a mező széle felé.

A mező szélén…Ott állt…Kohaku.

Folyt. köv.