A sors útjai

19. fejezet: Démoni éjszaka

(by Keiko)

Éjszaka volt…A palotára rásütött a hold fénye…Az épület látszólag üres volt…De a belsejében még is mozgott valaki…Pontosabban valakik…

-         Szép munka volt, Katara…- mondta Naraku.

-         Semmiség volt…- válaszolt Katara, s Naraku kezébe ejtette az ékkődarabokat.

Naraku a többi szilánkhoz illesztette őket…A Shikon no Tama már majdnem teljes volt…

-         Már csak két szilánk hiányzik…- állapította meg Katara.

-         Annál a farkasnál, Kougánál vannak, ha jól emlékszem…- folytatta.

Naraku elismerően bólintott.

-         Nagyon jó a memóriád…Nos, ha meglesznek a szilánkok, az egyiket hozzá is rakhatjuk az ékkőhöz…- mondta.

-         És a másik?…- kérdezte Katara.

-         Az még meglepetés…Emlékszel? Fejlesztenünk kell a türelmedet…- mondta Naraku.

Katara kedvtelenül bólintott.

-         De tetszeni fog…és hamarosan megtudod…Ígérem…- mondta Naraku.

Ezekre a szavakra Katara elmosolyodott. Naraku közelebb lépett hozzá…És megcsókolta. A démon viszonozta a csókot…

Naraku Katarát nézte. A démon idomai teljesen jól látszottak tűzvörös és fekete, testhez simuló ruhájában…

Katara Naraku mellé lépett.

-         Én még nem vagyok fáradt…- mondta kihívóan.

-         És te?…- kérdezte.

-         Fáradt? Én? Szó sincs róla…- válaszolt Naraku, majd megcsókolta Katarát.

-         Nem úszod meg olyan könnyen…- mondta, majd lassan elkezdte levenni Katara ruháit.

-         Ennek örülök…- mondta Katara, majd ő is hasonlóan cselekedett.

Néhány perc múlva már mindketten ruha nélkül feküdtek az ágyon…Izzott körülöttük a levegő…

-         Jó harcos vagy…És még gyönyörű is…- mondta elismerően Naraku.

-         Köszönöm a bókot…- válaszolt Katara, és megcsókolta a hanyout.

Közben a szenvedély tovább izzott körülöttük…S nemsokára Naraku és Katara egymásé lettek…

-         Ez feledhetetlen élmény volt…- mondta Katara.

Naraku csak bólintott.

-         …De én még most sem vagyok fáradt…- fejezte be a démon.

Naraku elvigyorodott.

-         Ennek nagyon örülök, ugyan is én sem vagyok az…- mondta, majd átkarolta, és megcsókolta Katarát.

A démon viszonozta a csókot…S megismételték a csodálatos élményt…És nem is egyszer…

Már majdnem hajnalodott, mikor Naraku és Katara elaludtak, miután mindketten teljesen kifáradtak…

Ekkor talált rájuk Kagura…

A démon döbbenten nézte a párt, majd sietős léptekkel távozott a szobából…Fejében eközben egymást kergették a gondolatok.

-         Még hogy csak a szövetségese!...Naraku egyre nevetségesebben hazudik...Mindegy...Nos, úgy látszik, Naraku új játékszert talált magának...Talán így nemsokára eljön az az idő, mikor végre megszökhetem tőle...

Kagura, miután tisztes távolágba ért Narakutól, lassított tempóján, majd csatlakozott Kannához, aki éppen reggelizett. De mivel „húga” nem volt valami felemelő társaság, felállt, s elindult az erdőbe.

Alakját lassan elnyelték a fák…

Folyt. köv.