20. fejezet: A bezárult átjáró
2005.11.08. 17:56
A sors útjai
20. fejezet: A bezárult átjáró
(by Keiko)
- Hol van Kagome? – kérdezte Sango.
- Elment…Nem tudjuk, merre…- válaszolt Rin.
- Már megint…- monda Shippou.
Késő délután volt, s Kagomét már megint senki sem látta reggel óta, miután szó nélkül ott hagyta társait.
- Minden nap ezt csinálja…Lassan egy hete…- kapcsolódott be a beszélgetésbe Miroku is.
- Igen…Elhiszem, hogy nagyon rossz ez neki, de muszáj túllépnie rajta, különben sohasem találjuk meg Narakut és Katarát…- mondta Sango.
- Igen…- felhősödött el valami miatt Miroku tekintete.
- Mi a baj?…- kérdezte Sango.
- Semmi…- mondta Miroku, majd megfogta Sango fenekét.
- TE PEZVERZ!!!! – kiáltotta Sango, majd egy hatalmasat lekevert Mirokunak.
A szerzetes az ütés nyomát tapogatta, de amikor senki sem figyelt rá, tekintetére kiült az előbbi szomorúság…
Inuyasha, aki eddig a veszekedőket nézte, most felállt, és elindult.
- Hova mész? – kérdezte Sango.
- Sétálni…- válaszolta Inuyasha, de amint elég mélyen az erdőben volt, megtorpant.
- Mit akarsz itt, Kagura? – kérdezte.
Ebben a pillanatban előlépett Kagura.
- Gondoltam, hogy észrevettél…Bár, elég nehéz volt megtalálni titeket…Már egy hete úton vagyok…- mondta.
- Most megtaláltál…Mit akarsz? – kérdezte meglehetősen ellenségesen Inuyasha.
- Szabadságot…- válaszolt Kagura.
- Mi?…- kérdezte Inuyasha értetlenül.
- El akarok szakadni Narakutól…- mondta a nő.
- És? Mi tart vissza? – kérdezte gúnyosan Inuyasha.
- Narakunál van a szívem…Ezért nem tudok megszökni…- válaszolta Kagura.
Inuyasha teljesen ledöbbent.
- Szóval csak azért nem megy el, mert nem tud!...
- És nekem mi közöm ehhez?…- kérdezte, közönyösséget tettetve.
- A segítségedet kérem…Arra kérlek, hozd el nekem a szívem, ha Narakuval harcoltok…- mondta Kagura.
- Hamarosan úgy is találkozni fogtok vele, mert valamilyen nagyszabású tervet szövöget…- folytatta Kagura.
- És nem tudsz beavatni ebbe a tervbe? – kérdezte Inuyasha.
- Nem tudok sokat…Az a nő, Katara mindenről tud, de nekem már nem mondja el a terveit Naraku, mert nem bízik bennem…- hajtotta le a fejét Kagura.
- És mit tudsz?…- kérdezte Inuyasha
- Naraku valamire használni akarja az egyik ékkőszilánkot…Azt nem olvasztotta be az ékkőbe…- mondta Kagura.
- Érdekes…
- Egyenlőre ennyi, amit tudok…De ha van valami, szólok!…Csak hozd el majd Narakutól a szívem!…- mondta Kagura, majd elrepült egy tollal.
Inuyasha még egy ideig maga elé bámult…Majd egy ismerős szag csapta meg az orrát…Kagome vérének szaga…
- Lehet, hogy ez része Naraku tervének!...
Inuyasha elkezdett arra rohanni, amerre Kagome vérének szagát érezte. Hirtelen arra a tisztásra ért, ahol a kút állt. Meglátta Kagomét, amint a kútba ugrik.
- Kagome!!! – kiáltotta, és a kúthoz rohant.
A lány ott ült a csontokon, és zokogott. Látszott, hogy nem először próbált a kútba ugrani, és a szilánkok felsértették a bőrét…
Inuyasha beugrott Kagome mellé a kútba és átölelte.
- Semmi baj…- suttogta a fülébe.
Kagome fölpillantott, és abbahagyta a sírást, bár a könnyei még mindig folytak.
- Inuyasha…- suttogta a lány.
- Megtaláljuk Katarát, és visszaszerezzük a szilánkokat, és akkor hazamehetsz…- vigasztalta Inuyasha Kagomét.
A lány nem szólt egy szót sem, csak szorosan a hanyouhoz bújt. Inuyasha felkapta Kagomét, és kiugrott vele a kútból…Meg sem állt, amíg az erdő egy másik tisztására nem ért. Ott letette a lányt, s miután meggyőződött arról, hogy Kagome egyik sebe sem olyan súlyos, odaült mellé. A lány csak hozzábújt, nem szólt egy szót sem…
Észre sem vették, de lassan eltelt a délután…A nap utolsó sugarai még vetettek egy utolsó pillantást a párra, mikor Inuyasha megmozdult.
- Már jobban vagy?…- kérdezte, Kagoméhoz fordulva.
A lány csak bólintott.
- Minden rendben lesz…Megoldjuk, hogy haza mehess…- mondta Inuyasha.
Kagome hálával telt szemekkel Inuyashára nézett, majd lassan megcsókolta a hanyout…Inuyasha viszonozta a csókot, és elkezdte megszabadítani Kagomét a ruháitól…A lány ugyanígy tett, s nemsokára Inuyasha és Kagome egymásé lehettek a sötétségben…
Másnap reggel a kelő nap sugarai ébresztették a párt…Inuyasha ébredt fel előbb, majd a mellkasán pihenő Kagomére nézett, és egy csókkal ébresztette a lányt…
- Jó reggelt…- mondta mosolyogva Kagome.
- Jobb nem is lehetne…- mosolygott vissza Inuyasha.
Összeszedték magukat, majd elindultak vissza Mirokuékhoz…
Egyre közelebb értek, mikor halk sírás ütötte meg a fülüket…
- Ez Sango! – mondta Kagome.
Inuyasha bólintott, majd felkapta a lányt, s elindultak a sírás irányába.
Folyt. köv.
|