A sors útjai

23. fejezet: Amikor a rém elszabadul…

(by Keiko)

Mikor Miroku fölébredt, egy kunyhóban találta magát. Mellette Sango ült, aki most vette csak észre, hogy a fiú fölébredt.

-         Miroku! – kiáltotta Sango, és a szerzetes nyakába vetette magát.

Miroku kissé zavartan veregette meg Sango vállát.

-         Öhm…Én is örülök neked…- mondta, majd a keze a lány fenekére tévedt.

Sango most nem adott pofont a szerzetesnek, csak rámosolygott és megcsókolta. Miroku viszonozta. Miután ajkaik elváltak egymástól, Miroku a lányhoz fordult.

-         Hol vagyunk? És hol vannak a többiek? – kérdezte.

-         Ide hoztunk, miután elájultál. Inuyasha és Kagome gyógynövényeket gyűjtenek neked, Rin és Shippou meg kinn játszanak…- válaszolta Sango.

Eközben Inuyasha és Kagome az erdőben sétáltak…

-         Miroku szerintem nemsokára magához tér…- mondta Kagome.

-         Igen…De milyen gyógynövény kell még? – kérdezte Inuyasha, felmutatva egy nagy csokor eddig gyűjtött növényt.

-         Ez nem elég? – kérdezte.

-         Nem…Még ebből és ebből a növényből kéne…- választott ki Kagome két növényt.

-         Értem…Akkor váljunk külön, és úgy hamarabb végzünk…- mondta Inuyasha.

Kagome egy ideig gondolkozott, majd bólintott.

-         Jó…- válaszolt.

-         Vidd magaddal a növényt…Úgy könnyebb megkeresni a többit…- mondta, majd Inuyasha kezébe nyomta a kis növényt.

Inuyasha elvette.

-         Jó…

A hanyou elindult az egyik irányba, Kagome pedig az ellenkezőbe…Nem is sejtették, hogy valaki figyelte őket…

-         Nagyszerű…- suttogta Katara.

Inuyasha már egy ideje kereste a növényeket, de semmit sem talált…Hirtelen egy ismerős szag ütötte meg az orrát.

-         Katara…- morogta, majd a szag irányába indult.

A fák között meg is pillantotta a démont, de az, mielőtt odaérhetett volna, eltűnt…

Valamit azonban hátrahagyott…A valami fémesen csillogott a fűben…

Inuyasha a valamihez ment, majd csodálkozva felvette.

A Tetsusaiga volt az…

-         Vajon miért hagyta itt az a démon...Biztos elhagyta...Hát, most megbánja, hogy ilyen szétszórt volt...Mert ha legközelebb találkozunk, megölöm!...

Kihúzta a kardot a tokból, de a tokot a földön felejtette. Inuyasha elindult vissza a barátai felé, de a Tetsusaigát nem rakta el, hanem a kezében hagyta.

-         Hátha visszajön az a nő...

Hirtelen éles fájdalom nyílalt a karjába, amelyikben a kard volt…Lenézett, és észrevett valamit, amit először nem…A kardba ágyazódva egy ékkőszilánk csillogott…De a színe a vörös felé közelített…

-         Mérgezett...

A karjába újabb fájdalom nyílalt, de most nem állt meg…Végig nyílalt az egész testén…

Inuyasha felordított…A kezén a karmai legalább tíz centiméteresre nőttek, arcán lila és bordó csíkok jelentek meg, szeme égővörösre váltott…Majd Inuyasha elindult, immár démonként…Elejtett valamit, de nem vette észre…

Eközben Kagome végzett a gyógynövények összeszedésével, s Inuyasha keresésére indult…

Sehol sem találta a hanyout. Hirtelen a fák között észrevett valami furcsát…

A földön egy barna tok hevert…A Tetsusaiga tokja…Kagome odarohant, felvette a tokot…

-         De hát hogy maradhatott itt?...

Ekkor észrevett még valamit…Lassan felvette…Az a növény volt, amit Inuyashának adott…

-         Inuyasha…- suttogta.

-         Itt volt Inuyasha...Elvitte a Tetsusaigát...De a tokot itt hagyta...

Kagome felállt, majd sietős léptekkel elindult arra, amerre Inuyashát sejtette…Rosszat sejtett…

Folyt. köv.