A sors útjai

24. fejezet: Kikyou halála

(by Keiko)

Inuyasha az erdőben csörtetett. Emberszagot érzett a közelben, ezért elindult a szag irányába…Az illat furcsán ismerős volt neki, de így, démonként csak erre emlékezett, az illat tulajdonosára nem…

Mikor kiért az erdőből, egy tó partján egy fiatal lányt pillantott meg…A hely is ismerős volt neki, meg a lány is, de egyiküket sem tudta hova tenni…

A lány felpillantott, majd Inuyashára nézett. Szeme megakadt a fiú hosszú körmein, és a vörös szemén, majd a Tetsusaigán. Ekkor elmosolyodott

-         Tehát Naraku terve tényleg bevált…Érdekes…- mondta Kikyou.

Inuyasha morogni kezdett Naraku neve hallatán…Arra halványan emlékezett, hogy gyűlöli azt, aki a név tulajdonosa.

-         Érdekes vagy így…Démonként…- folytatta Kikyou.

Inuyasha a lányra nézett, majd elkezdett rohanni felé, a Tetsusaigát előre szegezve.

-         Ölj meg, Inuyasha…Ha mersz…- mondta Kikyou mosolyogva.

Inuyasha megtorpant. Nem tetszett neki, hogy a lány mosolygott…Nem élvezte az egészet…

-         Na látod! Akármilyen erős vagy, nem tudsz bánni velem…Fél démon maradsz…- mondta Kikyou gúnyosan, majd kacagni kezdett.

Inuyashában egyre gyűlt a gyűlölet a lány iránt. Újra megindult felé, de az nem foglalkozott vele. Ez még jobban felbosszantotta.

-         Nem tudsz megölni…Szánalmas vagy…- mondta gúnyosan Kikyou.

Inuyasha erre neki ugrott a lánynak. Az kivédte a támadását, és nyílvesszőket lőtt ki felé…

Inuyasha legyintett egyet a Tetsusaigával, s a nyílvesszők eltűntek.

Kikyou arcán most először jelent meg a rémület. Inuyasha elindult felé, arcán gunyoros mosoly ült, és meglegyintette a Tetsusaigát, hogy végezzen a lánnyal.

Kikyou felkészült a halálra…Majd azt érezte, hogy valaki arrébb löki.

Kagome már elég régóta az erdőben ment, Inuyasha után kutatva, mikor kiért egy tisztásra. A tisztás egy tavat vett körül…Azt a tavat, ahol először csókolózott Inuyashával…A tó partján már volt valaki…Illetve valakik…

-         Kikyou és Inuyasha...

Kagome észrevette, hogy Inuyasha démon…És megérezte, hogy ékkőszilánk van nála…A Tetsusaigában…Mindent megértett…

Ekkor Inuyasha épp Kikyounak rontott, aki kivédte a támadást, és nyílvesszőkkel viszonozta azt, amiket viszont Inuyasha tűntetett el a Tetsusaiga segítségével…Inuyasha Kikyou felé indult, látszott, hogy a miko nagy bajban van…

Kagome elkezdett a pár felé rohanni, majd félrelökte Kikyout.

Kagome és Kikyou együtt landoltak a földön.

-         Jól vagy? – kérdezte Kagome Kikyoutól.

A lány bólintott.

-         Miért segítettél?…- kérdezte.

-         Mert szükséged volt rá…- válaszolt Kagome, majd fölállt.

Inuyasha eltűnt.

-         Hol van…? – kérdezte, de már nem tudta befejezni, ugyanis valami olyan erővel lökte el, hogy az ütéstől egy méterrel arrább repült, és elájult.

Kikyou Kagome felé nézett, ám csak az ájultan fekvő lányt látta. Tett Kagome felé egy lépést, majd iszonyatos fájdalmat érzett. Valaki megsebesítette a vállánál…

-         Mint 50 évvel ezelőtt...

Kikyou elesett. Látta, hogy valaki elélép.

-         Ne becsülj le, halandó…- mondta vigyorogva Inuyasha, miközben lenyalta Kikyou vérét a karmairól.

Kikyou érezte, hogy lassan elfolyik az ereje…Tudta, nemsokára meghal…Az ájult Kagoméra nézett.

-         Segítenem kell neki...

Lehunyta a szemét…Ajkain még felderengett egy mosoly árnyéka…De a szemeit nem nyitotta fel többé…Élete elfolyt, a teste lassan feladta a küzdelmet…Nemsokára nem maradt más belőle, csak egy marék hamu…

Folyt. köv.