25. fejezet: Halál és megtisztulás
2005.11.14. 15:06
A sors útjai
25. fejezet: Halál és megtisztulás
(by Keiko)
Mikor Kagome magához tért, egyedül volt a tó partján. Körülnézett, Kikyout és Inuyashát keresve, de csak egy marék hamvat, és földet talált. Odarohant a hamvakhoz.
- Kikyou…- suttogta.
- Nem sokára te is utána mész…- szólalt meg egy hang a háta mögött, de olyan közel, hogy a leheletét a lány a nyakán érezte.
Kagome hirtelen erős fájdalmat érzett a hátán és a hasán. Mikor lenézett, a hasán egy hatalmas sebet pillantott meg, amiből ömlött a vér…És megcsillant valami…Valami olyan, mint egy karom…
Kagome térdre esett, de megfordult. Inuyasha állt mögötte. A fiú épp lenyalta a lány vérét a karmairól…
Kagome megpillantotta a másik kezében a Tetsusaigát…amiben ott csillogott a szilánk…
A lány fájdalmai ellenére feltápászkodott…És Inuyasha felé lépett.
A fiú láthatóan meglepődött, hogy Kagome még fel tud állni, és hogy a lány nem próbál elmenekülni…
- Nahát…Te jobban bírod, mit ő…- mutatott Kikyou hamvai felé.
- Ő már nem tudott felállni, miután lecsaptam rá…- mondta, majd Kagoméhez lépett, és újra belemélyesztette a karmait a lány testébe, de most meg is mozgatta őket, hogy még nagyobb seb keletkezzen.
Kagome köhögni kezdett. Vért köhögött fel.
- Legalább őt meg tudjam menteni...Még ha én meg is halok...
Kagome megragadta Inuyasha karját, azt, amiben a fiú a Tetsusaigát tartotta.
- Engedd el a kardomat, ostoba halandó! – mondta Inuyasha, még mélyebbre vájva körmeit Kagome testébe.
A lány érezte a fájdalmat, és újabb adag vért köhögött fel, de erősen tartotta Inuyasha Tetsusaigás kezét…Minden erejével arra koncentrált, hogy meg tudja tisztítani a szilánkot.
Inuyasha karját hirtelen elviselhetetlen fájdalom kezdte égetni.
- Áh! Mit művelsz, ostoba lány?! Ez fáj! – kiáltotta, és ki akarta húzni Kagome testéből a karmait, de nem tudta.
Eközben Kagome minden erejével azon volt, hogy a szilánkot minél előbb megtisztítsa…
Hirtelen vakító fény csapott fel, és egy éles csendülés kíséretében levált a Tetsusaigáról az ékkőszilánk…Inuyasha felordított…Majd a karmai hirtelen elkezdtek zsugorodni, kijőve Kagome testéből…Az arcáról eltűntek a csíkok, a szeme újra aranyba váltott…Majd eszméletlenül rogyott össze…
Kagome térdre esett…és újabb adag vért köhögött fel…
- Sikerült...Visszaváltozott...Meg kell néznem, jól van-e...
De már nem jutott el odáig…Összeesett…Vére vörösre festette körülötte a földet…Egyre homályosabban látott…Érezte, hogy elfolyik az élete…
- Inuyasha...Szeretlek...
- Inu…yasha…- suttogta.
- Szeret…Szeret…lek…- suttogta még utolsó erejével.
Azt még halványan érzékelte, hogy a közelben lépések dobognak…Valakik közeledtek…
Még akkor is magánál volt, mikor valaki a nevét kiáltozva lerogyott mellé…Más hangokat is hallott, azok is kiabáltak, de a szavak jelentését már nem fogta fel…
De túl sok vért vesztett, és a szervezete nem bírta tovább a küzdelmet a létért…Lassan összeomlott…Azt még hallotta, hogy valaki a nevét sikoltja, de utána már semmit sem…
A tüdeje leállt, a szíve sem dobogott többé…A vére még szivárgott egy ideig a sebeiből a földre…De aztán az is elállt…Meghalt, feladta a küzdelmet…
Folyt. köv.
|