A sors útjai

26. fejezet: Egy lélek visszatérése

(by Keiko)

-         Biztos, hogy fel akarsz kelni?…- kérdezte a kunyhóból kilépő Mirokut Sango.

-         Persze…Már jól vagyok…És ha Kagome megcsinálja azt a teát, teljesen útrakész leszek…- válaszolt Miroku.

-         Rendben…- mondta Sango.

Rin és Shippou eddig a közelben játszottak, de most elindultak az erdő belseje felé, sétálni egy kicsit. Sango és Miroku sétálgatni kezdtek a ház körüli tisztáson.

-         Kíváncsi vagyok, miért marad ennyi ideig Inuyasha és Kagome…- gondolkozott hangosan Sango.

-         Talán azért, mert mivel ők ahogy láttam, összejöttek, kellett nekik egy kis idő egymásra is...- válaszolta Miroku.

-         Látszik, hogy javul az állapotod…- jegyezte meg bosszúsan Sango.

-         Most miért?…Ez csak egy feltevés…- mondta vigyorogva Miroku.

Sango már éppen azon volt, hogy lekever egyet Mirokunak, mikor hirtelen összerándult a gyomra…Olyan érzése volt, hogy valami szörnyűség történt…Rémülten Mirokura nézett…

-         Te is érezted?…- kérdezte a hasonlóan rémült szerzetes.

Sango bólintott.

-         Én is…Valami baj történt…- mondta Miroku.

Ekkor a levegőt sikoltás szelte keresztül. Miroku és Sango a kiáltás felé pillantott, de csak a halál sápadt, és iszonyúan rémült Rint és Shippout látta, akik feléjük rohantak. Mindkettejük szeme könnyben úszott.

-         Kagome! Kagome és Inuyasha!…- mondta rémülten Rin.

-         A tó partján!…- folytatta a hasonlóan rémült Shippou.

-         Mi történt?! – kérdezték Mirokuék, de a gyerekek csak azt mutatták, hogy kövessék őket.

Sietve elindultak a két gyerek után. A gyerekek egy tó partjához vezették őket.

Iszonyatos látvány tárult a szemük elé…A tó vize véres, a vér Kagome testéből folyik…Nem messze a lánytól egy kis halom föld és hamv a földön…Kagome mellett pedig az eszméletlen Inuyasha…Kagome élt…Két szót suttogott…

-         Inu…yasha…

-         Szeret…Szeret…lek…- suttogta a lány, majd elcsendesedett.

-         Inuyasha!!! Kagome!!! – kiáltották Mirokuék.

Sango Kagoméhez rohant, letérdelt barátnője mellé.

-         Kagome! – kiáltotta.

Miroku Inuyashához ment.

-         Eszméletlen…- mondta.

Rin és Shippou riadtan álltak a háttérben, figyelve a történteket.

Sango, aki eddig Kagomét figyelte, most felkiáltott.

-         Miroku, Kagome nem lélegzik! – kiáltotta.

A szerzetes gyorsan a lányhoz rohant.

-         Kagome! – sikoltotta Sango, de már nem tudott segíteni barátnőjén.

Miroku sem. Kagome meghalt. Sango zokogni kezdett, Mirokunak is folyni kezdtek a könnyei. A háttérben Rin és Shippou egymás mellett sírtak.

Ebben a pillanatban ébredt fel Inuyasha. Felült, majd a tekintete Kagoméra vetődött.

-         Kagome…- suttogta.

Miroku és Sango ekkor vette észre, hogy a hanyou magához tért.

-         Inuyasha…Kagome meghalt…- suttogta Sango.

-         Az nem lehet...

-         Tudod, ki tette ezt?…- kérdezte Sango.

-         Akárki volt, Kikyout is megölte…- mondta Miroku, a hamvakra tekintve.

Imuyasha a karmait és a kezét nézte. Érezte rajtuk Kagome és Kikyou vérének szagát…Majd megpillantott egy kis, fénylő tárgyat a földön…Felvette…Egy kis, tiszta ékkőszilánk volt…

Hirtelen minden emléke visszatért. Szemét elfutotta a könny.

-         Én öltem meg Kagomét…- suttogta.

-         Mi?…- kérdezték hitetlenkedve Mirokuék.

-         Én öltem meg Kagomét…És előtte Kikyout…Érzem a vérük szagát a kezemen…- mondta Inuyasha.

-         Mi?! Megölted?! Kagome a te nevedet suttogta utolsó erejével, meg hogy szeret, és te megölted?! – kiáltotta Sango.

Inuyasha a démonirtóra nézett. Sango meglátta a hanyou szemében lévő mélységes fájdalmat, szomorúságot és önutálatot…És a fiú szeméből kicsorduló könnyeket…De most nem foglalkozott vele.

-         Kagome szeretett, és megölted! Elárultad őt!!! – folytatta sírva Sango.

Inuyasha lehajtotta a fejét. Azt kívánta, bár halt volna meg ő, nem pedig Kagome…Könnyei a szilánkra csöpögtek…Az elkezdett izzani…Majd kirepült Inuyasha kezéből…Egyenesen Kagome teste fölé…

Hirtelen Kikyou hamvaiból kiszállt egy lélek, és a szilánkhoz ment.

-         A szilánkban van Kagome lelke...

-         Kagome, gyere vissza! – kiáltotta Inuyasha.

-         Nem segítesz ezzel…- mondta Sango elkeseredetten.

-         De…- szólalt meg egy hang…Sango válláról.

-         Myouga? Hogy kerülsz ide? – kérdezte Miroku.

Myouga nem válaszolt, csak a szilánkra nézett, és folytatta…

-         Kagome, mivel miko, a lelkét be tudta zárni a szilánkba…És most a lelkek egyesülni fognak…- mondta.

-         Kagome! Ne hagyj itt! Szeretlek! – kiáltotta teljes szívéből Inuyasha.

Ebben a pillanatban a szilánkból kivált Kagome lelke, és Kikyouéval együtt visszatért Kagome testébe…

Kagome kinyitotta a szemét, majd felült. Bár sebei nagyon fájtak, nem törődött velük.

-         Kagome! – kiáltotta Sango, Miroku, Rin és Shippou.

-         Jó, hogy élsz! – mondták.

Kagome elmosolyodott…A szilánk a kezébe röppent…Felnézett, és pillantása találkozott Inuyasháéval…Rámosolygott a hanyoura, majd a hasáboz kapott, és összegörnyedt fájdalmában.

-         Vissza kell vinnünk a házhoz! – kiáltotta Sango.

Inuyasha bólintott, majd óvatosan felvette Kagomét, és elvitte e kunyhóba. Ott lefektette egy ágyra, ahol Sango ellátta a lány sebeit.

Folyt. köv.