A sors útjai

29. fejezet: A jóslat

(by Keiko)

Kagomét még két hétig tartották benn a kórházban. Inuyasha minden éjjel elment hozzá, néha még nappal is benézett, de ekkor Kagome általában tanult. A barátnői minden nap hozták neki a leckét, így sikerült minden lemaradást pótolnia…Igazából Inuyasha nappali látogatásainak Kagome vetett véget, mikor egyszer a hanyou épp akkor akart az ablakon beugorva megjelenni, mikor Kagoménél ott voltak a lányok. Szerencsére, ebben a szándékában Kagome sikeresen megakadályozta Inuyashát, méghozzá egy halk Osuwari-val. Sajnos ez Inuyashának már nem volt akkora szerencse, mert Kagome szobája a második emeleten volt…(J) Miután Inuyasha feltápászkodott a földről, (ezúttal senki sem látta J) eldöntötte, hogy csak éjszaka megy majd Kagoméhez…Majd otthagyta a fél méter mély krátert, amit lezuhanásával „csinált” a járdára…(J)

Aznap, mikor Kagomét kiengedték, a lánynak még nagyon sok vizsgálaton kellett átesnie, ezért már lement a nap, mikor kilépett a kórház épületéből…

Kagome nem is nézett maga elé, ezért nekiment egy előtte álló embernek…

-         Jaj, annyira sajnálom! – mondta lehajtott fejjel a lány, majd az emberre nézett, és elakadt a szava.

-         Inuyasha?…- kérdezte hitetlenkedve.

A fiú teljesen megváltozott…Mivel újhold volt, arany helyett barna szemekkel nézett a lányra, haja is fekete volt…De a ruhája is más volt…Egy sötétkék kicsit feszülő farmert, és egy piros ujjatlan felső volt rajta…Kagome majdnem elolvadt, mikor meglátta…Főleg, amikor Inuyasha elmosolyodott…

-         Hello…Látom, már kiengedtek…- mondta.

Kagome csak bólintott. Inuyasha ekkor odahajolt a lányhoz, és megcsókolta…Kagome viszonozta a csókot…

Majd hazamentek. Kagomééknál nagy volt az öröm, hogy a lányt végre kiengedték a kórházból…Mivel jegyeit sikerült kijavítania, az anyja is elengedte a középkorba…De még nem mentek aznap…Azzal az indokkal, hogy Inuyasha most ember, és hogy Kagomének is pihennie kell, úgy döntöttek, csak holnap indulnak…

Kagome családjától nemsokára látványos Jó éjszakáttal búcsúzott a két fiatal…Felmentek Kagome szobájába, bezárták az ajtót, de nem alvásra készültek…

-         Nagyon hiányoztál…- suttogta Inuyasha, végigsimítva Kagome nyakát, majd megcsókolva a lányt…

Kagome nem válaszolt, csak viszonozta a csókot…Nem sokkal később már mindketten megszabadultak a ruháiktól…És szenvedélyes együttléttel töltötték az éjszakát…

Másnap reggel Kagome korán felébredt. Inuyasha úgyszintén. A pár úgy döntött, megnézik a napfelkeltét. Inuyasha felkapta Kagomét (miután, természetesen felöltöztek J), és átugrott vele a Goshinboku egyik ágára…Mivel Kagome még így is didergett, Inuyasha betakarta a kimonójával, és átölelte. Így nézték végig a napfelkeltét.

Ezek után elbúcsúztak Kagome családjától, és visszatértek a középkorba. Barátaik a kút körül tébláboltak, néha odanézve, hogy mikor jelennek már meg Inuyasháék, ugyanis Inuyasha, miután meglátogatta Kagomét a kórházban, elment, és értesítette őket a közelmúltan történt eseményekről, amelyekről lemaradtak. Ezért, mikor Inuyasha és Kagome kilépett a kútból, lelkesen fogadták őket, de leginkább Kagomét.

-         Kagome! Meggyógyultál?…- kérdezte Shippou, Kagome ölébe ugorva.

Kagome bólintott.

-         Igen, Shippou, jól vagyok…- mondta.

Miután mind kiörülték magukat, Inuyasha megdermedt.

-         Annak a nyomorult Kougának érzem a szagát…- morogta, Kagomére sadítva.

-          Nagyon remélem, hogy az a nyomorult farkas tényleg leszállt Kagoméról...

Kagome mosolyogni kezdett. Inuyashának eszébe jutott Kagome új képessége, és fülig elvörösödött. A többiek semmit sem értettek az egészből, ugyanis nekik nem mondták el, hogy Kagome hallja a gondolatokat. Kagome mosolygott még egy darabig, majd összeráncolta a homlokát.

-         Nem érzem a szilánkokat...Pedig Inuyasha azt mondta, Kouga az...Lehet, hogy nincsenek nála a szilánkok?...

Hirtelen feltűnt Kouga, a karjaiban Ayaméval…Mindketten nagyon megviseltnek tűntek…A ruháikon és a bőrükön égés nyomok látszottak…

-         Kouga! Mi történt?! – kérdezte Kagome.

Kouga válaszolni akart, de ekkor majdnem elejtette Ayamét, majdnem összesett…

-         Segítenünk kell neki…Vigyük őket Kaedéhez! – mondta.

Az idős papnő miután megvizsgálta Kougékat, és Kagomével ellátták a sebeiket, a két farkas démonhoz fordult.

-         Ki támadott meg titeket?…- kérdezte.

-         És hova tűntek az ékkőszilánkok?…- kérdezte Kagome is.

Most már biztosan érezte…A szilánkok nincsenek Kougánál…

Kouga lehajtotta a fejét…

-         Ha az a nyomorult nő nem támadja meg Ayamét, nem adom át neki a szilánkokat...Megkeserülöd még ezt, Katara!...

-         Egy nő támadott meg minket…- kezdte Kouga

-         Katara volt…Bántotta Ayamét, Kouga ezért adta oda neki a szilánkokat…- fejezte be akaratlanul Kagome.

Mindenki döbbenten nézett a lányra.

-         Ezt…ezt meg honnan tudod?…Hiszen nem is mondtam ki!…- mondta értetlenül Kouga.

Kagome Inuyashára nézett, majd beszélni kezdett…

-         Hallom a gondolatokat…- mondta.

Mindenki teljesen ledöbbent…Kivéve Kaedét, aki gyorsan felállt, és elment a kunyhó hátsó része felé…És egy régi papírral tért vissza…

-         Mi az?…- kérdezte Kagome.

-         Ez egy…- kezdte volna Kaede, de ekkor befutott Sesshoumaru, Jakennel és Rinnel.

-         Sziasztok! - kiáltotta Rin, és mindenkinek a nyakába borult…Majd megállapodott Shippou mellett, és leült a kis róka démon mellé.

-         Te meg mit keresel itt?! – üdvözölte nagyon kedvesen Inuyasha a bátyját.

-         Ismerik egymást?…- kérdezte Kouga és Ayame Kagométól.

-         Sesshoumaru Inuyasha bátyja…- válaszolt a lány.

-         Nem hozzád jöttem, Öcsi…hanem Kagoméhoz…- mondta Sesshoumaru.

-         Hozzám?…- kérdezte a lány.

-         Igen…Azt szeretném tudni, nem tudod-e, mit jelent az, hogy Lelkek Háborúja…- mondta a youkai.

-         Lelkek Háborúja?…Nem, nem tudom…Nem hallottam róla…- mondta Kagome.

-         Miért akarod tudni? – kérdezte.

-         Sokat hallottam ezt a kifejezést mostanában…- válaszolt Sesshoumaru.

-         Én tudom, mit jelent. – szólalt meg Kaede.

Mindenki az idős nőre figyelt.

-         Ez egy jóslat…- mutatta meg a papírt a nő.

-         Ez a jóslat arról szól, hogy lesz egy időszak, amikor a gonosz erőre kap…Ekkor lesz a jónak egy utolsó lehetősége, hogy megnyerje ezt a csatát…Ekkor lesz a Lelkek Háborúja…- mondta, de Inuyasha közbevágott.

-         És akkor?…Ezt most miért mondtad el nekünk?…Bármikor eljöhet az a háború…- mondta a hanyou.

-         Azt akartam még mondani, hogy ez a háború akkor kezdődik el, amikor megjelenik egy miko, aki olvas a gondolatokban, és a Hold körül a csillagok gyűrű formában állnak…- fejezte be Kaede.

Teljes csönd szállt a csapatra. Sesshoumaru kicsit értetlenül nézett rájuk.

-         És akkor mi van?…- kérdezte.

-         Kagome hallja a gondolatokat…- kezdte Sango.

-         És a Hold körül néhány napja gyűrű alakban állnak a csillagok…- fejezte be Miroku.

-         Akkor elkezdődik a Lelkek Háborúja…- mondta komor hangon Kagome.

-         És még az van megírva a jóslatban, hogy a Háború kezdete előtt egyesülni fog az Öt Lélek…- mondta Kaede, de hogy ez mit jelent, azt egyikük sem tudta, mert maximum a Négy Lélekről hallottak eddig, ötről nem…

Mindenki komoran nézett maga elé…Hiszen ha minden igaz, ez lesz koruk legnagyobb csatája…És a világ sorsa múlik a kimenetelétől…

Folyt. köv.