30.fejezet: Vihar előtti csend
2005.11.19. 16:35
A sors útjai
30. fejezet: Vihar előtti csend
(by Keiko)
- Furcsa ez a csend…- szólalt meg Kagome.
- Igen…Semmi mozgás…- mondta Inuyasha.
Három búcsúztak el Kaede anyótól, de azóta egyetlen démont sem láttak. Rin és Shippou az anyónál maradt, mert Inuyasháék úgy gondolták, ott biztonságosabb.
- Most persze sehol egy démon…Amikor meg nem kellene, Naraku biztosan ránk küld egy csapatot…- mondta Miroku.
Mióta elindultak, Naraku kastélyát keresték, de semmi nyomot nem találtak…Mégis kelet felé tartottak…Valami mintha arra húzta volna őket…
- Naraku biztosan berezelt, és elbújt…- mondta Inuyasha.
- Nem…Ez olyan, mint a vihar előtti csend…Mikor úgy tűnik, minden rendben van, aztán hirtelen kitör a vihar…- szólalt meg Kagome.
- Aha…De azt nem értem, ti miért jöttetek velünk?! – nézett Inuyasha bosszúsan Sesshoumarura, Kougára és Ayamére, meg a farkasokra, akiket magukkal hoztak.
- Ne hidd azt, hogy nekem ez akkora élvezet, Öcsi…- mondta Sesshoumaru kissé gúnyosan.
- NE HÍVJ ÖCSINEK!!!! – ordította Inuyasha.
- Ahogy akarod, Öcsikém…- válaszolt gúnyosan Sesshoumaru, külön kihangsúlyozva az „Öcsikémet”.
Inuyasha már kezdett volna nekiugrani Sesshoumarunak, de Kagome leállította…Illetve lefektette. (J)
- Osuwari. – mondta a lány unottan.
- Ezt ma már ötödször játsszák el…- mondta unottan Ayame.
- Kezd kicsit idegesítő lenni…- mondta Kouga is.
- Akkor menjetek el! Semmi szükség rátok, egyedül is elbánok Narakuval! – mondta Inuyasha, miután feltápászkodott a földről.
- Álmodik a nyomor…- morogta félhangosan Sesshoumaru…Azért elég hangosan ahhoz, hogy mindenki meghallja.
- MIT MONDTÁL?!?!?! – kezdte volna újra Inuyasha, de Kagome megköszörülte a torkát, ezért a hanyou gyorsan lehiggadt, mielőtt még újra a földre kerülne.
- Inuyasha…Azért jönnek ők is, mert így több esélyünk lesz Naraku ellen…- mondta Kagome aznap már ki tudja hányadszor.
Inuyasha még morgott egy ideig, majd végre tejesen lenyugodott…A többiek nagy örömére…
- Kíváncsi vagyok, Naraku mekkora sereget gyűjtött össze…- szólalt meg Sango.
- Biztosan nagyot…- mondta komoran Miroku.
- De nem minden embere van vele…- mondta Inuyasha.
- Kiről beszélsz?…- kérdezte Ayame.
- Kaguráról…Még régebben megkeresett…Szabad akar lenni, de szíve Narakunál van…Így irányítja…- magyarázta Inuyasha.
- Aha…- értette meg mindenki.
Egy ideig mindenki csöndben menetelt…Majd Kouga, Ayame, Inuyasha és Sesshoumaru felkapták a fejüket.
- Valami jön…Valami, aminek Naraku szaga van…- mondták.
Mindenki felkészült. Hamarosan megjelent egy csomó szárnyas démon…Akiket egy csapat mérges darázs kísért…A démonok rögtön célba vették a csapatot.
- Úgy látszik, Naraku eddig várt…- jegyezte meg Sesshoumaru, miközben belevetette magát a csatába.
Senk sem válaszolt, mindenki a démonokkal volt elfoglalva…Azok, bár nem voltak olyan erősek, de sokkal többen voltak, mint ők, ezért a harc elején fölényben voltak…
De aztán Inuyasháék összeszedték magukat, és a démonok kezdtek fogyni…Mikor már csak nagyon kevés démon maradt, az egyik megragadta Kagomét, majd mind eltűntek…
- KAGOME!!!! – ordította Inuyasha, de már nem tehetett a lányért semmit sem…
Folyt. köv.
|