A sors útjai

32. fejezet: Az Öt Lélek

(by Keiko)

-         Segítek neked…- válaszolta egyszerűen Kagura, majd egy intéssel eltüntette Kagome láncait.

-         Köszönöm…- mondta Kagome, miután felállt.

-         Mennünk kell…Most meg tudsz szökni…- mondta Kagura.

Kagome bólintott, majd a démon után indult…De miközben a palota folyosóin rohantak, furcsa hangokat hallottak…Mintha lettek volna valakik odakint…Hamarosan elérték a palota kapuját, és kiléptek…Majd megtorpantak…Érdekes látvány tárult a szemük elé…

-         Ott van a kastély! – kiáltotta Ayame.

-         Oda vitte Naraku démona Kagomét…Érződik Kagome illata…- mondta Inuyasha.

A csapat azóta a szörny nyomában volt, amióta az elrabolta Kagomét…A nap már lemenőben volt.

-         Akkor igyekezzünk! El sem merem képzelni, mit csinál Naraku Kagoméval, ha nem adja át neki a szilánkot…- szólalt meg gondterhelten Sango.

-         Semmit…- szólalt meg Inuyasha.

Mindenki kérdőn nézett rá…

-         Nem csinál vele semmit sem, mert a szilánk nincs Kagoménél…Nálam van…- mondta, elővéve a szilánkot.

A többiek így megértették, miért rohant annyira Inuyasha…Féltette Kagomét, mert nagy volt az esélye, hogy Naraku megöli a lányt, ha megtudja, hogy a szilánk nincs nála…

-         Nem fogja megölni…- szólalt meg Sesshoumaru, szinte kitalálva a többiek gondolatait.

-         És miért nem?…Az lenne a logikus…- szólalt meg Kouga.

-         Mert arra használja, hogy Inuyashát csapdába csalja, és így megszerezze a szilánkot…- adta meg a választ Sesshoumaru.

-         Aha…- értette meg mindenki.

A csapat tovább indult…Nem sokára elérték a palotát, és gyanúsan könnyen bejutottak…A palota udvarán ott állt Naraku, Katarával…és egy oszlophoz kötözve ott volt…Kagome.

Inuyasha szíve kihagyott egy másodpercre, mikor meglátta a lányt, majd egy kicsit megnyugodott…Kagome nem halt meg, csak nem volt magánál…De valami még is furcsa volt, de Inuyasha nem tudott rájönni, mi az…

-         Végre itt vagytok…Elég nagy csapattal jöttetek, kisebbre számítottam…- mondta Naraku.

-         Engedd el Kagomét! – kiáltotta Inuyasha.

-         Még nem…Előbb egy apró dolgot kérnénk…- mondta mosolyogva Katara.

Inuyasha összeszorította az öklét, de utána elővette a szilánkot…És akkor hirtelen elvakította valami, ami rózsaszín fényű volt, és előtte suhant el, egyenesen Kagome felé…Majd a lány teste eltűnt…

Kagome és Kagura Inuyasháékat pillantotta meg, Narakuval és Katarával szemben…És Narakuék mellett…Ott volt Kagome…Az ajtónál álló Kagome csak nézett…

-         Biztosan egy szellembábú...

Ebben a pillanatban Inuyasha elővette a szilánkot a kimonójából, és Naraku felé közeledett vele…Kagome rögtön cselekedett…Kilőtt egy nyilat az áll-Kagome felé…Aki eltűnt, csak a bábú maradt a helyén…

-         Csak egy bábú volt…- mondta Miroku.

Inuyasha a palota felé nézett, hiszen onnan jött a nyíl…És ott megpillantotta Kagomét, mögötte pedig Kagurát…

Sajnos, Naraku is észre vette őket, de Kagurát később. Mikor ránézett a boszorkányra, gúnyosan elvigyorodott…

-         Látom, Kagura, nem tudod, mi az, hogy hűség…- mondta.

-         Nem tartozom hozzád! Elegem van belőled, és a parancsolgatásból…A saját életemet élem! – mondta Kagura.

-         Ebben az esetben…- szólalt meg Naraku, majd elővette Kagura szívét, és összeszorította.

A boszorkány összeesett, de még nem halt meg…Kagome kilőtt egy nyilat Narakura, vigyázva, nehogy a szívet találja el.

-         Most véged! – kiáltotta.

A nyílvessző kisodorta Naraku kezéből Kagura szívét, ami egyenesen Kagome kezébe esett…A lány gyorsan lehajolt vele Kagurához, és a nő mellkasához tartotta a szívet…Az egy fehér villanás kíséretében visszatért Kagura testébe. De ekkor Naraku felordított…Kagome nyílvesszője jobban eltalálta, mint ahogy bárki elképzelhette volna. Naraku mellkasából hirtelen kiszakadt a majdnem teljes ékkő. Ekkor az Inuyashánál lévő szilánk az ékkőhöz csatolódott, s így a Shikon no Tama egy lett. Mindenki döbbenten figyelt. Az Ékkő, ahelyett, hogy a földre esett volna, a levegőben maradt, és Kagome felé közelített…Mikor már majdnem elérte a lányt, az Ékkőből kiszállt a Négy Lélek…Majd Kagoméból is kiszállt a lelke, de a lány teste nem hanyatlott a földre, állva maradt…A Négy Lélek és Kagome lelke egy hatalmas, lilás-rózsaszín fény kíséretében összeolvadtak, majd visszatértek Kagome testébe…

-         Ez hát az Öt Lélek…Kagome lelke és a Négy Lélek…- suttogta Myouga Inuyasha vállán.

Inuyasha most nem kérdezte meg, hogy hogy került ide, mert ő is a furcsa jelenséget bámulta.

Ekkor Kagome kinyitotta a szemét…Testét fehér fény vette körül…A normális ruhája helyett egy papnői ruha volt rajta…Néha a haja mintha más-más fazonú, és hosszúságú lett volna…

-         Most véged van, Naraku! – szólalt meg, de Kikyou hangja is szólt az övé mellett…És nem csak Kikyou-é…Egy másik női hang is szólt…

-         Ez Midoriko…- szólalt meg Myouga.

-         Midoriko, Kikyou és Kagome…- mondta Inuyasha.

Ekkor a Hold, ami már korábban feljött, nappali világossággal árasztotta el a környéket…Körülötte a csillagok gyűrű formában álltak…

Mindenki tudta, mit jelent ez…

-         Véged van, Naraku!…Mert elkezdődött a Lelkek Háborúja…- mondta Kagome, persze Kikyou és Midoriko hangja is szólt az övé mellett…

Folyt. köv.