A sors útjai

33. fejezet: Lelkek Háborúja

(by Keiko)

-         Hát legyen…- mondta Naraku, és hirtelen a csapatot több száz szellem fogta közre…

Mindenki teljes erejéből kezdett harcolni, mert tudták, most nem csak a saját életükért, hanem a világért is harcolnak. De még így is vesztésre álltak. Ha megöltek egy démont, tíz jött a helyébe…A démonok sarokba szorították őket…Már szinte biztos volt, hogy meghalnak…

-         Itt vannak…- szólalt meg Kagome.

Sesshoumaru már majdnem megszólalt, hogy a démonok már ezelőtt is itt voltak, és nem érti, mit nézett eddig Kagome, ha csak most vette őket észre…De akkor meglátta, hogy mennyire koncentrál a lány…

Ekkor több ezer fénylő gömb jelent meg körülöttük…

-         Lelkek…- szólalt meg Miroku.

Mindenki döbbenten figyelte a lelkeket, Naraku egyenesen rémültnek tűnt…

A lelkek kezdtek alakot ölteni, nem csak gömb formában lebegtek, ezért Inuyasháék hamar felismerték Kohakut és a szellemirtókat, meg egy csapat farkas démont, akiket még Kagura mészárolt le régen…

A lelkek Kagome körül csoportosultak…Az ékkő a lány kezébe lebegett, aki, miután elkapta, ökölbe szorította a kezét…Az ékkő felizzott, és a lelkek mind Naraku és Katara felé fordultak…

-         Elvetted az életünket! Most bosszút állunk! – mondták, de hangjuk kísértetiesen csengett.

-         Azt kötve hiszem…Kanna! Intézd el őket! – mondta Naraku.

Kanna előlépett, és elkezdte beszívni a lelkeket…Ebben a pillanatban egy hatalmas fényű nyílvessző süvített a tükörbe, darabokra törve azt…A tükör darabjai eltűntek, és egy lélek csapódott Kannába…A lány szeme kék színűre váltott, és a hajába is kék tincsek vegyültek…Kanna felszabadult…

A lelkek a démonok felé indultak…Mikor egy lélek hozzáért egy démonhoz, a démon egy fehér fény kíséretében eltűnt, így a démonok lassan teljesen megsemmisültek…A lelkek viszont egyre többen lettek, újabbak is csatlakoztak a sereghez…

-         Hát ezért Lelkek Háborúja…- mondta Myouga.

-         Igen…Hé! Mi ez?! – kiáltotta Inuyasha.

A Tetsusaiga kiugrott a tokból, Inuyasha keze előtt lebegett…A Tensaiga ugyanígy tett (persze az Sesshoumaru keze előtt lebegett J)…Inuyasha és Sesshoumaru megfogták a kardokat (mindenki a sajátját J)…Azok felvillantak, majd mind a kettőből kékes lángnyelvek csaptak ki…A Tetsusaiga a szokványos méretére nőtt meg, de most a Tensaiga is akkora lett…A két kard hegye Naraku felé mutatott…

-         Ez izgalmas lesz…- szólalt meg Inuyasha, Sesshoumaru felé pillantva.

A youkai, beleegyezésként maga elé tartotta a kardját…Inuyasha is így tett, és együtt kezdtek Naraku felé rohanni…

-         Ehhez még nekem is lesz egy két szavam! – mondta Katara, egy hatalmas lángfüggönyt küldve feléjük…

Inuyasháék elugrottak…Katara már a következő támadásra készült, mikor egy hatalmas orkán elsöpörte.

-         Véged, van, démon…

Mindenki a hang irányába nézett…Ott állt Kagura, szélesre nyitott legyezővel. A boszorkány a csapat mellé lépett…

-         Elköteleztem magam…Naraku ellen…- mondta.

A többiek csak bólintottak…Inuyasha és Sesshoumaru újra Naraku ellen indultak…A Kagome körül álló lelkek is velük suhantak…Kagome nyilakkal, Sango a Hiraikotsu-val, Miroku a botjával, és varázsigékkel, Kagura pedig egy hatalmas pengét formált a legyezőjéből, és úgy támadott. Kanna még nem tért magához, ezért ő kimaradt az egészből…

-         Most véged van, Naraku! – kiáltották mind.

A Tetsusaiga és a Tensaiga felizzott, és az összes eddigi támadásnál nagyobb erejű csapást küldött Naraku felé…A két csapás fél úton összeolvadt, s így süvített a hanyou felé, a többiek támadásaival együtt. Naraku már nem tudott elmenekülni, a csapások telibe találták…Minden támadás egyszerre érte el, s mikor a csapások elérték a testét, az egy hatalmas hófehér, és vakító fény kíséretében megsemmisült…Azokkal a démonokkal együtt, akik a testét alkották…

-         Sikerült…- szólalt meg Sango.

-         Legyőztük Narakut…- mondta Miroku.

Ahogy ezt kimondta, a Hold körül lévő csillagok szétszóródtak a szélrózsa minden irnyába, s mindegyik visszatért a szokványos helyére…A Hold nemsokára lement, hiszen, bár ők észre sem vették, a csata egész éjszaka tartott…Miközben a nap felkelt, a lelkek a csapathoz fordultak…

-         Köszönjük, hogy segítettetek…- mondták, majd eltűntek…

Ahogy a nap feljött, az utolsó lélek is elhagyta ezt a világot…Kohaku volt az…

-         Viszlát, nővérem!…- mondta, majd eltűnt.

Sango még intett egyet utána. Ekkor Kagome teste felragyogott…Kiszállt belőle a Négy Lélek, és visszaszállt az ékkőbe…Kagome, miután a lelke visszatért belé, elájult, egyenesen Inuyasha karjaiba esett…

Folyt. köv.