A sors útjai

37.fejezet: Születésnap

(by Keiko)

Másnap reggel Kagome egyedül ébredt. Lement a konyhába, ahol anyukája épp takarított.

-         Jó reggelt anya…Hol vannak a többiek? – kérdezte Kagome.

-         A barátaid hazamentek…- mondta Kagome mamája.

Ezen Kagome eléggé elszomorodott.

-         Hazamentek, és még meg sem várták, amíg felébredek?...

-         Értem…Megyek iskolába…- mondta.

-         Rendben, szívem…- mondta a mamája.

Kagome gyorsan összepakolt, és elindult az iskolába. A kapuban találkozott a barátnőivel.

-         Szia Kagome! – köszöntek a lányok, de nem maradt több idő a beszélgetésre, mert becsöngettek.

Kagome az egész napot végigtanulta, és sikerült néhány tantárgyból javítania. Mikor kilépett az iskolából, odasereglettek hozzá a barátnői.

-         Boldog születésnapot! – kiáltották.

Elvitték Kagomét szórakozni.

-         Köszönöm lányok…- mondta a lány.

-         Nincs mit! – mondta a három lány.

Kagome, miután elbúcsúzott barátnőitől, hazafelé vette az irányt. Mikor benyitott a házba, teljes sötétség fogadta…

-         Boldog születésnapot! – kiáltották valakik, majd felkapcsolódott villany, és Kagome meglátta az anyját, Soutát, a nagyapját, Mirokut, Sangot, Shippout és Kirarát.

-         Köszönöm!…- mondta meghatódottan a lány.

Kagome rengeteg ajándékot kapott…És bár rengeteget mosolygott, mikor senki sem figyelte, el-elkomolyodott. Hiányzott neki valaki…Inuyasha nem volt ott…

-         Vajon miért nem jött el?...

Miután kiünnepelték magukat, Sango Kagoméhez fordult.

-         Jaj, Kagome, el is felejtettem mondani! Inuyasha nincs jól, azért nem jött el…- mondta a lány.

-         Nincs jól?…- kérdezte Kagome.

-         Nincs…Egész nap nagyon rosszul volt…- mondta Sango.

-         Akkor megyek, megnézem, hogy van!…- mondta Kagome.

-         Menj csak, kicsim…- mondta a mamája.

Kagome gyorsan összepakolt, majd elindult a kút felé. Miután kilépett a házból, Mirku és Sango összenézett, majd elmosolyodtak.

Kagome, miközben Kaede falujába rohant, meglátta Inuyashát a Goshinboku előtt.

-         Inuyasha! – kiáltotta, majd a hanyouhoz rohant.

Inuyasha hátrafordult.

-         Kagome…- mondta, majd elmosolyodott.

-         Nagyon rosszul vagy?…Sango azt mondta…- kezdte Kagome, de Inu csak lehajolt hozzá, és megcsókolta.

-         Nincs semmi bajom se…- mondta.

Kagome csak nézett.

-         Nincs?…De akkor?…- kezdte.

-         Azért kértem meg Sangoékat, hogy mondják ezt, mert mutatni akarok valamit…- mondta Inuyasha, majd felkapta Kagomét, és elrohant vele.

Miután megállt, és letette a lányt, Kagome teljesen ledöbbent. Annál a tónál voltak, ahonnan már annyi emlékük származott…Most a tavak virágszirmok tömkelege borította el, a partján meg egy pokróc volt, sok mécsessel körülrakva…Mécsesek úsztak a tó vizén is…

Inuyasha a pokróchoz vezette Kagomét, amit rózsaszirmok tömkelege borított be…A pár leült, és Inuyasha elővett valamit a kimonójából…Egy doboz volt az…A hanyou odaadta Kagoménak…

-         Boldog születésnapot…- mondta.

A lány kinyitotta a dobozt…Egy gyönyörű gyűrű volt benne…Inuyasha felhúzta Kagome ujjára…

-         Köszönöm…- suttogta Kagome.

-         Tetszik? – kérdezte Inu.

-         Életemben nem láttam még szebbet…- mondta Kagome, és Inuhoz hajolt, majd megcsókolta.

A hanyou viszonozta a csókot…Majd Inuyasha és Kagome életük legszebb éjszakáját élték át együtt…

Folyt. köv.