Elfelejtett rokon

By: Kowi 121

2 fejezet: Családi összejövetel

Sesshomaru és Inuyasha elkezdtek harcolni. Hosszú percekig tartott mikor Inuyasha ismét kapott egy sebet a hasára. Sesshomaru ismételten lecsapni készült.

-Inuyasha! –kiabálta Kagome.

„-Aggódik a hanyou miatt. Mi?! Az erőm!” –amit következett az, hihetetlen volt. Sally megállította Sesshomaru kardját a saját kardjával, amit még senki sem látott.

-Tűnj az utamból halandó!

-NEM! –mondta nyersen.

-Akkor az öcsémmel együtt fogsz meghalni!

-NEM! „Éjjeli zivatar! Hogy megmentsem ezt a lelket! Hatalmas erő, áramolj!” –Sessy ismét lecsapott. De nem történt semmi… Sally ismét megállította és ellentámadásba kezdett.

„-Ügyesen mozog. De nem elégé!” –Sessy sebet ejtett Sallyn.

-Legközelebb öcskös! Legközelebb. –és elment.

-Kösz. –mondta Inu és összeeset.

***

-Inuyasha! Jobban vagy?

-Igen. De mi van avval a lánnyal?

-Ő is jól van de, neki súlyosabb a sebe, mint neked. –pár nap múlva mindenki jól volt.

-Veletek tarthatok?

-Inuyasha? –kérdezte Kagome.

-Nekem mindegy. –mondta unottak. Így egy újabb taggal bővült a csapat.

***

Telt múlt az idő. Lassan 1 hónapja mennek. Keresik az ékkőt, de semmi nyoma.

-Nem hiszem el…

-Nyugalom Inuyasha! –próbálta Miroku.

-Igen Inuyasha! Nyugodj le!

-Fogd be róka!

-Inuyasha! De bánjál így Shippouval!

-De nem tudok megnyugodni! Már 1 hónapja keresünk de, még mindig semmi. És ezt nagyon idegesít.

-A lányok megjönnek a fürdésből és indulunk, addig bírd ki!

***

-Na végre! –mondta Inuyasha mikor, megjöttek a lányok. Újra elindultak.

-Lám, lám! Inuyasha és kis csapata.

-Kagura! –mondták.

-Úgy bizony! Penge Tánc! –kiáltotta. Mindenki felkészült a harcra. Sally csak állt és nézte, hogy harcolnak. Hirtelen…

„-Nem! Nem! Nem lehet, hogy itt van! Nem lehet! NE…”

-Naraku! –mondat Inuyasha.

-Ügyes vagy kutya!

-Ne merészelj így hívni!

-Miért, mi lesz?

-Megjárod! –mondta Sally.

-Nocsak! Mondtam, hogy nem menekülhetsz!

-Tévedsz!

-Add oda most és megkímélem az életedet!

-NEM! –és elővette a kardját. –Akkor megmondtam, hogy nem! És most is azt mondom, NEM! Nem fogod elvenni az erőmet, a kardomat, mit apámtól kaptam, és nem veszed el az életemet SEM!

-Mindegyiket elveszem erővel! Kagura!

-Penge Tánc!

-Éjjeli zivatar! –és lecsapott. A pengék és a csapás egymásnak ütközött és nagy energiákat szabadítottak fel. Kagura állva Sally feltérdelve volt ereszkedve, mire látni lehetet rendesen.

-Sally! Jól vagy? –kérdezte Kagome.

-Tökéletesen. –és visszaegyenesedett de, most már fehér haja és aranysárga szemei voltak, meg két fülecske a fején, mint Inunak.

-Nem!

-DE! Az erőmet végre én uralom! Nem, pedig TE!

-Honnan ismerik egymást? –kérdezte Sango.

-Szerintem Naraku volt a fogvatatója.

-Lehetséges, hogy Kagomének igaza van.

-Viszlát! Még találkozunk! –és azzal eltűnt. Sally meg térdre ereszkedett.

-Jól vagy? –szaladt oda Kagome.

-Igen. „Megúsztam ezt. De a következőt, hogy fogom? Meg kell találnom a múltamat. Bármi áron is. Az erőmet visszakaptam de az, semmit sem ér a múltam nélkül. Hogyan kerültem Narakuhoz? Hogy???”

Folytatjuk!!!