Elfelejtett rokon

By: Kowi 121

3 fejezet: Menekülés

1 hét telt el azóta, hogy Naraku találkoztak. Sally még minid fehér hajú és arany sárga szemei voltak. Ja! A kutyafülekről ne is beszéljünk.

-Hogy, hogy így nézel ki? -kérdezte Sango.

-Valószínűleg egy Kutyadémonnak vagyok a lány. De nem emlékszem semmire sem a múltammal kapcsolatba. Egyedül arra, hogy a kardomat tőle örököltem. 10 éves korom óta Naraku árnyékában éltem. Megfosztott az erőmtől és elzárta. De nem tudta irányítani az erőmet, így életben kellet hagynia. Ő nevelt engem. De semmilyen varázslattal vagy az ékkővel nem tudott irányítani.

-Te tudsz mindent Narakuról?

-Nem egészen. De tudok egynéhány gyengepontjáról.

-Mi az?

-Ö ö ö… nem mondhatom meg.

-Miért?

-Mert még Naraku irányítja egy részben. Inuyasha úrfi!

-Te bolha! Mit keresel itt?

-Finom a vére! –Puff! –Bocsásson meg Inuyasha úrfi!

-Elnézem még most az egyszer!

-Beszélj Miyoga!

-Az erejét már nem tudja uralni, de a tudatát igen. Mert minimálisan képes egy rövid ideig a hatalma alá vonni önt. Szabad megtudnom a nevét és a kardja nevét?

-Honnan tudja, hogy a kardomnak van neve?

-Ha Narakunak kell egy fegyver, annak van neve, és eléggé erősnek kell lennie.

-Sally és kardom neve meg: Éjjeli zivatar.

„-Nem lehet! Hisz ő meghalt! Úgy látszik Keikonak sikerült kimenekíteni az égő kunyhóból!”

***

-Kisasszony! Mióta van egyedül? –kérdezte útközben Miyoga.

-Őszintén… egész életemben egyedül voltan. A szüleimre nem emlékszem, csak a nevelő anyámra Keikora. De őt 10 éves koromban megölte Naraku. És utána ő vigyázott rám. De miért érdekli?

-Csak van egy elméletem… Semmi, semmi csak úgy…

-Értem.

-Minden rendben Sally?

-Igen Kagome! Minden rendben! „Még, hogy minden rendben… Nem tudok semmit sem a múltamról… Ez a nagy bajom… Miért nem emlékszek semmire sem? Miért?”

„-Nagyon szenved. Nagyuram! Tegyen valamit odafönt, hogy a lány ne szenvedjen… és újra az legyen ki volt… Nagyuram! Kérlek!” Inuyasha úrfi! Találkozott már Sesshomaru úrfival?

-Szerinted bolha, honnan szereztem a sérüléseimet?

-Rossz előérzetem van.

-Nekem is szerzetes.

-Inuyasha! Meg kellene állnunk.

-Miért?

-Sally miatt. –Sally valamilyen okból megállt és a hasára szorított a kezét. –Sally! Minden rendben? –kérdezte Kagome mert letérdelt a földre.

-Ne gyere közelebb! –mondta. –Tűnjetek innen!

-De…

-Tűnés! Átveszi az irányítást! –kiabálta nekik.

-Inuyasha úrfi! Menünk kellene!

-Nem hagyjuk itt Sally!

-Kagome! Nincs időnk ilyenekre. –próbálta meggyőzni Sango.

-Sally! –kiabált utána Kagome. Sally felpattant és elkezdett futni. Nem érdekelte semmi sem. Futott. Ugyanúgy, mint mikor először elszökött Narakutól.

-Mit akarsz?

-Az életedet, az erődet, a fegyvered!

-Nem! Hagy békén!!! –valahogyan sikerült leráznia és nem érezte azt, hogy át akarja venni az uralmat felette. Keresett egy kis forrást és megmosta az arcát.

„-Sikerült… De ismét egyedül maradtam. Menekülök az elől kit a legjobban, gyűlölök. Saját magamat elöl… Naraku mindenek az oka. Ő mindenek az oka! Ha nem vette volna el az emlékeimet… De mégis úgy érzem az én hibám, hogy mindig is egyedül voltam… Sosem fogom megtalálni a nyugalmat? A családomat? Az emlékeimet? Kitudja? Kitudja? Mondja meg valaki!!!”

***

-Hol lehet?

-Valami történhetett?

-Nyugalmon lányok…

-Fogd be Miroku!

-Oké!

-Miyoga miért szaladt el?

-Szerintem azért Inuyasha úrfi, mert ha átvette volna az irányítás Naraku akkor meg is, ölhetett volna titeket.

-Indulnunk kell tovább. –mondta Inuyasha.

-Igaza van Kagome.

-Rendben van Sango. Mehetünk.

„Bár kelletlenül, folytattuk utunkat Sally nélkül. Pontosan nem tudjuk miért rohant el. De én nekem van egy olyan érzésem, hogy még látni fogjuk egymást! Tudom!”

***

-Segítenem kell!

-De uram!

-Nyugalom Keiko! Tudom, mit csinálok!

-DE URAM!

-Rendben! Csomagoljon!

-Köszönöm!

-Holnap indulunk! Ne késen!

-Nem fogok uram!

Folytatjuk!!!