Elfelejtett rokon

By: Kowi 121

4 fejezet: Emlékek…

-Itt vagyok uram!

-Végre! Indulnunk kell!

-Értettem uram! Indulásra készen álok!

-Nagyon helyes!

***

-Nagyuram! Merre megyünk tovább?

-Sesshomaru nagyúr! Min jár az eszed? –kérdezte Rin.

-Azon a lányon, ki az öcsémmel volt múltkor. Nagy volt az ereje, még az öcsémnél is. Halandónak látszott de, nem az volt.

-Valami varázslat?

-Nem hiszem Yaken. Indulás!

***

„-Vajon most mit csinálnak Inuyasháék? Mindegy! Nem érek rá erre gondolni. Mi ez a szag? Ja, ne! Megtalált!”

-Penge Tánc! Ezt sikerült kivédened! De nem menekülhetsz!

-Nincsen szándékomban men.… ÁÁÁÁÁ!!!

-Nincsen választásod! Szép volt Kagura.

-Köszönöm!

-Vidd a palotába!

-Igen is!

***

-Inuyasha! Álljunk meg! Elfáradtam.

-Rendben van Kagome.

-Éjen! –kiáltott föl Shippou.

-Fogd be róka!

-Inuyasha de bánj így Shippouval! –nem válaszolt csak felült egy fa ágai közé.

-Megvannak!

-Igen.

„-Mintha hallottam volna valami suttogást… Á, biztos csak tévedtem.” –gondolta Inu. Pedig nem tévedet. Ketten voltak a közelben de nem ellenséges szándékkal. Az egyik páncélt viselt, a haja lófarokba kötve, haja fehér, szemei aranysárgák, a másiknak meg egyszerű ruha volt de, egy kard volt az oldalán, neki a haja színe fekete, szemei zöldek. Pontosan egy férfi és egy nő volt.

„-MI EZ?” Naraku itt van. –ugrott le a fáról Inu.

-MI?! Hol?

-Itt! –mondta egy rideg hang. Mindenki a hang irányába fordult. Ott állt Naraku, Kagura, Kanna. És Sally???!!!

-Sally??? –mindenki ledöbbent. Ott állt egy olyan személy előttük, ki a barátúk.

-Mit tettél vele?

-Nyugalom. Még életben van… de nem sokáig! Adjátok ide az ékkövet és lehet, hogy meghagyom az életét.

-Te rohadék!

-Ne olyan hevesen Inuyasha! Gyerünk ide az ékkővel!

-SOHA!

-Akkor, viszlát! Támadj én fegyverem! Támadj! –Sally elkezdett feléjük menni. Előhúzta a kardját. Inuyasha Sallyvel harcolt, Sango Kaguraval, Miroku Kannával, Kirara és Kagome meg a szörnyekkel, amiket Naraku hozott magával.

-Segítenünk kell uram!

-Nem fedhetjük fel magunkat! Ha eljön az ideje, csak akkor!

-Na de uram! A saját f…

-Tudom Keiko! Várnunk kell.

-Inuyasha! Vigyáz! Mögötted!

-Kösz Miroku!

„-Jól tud harcolni! De így nem megyünk semmire!” –gondolta Inu.

„-Még egy kicsi kell és minden a javamra fog fordulni!” Támadj szörnyetegem! –Sally abbahagyta a támadást, az összes szörny, Kagura és Kanna is. Feltünt egy nagyon ocsmány szörny. Nem látszott erősnek.

-He! Ezzel akarod kiszúrni a szememet?

-Ő fog megölni titeket. Támadj! –adta ki a parancsot Naraku a monstrumnak. Csak Inuyasha harcolt a szörnnyel, a többiek figyeltek. Ahogy mondtam, nem látszott erősnek, de az volt… Hirtelen egy csapással megsebezte Inut.

-Inuyasha! –kiáltotta Kagome.

-Kagome gyere vissza! –kiáltott Sango mindhiába. Utána futott de valamilyen fal megállította. Ezzel kizárva a szörnyeket, Kagurát, Kannát, Kirarát, Sangot, Mirokut. A pajzson belül, pedig volt Sally, Naraku, Inuyasha, Kagome meg a monstrum. Kagome Inuyasha mellé futott.

-Inuyasha! Jól vagy?

-Mit keresel itt?

-Hát… ö ö ö…

-Nem kellet, volna idejönnöd! Most te is veszélybe vagy!

-Nem érdekel! ÁÁÁ!!!

-Kagome! –a szörnyeteg egy ütése eltalálta és ájultan esett a földre. Inuyasha azonnal hozzásietett. Megnézte megsérült-e de mikor látta, hogy komolyabb baja nincs..

-Hogy merészelted! –tombolt benne a düh, a szeretett, az aggódás, félelem.

-Milyen megható. Sírnék, ha nem azon lennék, hogy megöljelek! Azonnal add ide az ékkövet!

-SOHA NEM SZERZED MEG!!!

-ÖLD MEG!

-Igen is nagyuram! –mondta a szörny. Kinyitotta a szárát és tűzet kezdett okádni.

-Nem fogják túlélni!

-Még ne adjuk fel a reményt Sango!

-Igazad van Miroku!

„-Ígérem neked Kagome! Hogy innen élve megyünk el! MIND A KETTEN!” –kezében a Tessaigát szorongatta mikor Sally előtte megjelent.

-Sally?

-Nem hagyom, hogy megölt! ÉJJELI ZIVATAR! KARDOM ÁRAMOLTASD AZ ERŐT! Az erőmet akartad? HÁT MEGKAPOD! –a tűzcsóva kezdett vészesen közeledni.

„-Ó hatalmas erőm! Emlékeim térjetek vissza! Kérlek hatalmas erőm, hogy most az egyszer uralhassalak! Kérlek hatalmas KUTYADÉMON, ki bennem lakozik! Kérlek! Apám segíts nekem!”

***

~Hol vagyok? Talán meghaltam? ~körülnézett. Egy játszadozó gyereket látott és egy másik alakot. ~Hiszen az Keiko! Akkor az a gyermek én lennék? Hol vagyok? Mi ez a hely? ~minden elsötétült.

~EZ A HELY A LEGBELSŐ EMLÉKEID. EZ AZ A NAPNAK AZ UTOLSÓ EMLÉKE, AMIT VELE TÖLTÖTTÉL.

~Ki vagy?

~ÉN TE VAGYOK, TE PEDIG ÉN. ÉN VAGYOK A TUDATOD. APÁDAT KÉRTED, HOGY SEGÍTSEN, Ő SEGÍTETT.

~Mi?! Hiszen apám meghalt! Emlékem sincsen róla.

~DE VAN, CSAK EMLÉKEZ! EMLÉKEZ A CSALÁDODRA! EMLÉKEZ A TESTVÉREIDRE!

~Nekem nincsen testvérem, se családom! Mindig is egyedül voltam!

~VAN, CSAK EMLÉKEZ!

~NINCSEN!

~VAN, CSAK EMLÉKEZ!

~ÁÁÁ! MI EZ? KI AZ OTT A FA ALATT? KI AZ OTT? ~fényes nappal volt. A fa alatt egy nő és egy férfi volt. A nő kezében egy kisfiú, a férfi kezében egy kislány volt.

[A fiunk bírni fogja a megpróbáltatásokat. De Sally nem. ~mondta a férfi

 De mit tehetnék? –kérdezte a nő.

 Vigyük el Keikohoz! Ő majd felneveli és más élete lesz, mint a fiunknak. –mondta a férfi.

 Rendben.

 Holnap elviszem.] ~ismét vaksötét lett.

~Anya, Apa? Miért? Miért tettétek ezt? Miért? ~Sally nem bírta tovább és elkezdett zokogni.

***

A fényáradtól nem láttak semmit. Mikor eltűnt. Sally ott áll, mögötte Inuyasha és Kagome sértetlenül. Előtte álló Naraku és csicskásai elhúzták a csikot. A szörnyteg meg hamuvá égett.

-Mindenre emlékszem. Tudom ki voltam. És tudom, hogy miért nem az igazi szüleim mellet nőttem fel. Hallod Naraku? EMLÉKSZEM!

-Uram! Nagyon nagy butaságot csinált!

-Meg kellet tennem Keiko. Vagy meghalnak mindketten! De legalább egy időre nem kell foglalkoznunk Naraku.

-De uram! Mi lesz Sesshomaruval?

-Ő most jön. Előbb őket kellet elintézni. Remélem addig nem lesz gond velük.

Folytatjuk!!!