Elfelejtett rokon

By: Kowi 121

5 fejezet: Egy újabb családtag

„-Mi ez a szag? Tudom már! Ez Keiko szaga.”

-Üdvözlet…

-Maga meg ki?

-A nevem Keiko. Te Yaken vagy, te, pedig a halandó kislány Rin. Hol van Sesshomaru?

-Mi közöd van a nagyurunkhoz?

-Sok minden.

-Miért jöttél?

-Sesshomaru! Régen nem láttalak…

-Megint meg akarsz kérni valamire?

-Nem, most nem ezért jöttem.

-Akkor miért?

„-Ki ez a nő? Sesshomaru nagyúr tisztelettel beszél vele. De ő senkivel sem beszél így!”

-Emlékszel arra a mondásra, hogy LÉTEZIK A ÉRZÉSEKET IRÁNYÍTÓ KARD?

-Igen. Hogy is fejthetném el?

-Tudom, hol van. Ja és tudod, hogy nem csak Inuyasha van.

-Megkerült?

-Már találkoztál is vele…

-Csak nem…

-De bizony! Gyere el Kaede anyó falujába, 5 nap múlva! Ott várlak. –és eltűnt egy pillanat alatt.

-Nagyuram! Ki volt? –kérdezte Rin.

-Együtt tanultuk a kardforgatást, nagyon-nagyon régen.

-Mit fogunk csinálni Sesshomaru nagyúr? –kérdezte Yaken.

-Amit mondott. Elmegyünk abba a faluba!

„-MI JÓL HALLOTTAM? A nagyuram azt teszi, amit mondott? Beteg???”

„-Rendben van Keiko. Elmegyek de, nem tudom miért. Lehet, hogy egynéhányszor megmentetted az életemet gyermekkoromban de, az-az idő elmúlt, nincs többé.”

***

-Tényleg mindenre emlékszel?

-Igen Kagome. Csak arra nem, hogy mi a testvérem neve.

-Majd biztosan megtalálod. –Miroku megfogta az egyik kezét és…-De ha nem találnád lennél a gyermekeim anyja?

-MI?! Miroku! –vágta kupán Sango és kiment a kunyhóból.

-Ebbe meg mi ütött?

-Semmi, csak a szokása. –mondta Kagome.

Teltek múltak a napok eltelt 5 nap.

-Nagyuram! Hamarosan meg kell jönnie.

-Rendben. Köszönöm Keiko!

-Szívesen!

-Sesshomaru nagyúr! Ez az a falu.

„-Tudom, hogy Keiko már tudja, hogy itt vagyok. De ha már ide kellet jönnöm, akkor… jó lesz egy kicsit játszadozni az öcsémmel.” –Sessy elkezdett a falu felé menni.

-DÉMON! –kiabálták a falusiak. Inuyasha és kis csapata kiment, hogy megnézze.

-Szerbusz kedves öcsém!

-Sesshomaru! Mit keresel itt?

-Csak úgy jöttem. –Inuék már harcra készen mikor…

-Elég legyen Sesshomaru!

-Örvendek Keiko.

„-Nem lehet! Keiko meghalt!”

-Üdvözlett Inuyasha, Sally.

-Ismersz?

-Hahaha! Hogy ismerlek? Születésed óta!

-MI?! És honnan ismered Sally?

-Én neveltem fel.

-És honnan ismered a bátyámat?

-Együtt tanultuk a kardforgatást. Meg tanítottam, hogy hogyan tudna még jobban mozogni a harcban.

-DE akkor te is olyan…

-Pontosan én 50 évvel vagyok nála idősebb.

„-Aha. Szóval ezért beszélt vele, tisztlettel!”

-Keiko! –hallatszott egy másik hang mögüle. Mindenki odanézett. Inuyasha, Sally és Sesshomaru nem hittek a szemüknek.

-Nagyuram! –mondta Keiko és meghajlott a jövevény előtt.

-Ő meg ki? –kérdezte Sango.

-Ő Inu… –kezdte Sesshomaru.

-tas… –folytatta Inuyasha.

-hio –folytatta Selly

-Nagyúr! –fejezte be Miyoga.

-MI?! –döbbentek le.

-De ez hogy lehetséges?

-Mindent elmondok… -bementek a kunyhóba.

-Hogy kerülsz ide Apa? –kérdezte Inuyasha.

-Úgy, hogy Keiko segítségével egy ideig itt tudok lenni, az élők sorában. De miután, amiért visszajöttem, elvégeztem azonnal vissza, kell mennem a holtak világába.

-És mi lenne a nagyuram? –kérdezte Miyoga.

-Nem csak ti ketten vagytok a gyermekeim.

-Én tudom. Nekem nem kell elmondanod. –mondta unottan Sessy.

-Evvel meg mire célzol Apa?

-Sally is a lányom.

-MI?! –akadtak ki azok, aki nem tudták.

-Azért adtatok oda Keikonak mert nem kelletem?

-Nem…

-Azért mert te azt az életet nem bírtad volna ki. Így inkább az ügyesség helyet, mágiát kaptál. Megkaptad az Éjjeli zivatart, a legnagyobb mágiakardot. Amelye az összes érző szervezetett tudod irányítani, a jóságoddal. –mondta Keiko.

„-Na azt a kardot se fogom tudni használni…”

-Miyoga mindent tudott erről.

-Jaj, nagyuram ezt nem kellet, volna…

-Te bolha…

-Fiam hagyd abba!

-Köszönöm nagyuram! –BUMMM!!! A falut megtámadták.

-Rin, Yaken maradjatok itt!

-Kirara! Vigyáz Rinre, Yakenra, Shippoura! –Kirara bólintott.

-Nocsak mi van itt? Szóval mégsem haltál meg abban a támadásban!

-Szerencsém volt. –válaszolt Keiko. Naraku hozott magával egynéhány tucat szörnyet. Sesshomaru, Sally, Inuyasha, Kagome, Sango, Miroku, Kaede, Keiko, Inutaisho harcoltak a szörnyekkel. Sehogy se bírtak felülkerekedni. Kagome, Sango és Kaedén kivéve mindenki meg volt sérülve. Ugyanis nekik azt „parancsolták”, hogy segítsenek a falusiaknak menekülni, míg ők feltartják.

Folytatjuk!!!