Elfelejtett rokon

By: Kowi 121

8. fejezet: Vége…

 „-Hol vagyok? Mi ez a hely?”

[-ÁÁÁ!!!]

„-Ez agy női hang! Hiszen ez Apa! APA!”

[-Fuss Izayoi! Fuss! Vidd magaddal Inuyashát!]

[-DE…]

[-Sallyvel ne törődj! Majd én elviszem Keikohoz! A szokott helyre menjél!]

„-Nem, nem. Így történt volna? Ekkor halt meg anya és apa? NEM! MI EZ AZ EGÉSZ?”

[-Inutashio!]

[-Keiko!]

[-Jöttem segíteni!]

[-Ne! Inkább mentsd meg Sally! Vigyáz rá. De soha ne mutasd meg neki a valódi erejét!]

[-De...]

[-Parancs!]

[-Igen is nagyuram!] –Keiko bement az égő házba és megkereste Sallyt.

„[-Fenébe! Vissza nincsen út! Hát akkor már csak egy megoldást látok. De megígértem Inutashionak, hogy nem használom. És nem is fogom! Ez az! Ott kijuthatok!]” –egy pillanat és az egész ház romba dőlt. Keiko még időben hagyta el a házat kezében Sallyvel. De ekkora már Inutashio meghalt, ugyanúgy ahogy Izayoi is. Keiko csak futott és futott. Egészen az erdőig futott. Ott megállt a vízesésnél. És elszörnyedt, amit ott látott. Izayoi ott feküdt holtan. Nem messze tőle állt Sesshomaru.

[-Mit tettél vele?]

[-Én semmit!]

[-Mit ért a tanításom, ha megölöd Apád feleségét?!]

[-Nem én öltem meg. De nem is érdekel, mit gondolsz!] –Sesshomaru megfordult, hogy Keiko szemébe nézzen. [-DE őt magammal viszem.]

[-Az ott Inuyasha?] –kérdezte a kezében lévő gyerekre.

[-Igen. A drága öcsém ez itt.]

[-Miért gyűlölöd ennyire az Apádat?]

[-Nem rád tartozik!] –és azzal eltűnt.

„-NEM! NEM! MIÉRT TÖRTÉNT ÍGY?! MIÉRT!”

***

„-Hol vagyok? Mi volt az előbbi?” –Sally körülnézett és egy cellában találta magát. Kezei a falhoz láncolva. Mellette ott volt Kagome, Sango és Rin.

-Látom, felébredtél Sally. –mondta Sango.

-Jól vagy?

-Igen Kagome. Ti?

-Mi jól. –válaszolta Sango.

-Inuyasháék úton vannak ide.

-Hogy érted, hogy Inuyasháék?

-Úgy, hogy Inuyasha, Inutashio, Keiko, Miroku és Sesshomaru.

-MI?! Sesshomaru és Inuyasha?

-Úgy bizony.

-Sesshomaru nagyúr értünk jön? –kérdezte Rin.

-Igen. És a többiek is.

***

-Minden elő van készítve! A vendégeink hiányoznak csak.

-Értem. Adjunk nekik egy kis könnyítést. –mondta ördögien Naraku. A kezében volt egy mérges darázs. Az felszállt és elindult Inuyasháék felé.

-Ha ideértek, Sally lesz az első!

-Igen is nagyuram!

***

-Keiko. Jól vagy? –kérdezte Inutashio.

-Megtörtént?

-Igen.

-Akkor ma van…

-Indulnunk kell! –jött be a barlangba Inuyasha.

-Rendben. –összeszedelőzködtek és elindultak.

-Az ott nem egy mérges darázs? –kérdezte Keiko.

-De az! –mondta Miroku.

-Kövessük! Hátha elvezett Naraku palotájához. –mondta Keiko. Követni kezdték a darazsat és egy fél óra alatt, megtalálták a palotát.

-Ez túl könnyű volt.

-Igazad van Apa. –mondta Inu. Bementek az udvarra. Semmi különöset sem fedeztek fel. Üres volt az egész.

-Túlságosan könnyű….

-Igen. –mondta Sesshomaru.

-Üdvözlett itt!

-Naraku! –mondták de, mégsem látták hol van.

-Úgy bizony! Gyere elő kedvesem! –egy alak bukkan fel a palota ajtajában. A sötétség miatt nem lehetett látni az igazi valóját. Mire kiért mindenki ledöbbent.

-Támadj és kicsikém!

-Bízzátok rám ŐT!

-DE KEIKO!

-Uram! Én tanítottam! Önök mentsék meg a többieket!

-Gyerünk!

„-Milyen ironikus. A tanító és a tanítván!” Támadj Sally! –adta ki a parancsot Naraku. A többiek bementek a palotába, míg odakint Sally és Keiko harcoltak.

-Sally! Ébredj! Ez nem te vagy! –próbálkozott Keiko.

-Hiába! Nem hall! Egy kis ékkövet is használtam.

-Őt ékkővel nem irányíthatod! Sally! Emlékez az első tanításomra!

„-Mi ez?

 -Sally! Jegyezd meg jól! Ez az első tanításom. Sose birtokolhat más. Magadat csak te uralhatod! Ezt ne feled!”

-Magamat csak én uralhatom.

-EZ AZ! –mondta Keiko.

-NEM!

-Sally! Jól vagy?

-Igen. Bocsásson meg mester.

-Most inkább hagyjuk ezt. Menjünk a fiúk után! –Sally és Keiko Inutashioék után mentek.

***

-Most merre?

-Váljunk szét! Fiaim ti menjetek arra! Én és a szerzete meg a másik irányba.

-Biztos jó ötlet volt őket egy felé küldeni?

-Ne aggódj szerzetes. –mondta nyugodtan Inutashio.

-Már az illatokat se érzem olyan bűz, van.

-Én se.

-ÁÁÁÁ!!!

-RIN!

-Hé, bátyus! Várj meg!

„-Tudom, hogy őt hallottam!”

-Engedjék el!

-Csönd legyen kis lány! Kussss!

-Azonnal enged el Rint! –hallatszott egy hang a katonák mögött.

-Sesshomaru nagyúr! –Sessy hamar elintézte a katonákat, addig Inu kiszabadította Kagomét és Sangot.

-Jól vagyok?

-Igen.

-Keressük meg a többieket!

***

-Mi ez a hely?

-Passz szerzetes.

-Várj!

-Mi az Inutashio?

-Ez a szoba! –bementek a különös helyiségbe. Az egész szobába csak egy gyertya égett.

-Ez!

-Mi az-az asztalon?

-Ez a hely… az Keiko apjának a tolla. Ő még él? De hisz meghalt akkor mikor…

BUMMMM!!!

-Ki kell jutnunk! Az egész épület romba dől! –mindenki a kijáratott kezdte keresni. Sikeresen kiértek. A nagy csapat ismét egyben. Utána 1 mp-re egy hatalmas Griff emelkedett ki a palotából.

-Mekkora! –mondta Sango.

-Keiko. Mekkorára tudd megnőni egy kifejlett Griff?

-Ház szerzetes, akár a 1000, 1500 m is elérhetik.

-MI?!

-Sally, Kagome, Sango! Menjetek innen! Vigyétek magatokkal Rint és Kirara is! –mondta Inutashio.

-Miroku! Te is menj velük!

-Rendben van Inuyasha. –az említettek elindultak vissza Kaede anyó falujába.

-Sally! Te is menjél velük!

-Apám! Már 2-szer a hatalma alá kerültem, ezt megbosszulom!

-Inutashio!

„-Keiko sosem szokta apámat a nevén szólítani. Mire készülsz Keiko?” –gondolkozott Sessy.

-Fiúk! Ti és Sally, foglalkozatok Narakuval, -hatalmas fényáradat keletkezett és mikor elmúlt akkor már nem 1, hanem 2 Griff állt ott. –Keiko és én foglalkozunk a Griffel. –a testvérek egymásra néztek és bólintottak. Elindultak megkeresni Narakut. Inutashio átváltozott hatalmas Kutya-démonná. Keiko mellé ment. Ő csak a Griffet nézte, és a Griff is őt. Keiko és a Griff elkezdtek harcolni.

-Ti engem nem tudtok megállítani! –mondta Naraku. Inuyasha és Sesshomaru egymásra néztek és bólintottak. Egyedül a kardjaik nem érnek semmit, de ha összefognak… Sesshomaru elővette a Tensaigát és összeérintette a Tessaigával. Naraku csak figyel. Nem tudta mire készülnek. Sally, Sessy és Inu közé ment és elővette az Éjjeli zivatar, hozzáérintette a másik két kardhoz. Egyszerre felemelték és lecsaptak. A csapás egyenesen Naraku felé szállt. Nem tehetett semmit sem. Olyan váratlanul érte a támadás.

-Vége? Meghalt, nincsen többé?

-Úgy látszik Sally. Vége!

-Vauuu!!!!!! -mindenki a hang irányába fordult. Éppen akkor vágta falhoz a hatalmas Griff Inutashiot a hegy lábához és visszaváltozott. Keiko meg akkor állt fel. Látni lehetett, hogy több helyről vérzett. Hirtelen a Griff alakot kezdett ölteni. Keiko is így tett. A férfi mire felvette úgymond az „emberi” külsejét Keiko is. A férfi fogta a fejét és hirtelen felnézett. És akit először meglátott az Keiko volt. Látta, hogy vérzik.

„-Mi?! Ezt én csináltam volna? Nem az nem lehet!!!” Sutih. –mondta és elszaladt. Keiko meg utána.

-Apa! Jól vagy?

-Igen Sally.

-Sesshomaru, Keiko után ment?

-Igen. –válaszolta Inu.

-Induljunk el Kagoméék után.

-De mi lesz a Sesshomaru?

-Ne aggódjatok érte.

-Sally! Apát el kell látni!

-Rendben!

***

„-Nem engedem, hogy még egyszer elveszítselek! Nem engedem! Annyi év után felbukkansz és most csak annyit, tudsz mondani, hogy sajnálod!!!??? Ez nekem kevés! Kevés! Én teljesítem a kérésedet de, te menekülsz??? Mi olyan fontos? Mi az? Miért rejted el? Hisz én… a… a… mi?! Egy szakadék???” –az idegen férfi megállt a szakadék előtt és visszanézett Keikora.

-Miért?

-Én kérdezhetném ezt!

„-Keiko! Ki ez az idegen neked? Ki???” –gondolkozott Sessy.

-10 évet a kereséseddel töltöttem! Már teljesen elvesztettem a hitemet!

-Sutih.

-Nekem nem elég egy szimpla sajnálom!

-Most csak ennyit adhatok! Viszlát!

-MI?! –az idegen megfordult és levetette magát a szikláról. Keiko a széléhez futott és akkor ismét egy hatalmas Griff repült fel.

„-Hát ismét elvesztettelek. Miért? Miért teszed ezt?”

-Keiko. Minden rendben?

-Igen Sesshomaru. –ment oda.

„-Keiko, Keiko… Évek óta ismerlek, de mégis úgy érzem mintha idegen lennél számomra.”

-Menjünk vissza.

***

1 hét múlva mindenki rendben és egészséges volt. De mégis… Keikon nem látszott semmi más, csak a szomorúság.

Folytatjuk!!!