A világ már másabb volt. Először fel sem tudták fogni, mi történt. Miroku még egy órán keresztül térdelt a földön, közben patakzottak a könnyei. Inuyasha vörös kimonója egyre sötétebb lett. A könnyáradatok lecsurogtak a nyakán és beitták magukat a ruhájába. Kagome rázta a fejét, toporgott, vagy csak állt. Közben hangosan zokogott. Még Myouga is sírt. Nem beszélve Shippou-ról. Shippou a földet verte az ökleivel. Közben kiabált: nem! Nem! Már szinte vérzett a keze, mikor Miroku felállt. Kezében a botjával elindult. A többiek utána. Nem tudták hova, miért megy, de mentek utána. Érezték, hogy most jobb, ha békén hagyják. Néma csendben haladtak.

  Elértek Kaede anyó házáig. Kaede anyó már furcsállta, hogy Botan nem szaladt be a házba, jelezve, hogy Inuyasha megérkezett. A falusiak is csak néztek. Nézték a néma szerzetest, lehajtott fejjel. Keresték a kislányt és az anyját. Bár már sejtették a dolgot. Bár Miroku úgy intézte, hogy ne kelljen a falun áthaladniuk, de a rizsföldeken át kellett menni.

-         Mi baj?- kérdezte Kaede anyó, mikor beléptek a kunyhójába. De válasz nem volt, mégis kitalálta.

-         Értem- itt csak egy éjszakát töltöttek. Másnap este Miroku nem ment szállást keresni.

-         Miroku, én elhiszem, hogy nehéz neked, de azért enni, inni és aludni nekünk is kell- szólt Inuyasha.

-         Minek? Várjatok, ott egy palota. Mindjárt lesz szállás- Miroku szerzett szállást. De nem evett.

Miroku és Kirara már egy hete nem ettek. Egyik este Inuyasha megelégelte.

-         Egyél!- nyújtott oda egy tál rizst Mirokunak. Miroku nem evett.

-         Hát jó!- mondta. Befogta Miroku orrát, és beleöntötte a szájába a rizst. Kagome ugyanezzel a módszerrel megetették Kirarát. De ez mégsem volt az igazi.

Kagome másnap hazaszaladt. Otthon elmesélte a dolgot. Kiment az utcára. Az egyik szomszéd kocsiból zene hallatszott. Szomorkás, szerelmes zene volt. Kagome arcán könnycseppek gördültek végig, és leestek a betonra.

-         Mi a baj?- kérdezte Hoyo. Ott állt mellette Kagome három barátnője. Kagome elrohant. Beleugrott kútba. Elcsodálkozott. Annak a fának dőlve, amin 50 évig lógott, Inuyasha sírt. Összeszorította az öklét. Kagome békén hagyta. Shippou a patak közepén, egy kövön sírdogált. Csak Miroku maradt a táborban.

Már sötétedett. Kagome térdelt, Miroku odament hozzá. Kifakadt belőle is a sírás. Telesírta Kagome ölét, aztán elaludt, mire Inuyasháék visszatértek.

  Másnap éjszaka, Miroku csak ült, és bámulta az eget. Inuyasha négykézláb odakúszott hozzá.

-         Aludnod kéne!- súgta, de Miroku csak az eget bámulta- Késő van, csak egy kicsit feküdj le!- Miroku le sem vette a tekintetét az égről. Inuyasha odanézett, aztán Mirokura, ezt megismételte néhányszor. Kijött a sodrából, és meglökte Kagome lábát. A lány felébredt. Inuyasha szintén az eget kezdte bámulni, olyan bambán, mint társa. Kagome odakúszott Miroku másik oldalára. Rögtön észrevette, amit a fiúk néztek. Maga alá húzta a lábait, és nézte a csillagokat. Némán bámultak. Hideg volt, nem fáztak, késő volt, nem érezték fáradtnak magukat. Csak nézték a csillagokat. Mert két csillag aznap este nagyon fényesen égett.

Hajnal felé, Inuyasha zenét hallott.

-         A Lélektilinkó!- ugrott föl Miroku. Odarohantak a patakhoz. A Lélektilinkó néhány fénygömbnek zenélt. Aztán a gömbök gyerekformát öltöttek.

-         Nincs ott Botan – jegyezte meg szomorúan Kagome.

-          Mert Botan beletörődött a halálába- szólt egy hang, Myouga- gondoljátok el, milyen nyugodt volt Sango és Botan arca, mikor búcsúzni jöttek. Ők már akkor elfogadták. Emlékszel, Inuyasha-úrfi, hogy amikor a Szellemirtók falujában jártatok, Botan felfogta, mi a halál. 

-         Tudom, hogy okos lányom van-, morogta Miroku- Pont, mint az anyja- ekkor megjelent Shippou és Kirara is.

-         Gyertek gyorsan! Valami leszállt hozzánk!- odarohantak. Tündérek. Egy nagy csapat tündér állt ott. Odarángatták Sesshomaru csapatát, és Kouga csapatát.

-         Ezen a gyűlésen be kell bizonyítanotok, mennyire akarjátok, hogy Sango és Botan visszajöjjenek!- mondta egy kék tündér, a főnök.

-         Nagyon!- szólt bele Inuyasha- Úgyhogy, visszahozod őket, de most rögtön!- és fojtogatni kezdte szegényt.

-         Ezzel csak rontasz a helyzeten!- szólt Sesshomaru. Inuyasha elengedte a tündért.

-         Ki kell állnotok néhány próbát. Az első, a hidegvér próbája!

-         Akkor azt hiszem, legjobb, ha én megyek!- lépett elő Sesshomaru.

-         Igaza van!- tartotta vissza Kouga Inut. Sesshomaru-t mindenféle ingerrel próbálták felidegesíteni, míg az idegesítő tündér, lett tiszta ideg, mert Sesshomarunak még a szeme sem rebbent.

-         A második, a ravaszság próbája!

-         Erre én jelentkezem!- vált ki a tömegből Shippou. Neki egy ravasz tündért kellett becsapnia. Nehéz próba volt. Aztán jött a szeretet próbája, Kagoméval; a harc próbája Inuyashával; az ártatlanság próbája Rinnel; a talpnyalás próbája Yakennel; a jóság és a megbocsátás próbája Jinenjivel, akit közben hoztak ide. (az a félszellem, aki gyógynövényeket termeszt) Ezután következett a bátorság próbája Mirokuval; a bölcsesség próbája Kaedével; gyorsaság próbája Kougával. Mind nagyon megküzdöttek.

-         Az ítélet- kaján mosoly jelent meg a főtündér arcán- Ők nem jöhetnek vissza! Mi csak szellemek vagyunk! Nem is állt módunkban visszahozni őket! De jó muri volt!- nevetett az összes szellem. Ez szíven ütötte az egész társaságot. Még Sesshomarut is. Sesshomaru és Inuyasha összefogtak, és elkezdték mészárolni a szellemeket. Kagome, Kirara, Miroku, Kaede, Kouga, Ayame, Yaken, Jinenji is beszálltak. Inuyasha a végén sírt. Sesshomaru a vállára tette a kezét.

-         Nem hiszem el!- sírta.

Inuyasha felült. Csak néhány tücsök ciripelt. A tábortűz hamvai már alig füstölögtek. Körbenézett. Nem messze ott feküdt Kagome, Shippouval. Ezután Sango, háttal Mirokunak. Miroku keze a nő csípőjén pihent. És végül ott gömbölyödött össze, mint egy kismacska, Botan, Kirarával az ölében. Látta a fáját, amiről figyelni szokta őket. A szellő megrezegtette a lombot. Egy szálló pitypangmagot, szürke „repülőn” az arca elé fújt. Elmosolyodott. Csak egy álom volt. Visszaaludt.