2. fejezet: Egy új társ

Ma újhold van teljes sötétség csak a csillagok, világítanak valamicskét, ami visszaverődik a tó tükör sima tükréről. Egy magas ősz hajú alak lépeget a tó felé őt követi egy kis zöld varangyszerű lény, akinek a kezében egy kétfejű bot van. Az alak megáll a varangy bele, ütközik, lepattan róla, és a fejét dörzsölgeti.

- Yaken, te nem jöhetsz tovább! Vigyázz Rinre! – a férfi eltűnt a sűrű nád között, a tó felé tartott, a kis zöld valami, pedig kissé mérgesen, hátat fordított s elindult egy apró sárga fényforrás felé:

- Hálátlan Sessomaru Nagy Úr, a hű szolgájával mindig rosszul bánik! De bezzeg azzal az át-kozot halandóval…- mormolta Yaken

Sessomaru hamar ki jutott a nádból, majd a víz tükre előtt megállt, várt valakire, aki nem sokáig várattatta. A vízből ki emelkedet egy nő, hosszú kék haja, mintha valóságos víz lenne, a szeme az óceánok sötét kékjében játszott. A ruhájában nem volt semmi különös egy egyszerű fehér ruha volt. A nő a víztükrön állt, Sessomaru ezen egyáltalán nem lepődött meg.

- Miért hívtál, Sessomaru, Inutaisho fia, engem, Onkét a vízi szellemet?- szólalt meg a nő.

- Víz istennője, tudod jól mi a céllom! Áruld el hogyan szerezhetném meg…-Sessomaru parancsolóan beszélt a nőnek ez egyáltalán nem tetszet.

- Te kis szellem ne parancsolgass nekem! – figyelmeztette Onke Sessomarut – A cél számodra elérhetetlen, Inutaisho fia!- tekintettét a vízre szegezte, ami vörösen izzott, a víz újra kék volt, a nő Sessomarut figyelt- Jó!- ezt inkább magának mondta, mint Sessomarunak – A négy őselem istene döntött! A kékkövet megkaphatod, ha a védelmezője leszel a jóslatok leányának, akit a féldémon testvéred csapatában találsz meg, szeme, mint a tenger, haja, mint az arany erről fogod meg ismerni! – Onke elmerült.

- Én Sessomaru vagyok SENKIT, NEM VÉDELMEZEK!- kiáltotta Onke után a szellem.

…

Egy falú fogadójában vagyunk, ahol egy 7 tagú csapatra lesz figyelmes mindenki, elég fura tagokból áll: egy fiatal rókaszellem, egy szerzetes, egy félszellem, egy fura ruhás lány, egy külföldi kis lány, egy kis démon macska, és egy látszólag normális lány alkotja. Megköszönik az ellátást és mennek is tovább. Boldogok, mert végre,,ágyban” aludhattak.

-Kagome most merre Induljunk el?- kérdezte a külföldi kis lány, fiatal kora ellenére gyönyörű volt, a haja szőke a szeme, pedig kék, feltűnő jelenség volt Japánban.

- Sessomaru! – morgott Inuyasha

- Öcsikém, de jó téged újra látni, sajnos most nem hozzád jöttem!- körül nézett, majd megakadt a szeme Alexán, s egy pillanat alatt a két fejjel alacsonyabb lány előtt termett – A védelmem alatt állsz! – bökte ki Sessomaru. ,,Puff” ,,puff” Alexa elájult Inuyasha meg a röhögéstől összeesett, vagyis hasra vágódott.

- Hogy… az… én… bátyám… egy… halandót védel…mezzen! Ez… valami… vicc? – Inuyasha magán kívül volt.

- Mi történt vele? - kérdezte ridegen Sessomaru

- Sokkoltad szegényt! – magyarázta Kagome

- Majd én segítek rajta! – lépett elő Miroku, megfogta Alexa fenekét.

- Áááá!- tért magához Alexa és egy hatalmas taslit lekevert a szerzetesnek- Te perverz! – észre vette Sessomarut- Te még mindig itt? Nem kell a védelmed!- állt fel Alexát, a fák között egy fura árnyékra lett figyelmes – A mai nap vendégekben dús! -állapította meg a lány – Gyere elő… Naraku! – parancsolta Alexa. Sessomaru figyelmesen nézte, hogy mit tesz a lány, Inuyasha és a többiek készen létbe álltak – Erre most nincs szükség, tartok egy kicsit bemutatót a védelmezőmnek!- Naraku a lány előtt termet- Állj!- Naraku megdermedt a levegőben –Édes Naraku azt hittem saját kezűleg akarsz megölni! Pusztulj! – a baguin bundába bujt szellem szétrobbant és csak egy szellem bábu maradt utána.

- Alexa az utóbbi időben rengeteget, fejlődőt!- súgta Kagome Sangonak.

- Indulhatunk!- indult el Alexa, három méter után Sessomaru követte, majd a csapat maradéka is elindult.

- Alexa ne parancsolgass, még én vagyok a főnök!- kelt fel Inuyasha.

- Jó! De akkor is induljunk! – a lány tudta nem érdemes vitába szállni a félszellemmel.

-,, Fura egy halandó” – jegyezte meg magának Sessomaru, hirtelen ezer meg ezer szellem szaga csapta meg az orrát, elő húzta a Tokijint – Halandó maradj a hátat mögött! – parancsolta.

- Meg érezted a démonokat! Gyorsabb vagy, mint Inuyasha! Hát igen Naraku komolyan vette a kihívásomat. – nézte le a szellemet Alexa.

- Amennyire csak lehet! – Naraku elkapta Alexa nyakát, és egy fának szorította a lányt – Most megdöglesz halandó! – Naraku szeme izzott a gyűlölettől.

- Alexa! – kiáltották a többiek. Sango Naraku felé dobta a bumerángját, de az egy pajzsról lepattant. Nem tudták tovább folyatni a mentési akciót, mert megjelentek Naraku szellemei, és velük kellet felvenni a harcot.

- Jó ma meghalok, de – Alexa dacosan nézett Naraku vörös szemeibe – áruld el, miért kell meghalnom? – sejtette a választ.

- Hogy megmondjam? Jó! Te vagy a jóslatok leánya, akiről megannyi jóslat szól! Gyönyörű, fiatal és a legerősebb démon szülő anyja! Persze előtte még választanod kell, de hogy mi közül azt nem mondom el! Veszélyes vagy rám nézve, főleg a méhed, nem menthet meg senki!- Naraku keze egyre erősebben fogta Alexa nyakát, a lány elvesztette az eszméletét.

- A halandót nem bánthatod! – törte át a pajzsot Sessomaru és Naraku magában érezhette a Tokijint. Naraku elengedte Alexát most már Sessomarura koncentrált.

- Ó Sessomaru, mostanában már a testvéreddel közösködsz? – a maradék szellem csapat nevetésben tört ki – Ez a halandó az asszonyod? Követed apád nyomdokait, ő is oda volt ezekért a gyenge halandókért! – ki akarta hozni a szellemet a sodrából, de ő nem Inuyasha volt, ő mindig megőrizte a hideg vérét. Hamarosan a Tokijin Naraku gyomrában kötött ki, a félszellem és a serege eltűnt.

Alexa arra ébredt, hogy a földön fekszik, és két lány magasodik felé, este volt a tűz mellette lobogott.

- Hát felébredtél? – örült Sango, Alexa arca szomorú volt vissza emlékezett Naraku szavaira.

- Mi a baj?- fürkészte Kagome a lány arcát.

- Csak azon tűnődöm, amit Naraku mondott nekem… - a lányok várták a folytatást.

- Hagyátok pihenni! Majd elmesél mindent, ha akarja! – szidta le a lányokat Miroku.

Alexa nem mondta el mit mondott Naraku, másnap pedig a csapat újra útnak indult.