3. Fejezet: A négy isten

Alcím: A ki bontakozó szerelem

A lányok úgy döntöttek, hogy fürödnek egy bokrokkal eltakart kis meleg vizű forrást választottak fürdőhelyül, levetkőztek, a belemerültek a kellemesen meleg vízbe.

- Sessomaru már két honapja velünk van. – állapította meg Sango

- Ne beszéljünk már itt is arról a tapló, önfejű démonról! – ráncolta össze a homlokát a lány, Sango ás Kagome összenéztek.

- Alexa te szerelmes vagy Sessomaruba! – most Kagome tette a megállapítást, Alexa fülig elpirult vagy olyan mérges volt maga se tudta.

- Kagome mi van veled és Inuyashával?- kerülte ki a választ Alexa, most Kagomén volt a sor ő is elpirult. Válaszképpen lefröcskölte a faggatóját. – Így? – tehát a három lány vízi csatába merült egészen addig, míg:

- Most meghalsz! – hallatszott Inuyasha kiáltása, egy nagy puffanás, majd ágak ropogtak és letörtek, a viháncoló lányok feje fölött egy piros folt repült el, a mi a hátuk mögött lévő fába fúródót. A következő pillanatban Sessomaru futott ki a fák takarásából a nyomában loholt Miroku és Shippo. A három lány leblokkolt így a szerzetes élvezhette a meztelen testük látványát, Kagome észbe kapott és felsikított, a lányok egyszerre merültek el a vízbe.

- Tünés!- bukkant ki Alexa feje a vízből, a három férfi egy titokzatos erőtől vezényelve a távolba repült. A lányok ki ugrottak a vízből, felkapták magukra a ruhájukat és elindultak, hogy elintézzék a szerzetes, a félszellemet és a szellemet.

- Idióták! – jegyezte meg Shippo a mikor, meglátta a fiúkat.

- Halljam mi történt? – vonta kérdőre Sango a szerencsétleneket.

- A szokásos Inuyasha és Sessomaru vita a Tetsaigáról – válaszolta Shippo a fiúk helyet.

- Értem, Sessomaru gyere velem! - Alexa a sűrű erdő felé indult el, Sessomaru 3 méter után követte, mikor messze voltak a többiektől Alexa hirtelen megfordult a szeme lángolt a dühtől- Nem akarom, hogy megvédj! Menj el a közelemből! Utálom, hogy mindig a sarkamban vagy és hogy éreznem kell a démon jelenlétedet! Inuyashát is hagyd békén, neki szánták a Tetsaigát neked meg a – már csak egy lépés választotta el őket egymástól – Tensaigát, ezt egy magad fajta démon is felfoghatja… - Sessomaru nem tűrte tovább a sértegetéseit

- Idefigyelj halandó, először is nem önszántamból védelek meg, másodszor a te szagod sem valami kellemes! Harmadszor – Sessomaru és Alexa közt már egy lépés sem volt - addig nem megyek el, míg meg nem kapom a jutalmam! - Alexa nem bírta tovább, hogy mélyen belenézhet Sessomaru borostyán színű szemeibe, átkarolta a férfi nyakát és megcsókolta.

- ,, Jaj mit teszek? Itt csókolózom egy kb. 400 éves démonnal! Mit fog szólni ehhez az anyukám? Igaza volt Kagoménak én szerelmes vagyok Sessomaruba! De miért? Azok az átkozott… gyönyörű sárga szemek, azok tehetnek róla! Mi? Átöleli a derekamat? Miért esik ez olyan jól?” –a gondolattok száguldoztak Alexa fejében.

-,, Mit teszel Sessomaru? Vedd elő a szellem becsületedet! Ő egy halandó!” – Sessomaru ellökte magától a lányt, aki a földön kötött ki, megtörölte a száját – Halandó, ha még egyszer ilyet teszel én, megöllek! – elindult vissza a táborba.

- Ne aggódj, nem történik többé ilyen! Nem lehetek szerelmes főleg egy szellembe a jóslat miatt az az átkozott jóslat! – a tekintetét a földre szegezte, amire két könnycsepp hullott. A két könycsep világítani kezdett és befogadta Alexát.

…

Sessomaru furcsállta, hogy Alexa nem követte, de nem érdekelte meg érkezett a táborba, felugrott egy fára nem akart a többiekkel beszélgetni. 10 perc telt el.

- Hól van Alexa?- állt Miroku Sessomaru fája alá.

- Mit tudjam én, az erdőben hagytam! – válaszolta a szellem.

- MI?- dühöngött Kagome – Ő még csak egy kis lány, az erdőben bárki rá támadhat!

- Ne aggódj, meg tudja védeni magát! – nyugtatgatta Inuyasha Kagomét.

- NE AGGÓDJAK! Naraku meg akarja ölni! És ne aggódjak! Sango keressük meg! – a két lány felpattant Kirarára és elindultak a lány szaga után.

- Nem kéne velük menni? – kérdezte Miroku Inuyashát.

- De! – indult el a két fiú is.

A lányok elértek ahhoz a helyhez, ahol Alexa sírt, de a lányt már nem találták ott. Ő már egészen máshol volt egy palotában, egy gyönyörű palotában, ahol minden aranyból volt, kivéve a falak, mert azok valamilyen vörös kőből voltak ki faragva. Alexa egy hatalmas teremben találta magát, aminek a közepén egy asztál állt, aminél négy szellem ült.

- Üdvözözlek jóslatok leánya! – állt fel az asztaltól egy vörös hajú szellem, Alexa hasonló szellemet még nem látott, a szeme mintha eleven tűz lenne, a ruhája díszes volt, olyan, mint egy királyé, az oldalán egy kard lógott.

- Ki vagy te? – préselte ki magából Alexa.

- Micsoda sértés, hajolj meg és magáz a négy istent! – rohant be a terembe egy lila Yaken szerű élőlény. – Ezek az átkozott halandók! – a halandó szó után a kis lény felrobbant.

- Senkinek nem engedem meg hogy le halandózón! – végtelen düh éget Alexa szemében.

- Ez azért nem igaz – kuncogott az asztalnál egy nő tiszta fehérbe volt öltözve, a haja mintha maga lenne a levegő úgy szállt a légben a nő szeme hófehér volt és a szája mindig mosolyra állhatott. – Ott van Sessomaru neki, megengeded! - kacagott a nő

- Erről meg honnan tudtok? És ki vagytok? – tette fel újra a kérdést.

- Én Yoriyasu vagyok! – mutatkozott be egy zöld hajú meleg barna szemű szigorúnak látszó férfi a kezében egy bot volt fából.- A föld meg testesítője én uralom az összes élőlény növényt! Mellesleg a bölcsesség urának is tartanak.

- Én vagyok Yoriyasu felesége, Otheru a szél megtestesítője – mondta a lég hajú nő - a madarak az én szolgáim, az emberek még úgy tartanak számon, mint a boldogság és vidámság istennőjét.

- Kiazumi a nevem – folytatta vörös férfi – Az én elemem a tűz, a pusztító istenség és az igaság jelképe is vagyok.

- Utoljára én maradtam, az én férjem Kiazumi, jó magam Onke vagyok – a nő szemeinek nyugtató hatásuk volt, maga a nő kék ruhát viselt és egy tengerszínű kő lógott a nyakába – a víz úrnője, én parancsolok az összes vízi élőlénynek, az emberek a szerelem istennőjének is tartanak.- Alexa elcsodálkozott e négy fenséges szellemem.

- Mit keresek én itt? – nem értette Alexa.

- Ó rengeteg dolgunk van, de előtte ülj le – mutatott egy székre Onke, Kiazumi fel állt.

- Meg szeretnélek kérni egy kis feladatra: van egy öcsém Kiyasha, a káosz istene, rengeteg borsot tör az orrunk állá, kérlek, öld meg! –

- Mi istent ölni? Bármennyire szeretnék, nem tudok segíteni! Én nem vagyok képes istent ölni valakivel összetévesztettek!- visszakozott Alexa.

- Te vagy a jóslatok leánya!- mondta Yoriyasu.

- A fő célunk, az hogy teljesen tud uralni az erődet, most csak az egy negyedét használod. Nézd – a négy szellem és Alexa között egy kör jelent meg, amiben Alexa kedvenc dolgai voltak – Hm különös, gyermeteg – amikor egy nyuszi került előtérbe, majd egy férfi egy magas fehér hajú sárga szemű férfi.

- Sessomaru – motyogta Alexa, fülig elpirult.

- A szíved választottja, érdekes egy szellem – a négy szellem összenézett.

- De nem is akár milyen férfi, erős délceg és hát nagyon mogorva. Tudjátok ő Inutaisho dia a déli területek felvigyázója – magyarázta Otheru.

- Befejeznétek! Egyáltalán nem vagyok szerelmes Sessomaru, nekem otthon van udvarlóm! Csak jussak haza és elfelejtelek titeket, Sessomarut és mindenkit! – a szívben egy hatalmas fekete folt látszódott, ami egyre csak nőt.

- Ezért hívtunk ide a szíved gonosz oldala, ami csak egyre nő. Alexa elfogsz, veszni meg kell tisztítanod! – magyarázta Onke – Menni fog csak nagyon akarnod kell.

- Segíts! – kétségbe volt esve Alexa.

- Nyugodj meg! Most csukd be a szemed! Lazulj el gondolj szép dolgokra! – Alexa testéből fehér fények jöttek elő, a lány térdre rogyott – Ügyes vagy, tisztísd meg magad! – hirtelen a fények színe meg változott, fekete lett.

- Nem bírom! Áááá! – a fekete fények az egész termett be borították, a négy szellem is meg ijedt, nem tudták vissza fordíthatatlan folyamatot indítottak el.

A táborban gyászos hangulat gyászos hangulat uralkodott. Mindenki levert volt, szégyellték magukat, mert elvesztették Alexát, pedig meg ígérték, hogy meg védik.

Az égen két alak jelent meg, az egyik alak egy lányt tartott az ölében, mindenki felismerte a harmadik személyt.

- Alexa! – Kagome a sírás határán állt.

- Ti tettétek ezt vele? – kérdezte mérgesen Inuyasha.

- Inuyasha, tanúsíts több tiszteletet ők itt istenek! – hajolt meg Sessomaru, Inuyasha képtelen volt felfogni az ő testvérem meg hajol? Egy nő és egy férfi előtt?

- Sessomaru erre most nincs szükség! Megérdemelnék, hogy elvegyék a hatalmunkat! Ennek a lánynak tökre tettem a lelkét! – vallotta be Kiazumi.

- Hogy mi? – értetlenkedett Miroku.

- Meg akartuk tisztítani Alexa lelkét és szívét, de sajnos egy visszafordíthatatlan folyamatot indítottunk el. Alexa sötét oldala fokozatosan át fogja venni a szíve és a lelke felet, az uralmat így elveszítjük őt örökre – Kiazumi szíve majd meg szakadt.

- Te szemét! Mit tettél ezzel az ártatlan kis lánnyal! – Kagome tombolt, elkapta Kiazumi nyakát – Ő nem kérte, hogy a jóslatok leánya legyen!

- Kagome hagyd! Nem tehetünk semmit! – fogta le Inuyasha a lányt.

- Sessomaru elvégezted a feladatodat, beszélnem kell veled a jutaromról! – Onke elindult az erdőbe, utána kaján mosollyal Sessomaru.

- Hol a jutalmam? – nézett körül Sessomaru.

- A táborban. Azért hoztalak ide, mert el kell mondanom: te, csak te tudod csak megfékezni Alexát. Szeret téged, és a szeretet meg tudja fékezni a gonoszságát! – taglalta Onke

- Ez engem nem érdekel, igaz a halandó belém bolondult, az ő baja, nekem van hozzám illő szellemasszonyom!

- Felőlem, legyen Sessomaru, de akkor soha nem fogod meg kapni a kék ékkövet! – Sessomaru felvonta a szemöldökét – Igen emlékszel Alexa szemére? – Sessomaruba bele csapot a felismerés – Igen ott van a te kék ékköved, Alexa szemeiben! – Onke eltűnt.