Inuyasha most Kikyo-val harcolt. Kagome már előre látta, hogy ennek nem lesz jó vége, hiszen a kutyadémon még mindig szerette a papnőt. Így hát fogta az utolsó nyilat és kilőtte.

Pont beletalált Kikyo hajdan szerető szívébe. A varázsnyíl megtisztította a lelkét és békében mehetett végre a túlvilágra, mosolygó arccal esett össze. De Inuyasha megrémült. Ő ezt nem akarta.

-         Jesszus Kikyo neeeeeeeeeeeeeeee.- Ordította a félszellem. Kagome ezt nem tehetted. Hogy voltál kép….

Ekkor vette észre Inuyasha a Kikyo testében világító ékkövet. Óvatosan kivette és a Tetsaigába tette. Ezután nagy csönd következett, majd egy hatalmas fény és szélvihar. Kagome nagyon megrémült. A legrosszabbtól tartott.

És igen. Inuyasha ott állt teljes valójában ill. teljes szellem valójában. Kagome nem egyszer látta így a fiút, de ez más, ezt most önszántából tette és nem is nemes cél érdekében. És ekkor belehasított  a felismerés.

-         Te jó ég. Inuyasha engem akar megölni.

Alig akarta elhinni, pedig az a gyűlölködő vérvörös szempár, ami rászegeződött, nem bizonygatta az ellenkezőjét. Kagome végül felocsúdott és elkezdett rohanni. Maga sem tudta, hogy hova, de rohannia kellett, tudván persze, hogy Inuyasha ott rohan mögötte. Most még a többiekre sem számíthatott, mindenki harcban állt valamelyik szellemmel. Magára maradt.

-         Most mit tegyek? Nincs nyilam, nincs semmim amivel védekezhetnék, mit tegyek?

Ekkor jelent meg Kouga és Shessomaru. Kagome most az egyszer mind a kettejüknek nagyon megörült.

-         Segítsetek- kiáltotta- Inuyasha megveszett.

Ez a kijelentés és a feldúlt Inuyasha látvány meglepte az érkezőket. De nem tétováztak Shessomaru öccséhez rohant és  megpróbálta feltartóztatni, míg Kouga felkapta Kagomét és kirohant vele a veremből.

-         Maradj itt kedvesem mindjárt jövök vissza csak megállítom azt a korcsot. - Mondta vigyorogva  a farkas és elrohant. Kagome ebben a pillanatban ébredt rá egy fontos dologra.

Eközben Shessomaru megpróbálta leállítani a felbőszült Inuyashát, de a kardjában az ékkővel a kis öcsi hihetetlenül erős volt.

-         Inuyasha térj már észhez? Mi van veled? Te nem vagy ilyen. Képes lennél megölni Kagomét?

Egy erős suhintás volt a válasz.

-         Húúúúúúú. Te, ne bosszants mert rosszul jársz!- Mondta a türelméről leginkább híres Shessomaru.

-         Na jó, nem szórakozom veled, tessék ezt védd ki – és  Shessomaru egy hatalmasat csapott a Tokyginnel.

Ez már túl hirtelen jött. Inuyasha nem figyelt oda eléggé így a Tetsaiga is elveszette erejét és Shessomaru csapását már nem bírta el. A  híres kard eltörött. Ezzel együtt kiesett az ékkő szilánk, Inuyasha pedig visszaváltozott.

-         Mi történt?- Pislogott körbe értetlenül.

Úgy tűnt a harcnak vége minden szellem halott volt, Miroku és Sango fáradtak, de épségben voltak. És ekkor Inuyasha Kikyo holttestére pillantott. Most minden eszébe jutott.

-         Én rátámadtam Kagoméra! – kiáltotta, és elindult, hogy megkeresse a lányt, de ekkor eléugrott Kouga.

-         Na mi van te korcs, csak nem azt gondolod, hogy ezek után odaengedlek Kagome közelébe!? Majdnem megölted. Ne is álmodj róla.

-         Nem vitatkozom veled te farkas, eressz.- És félrelökte a szellemet.

Inuyasha elindult a barlang kijárata felé, ahol Kagome várta a csata végkimenetelét. Mikor észrevette a fél szellem kirajzolódó sziluettjét nagyon megijedt. Felpattant ültéből és rémülten várta a következményeket. Végül meglátta Inuyasha normális alakját és kissé megnyugodott.

-         Kagome…én…elmondani nem tudom, hogy mennyire sajnálom.- Kezdett bele a kutya, de Kagome félbeszakította.

-         Inuyasha én téged ilyennek még életemben nem láttalak. Én… nem is tudom. Nem tudtam, hogy ennyit jelentett számodra Kikyo. De ha nem ölöm meg akkor ő öl meg téged, mert te szeretted, ő viszont téged gyűlölve halt meg, majd így is támadt fel. Én megtisztítottam a lelkét, most már boldog, tudom. De te  köszönet helyett rám támadtál. Inuyasha…én…nagyot csalódtam benned. Tudod azt kell mondjam, hogy Shessomaru és Kouga mentettek meg tőled. Én ezért hálás vagyok mind a kettejüknek. Sőt mindketten megváltoztak nézd.

És a barlangból kifele tartó két szellemre mutatott. Shessomaru kezében ott csillogott az UTOLSÓ ékkőszilánk. De ahelyett, hogy azt magának megtartotta volna, most Kagome kezébe adta. Tessék legyen nálad. Nincs szükségem arra, hogy megtartsam és utána arakuval versengjek az ékkőért én lemondok róla. Ugyan nincs sok kapcsolatom halandókkal, de te jó lány vagy és csodás erőd van, vigyázz rá te. Inuyasha nagyon meglepődött.

-         Shessomaru…te meg vagy veszve? Te nem hagysz ki egy ekkora lehetőséget. Mi van veled?

-         Öcsikém ezt én kérdezhetném tőled.- És ezzel Rin és Yaken társaságában távozott.

-         Én ezt nem értem. Kagome szerin…-de már a mondatot nem tudta befejezni.

Kagome és Kouga kézen fogva indultak a kijárat felé, csakúgy ahogy Sango és Miroku Kirara hátán.

Hát ezt is megértük. Vége van a csatározásnak. Immáron az ékkő teljes. Kagome védőszárnyai alatt egy ideig biztonságban lesz. Győztesek mellett azonban vesztesek is vannak. Nem csak a szellemek személyében. A csata legnagyobb vesztese Inuyasha. Nemcsak barátait, de két szerelmét is elvesztette. A démon nagyon elveszettnek érezte magát. Soha nem hitte volna, hogy ez lesz a vége. Hogy pont ő lesz az aki a legrövidebbet húzza.

Pár hónappal később Shippo talált rá egy barlang mélyén. Inuyasha már nem élt. Miroku eltemette, de könnyeket nem ejtettek érte. Számukra Inuyasha azon a napon meghalt.

Kagome boldogan élt a világában, biztonságban tudva az ékkövet, hiszen ott volt mellette szerelme Kouga is aki mindenben segítette és megvédte. Pont mint Inuyasha régen, de azért ez mégis más.

Verejtékes arccal ébredt Inuyasha. Gyorsan körbenézett. Hálózsákjában ott aludt mellette Kagome és egy kicsivel messzebb Sango és Miroku is. Shippo épp motyogott valamit, Kirara is mélyen aludt még.

-         Te jó ég, ilyen borzalmakat még életemben nem álmodtam. Talán mégiscsak túl sokat ettem tegnap este. Kagome mindig mondja, hogy ne tömjek magamba annyi kaját lefekvés előtt, mert rosszat fogok álmodni. Pfff…ez több volt ,mint rossz álom. Teljesen valósnak tűnt.

Esküszöm soha többet nem mondok ellent Kagoménak.

Azzal visszafeküdt és reggelre el is felejtett mindent.