Az utcán:

-         Gyere Inuyasha üljünk be ide. – mutatott Kagome egy kávézóra. Utána ha gondolod elmehetünk a parkba is.

-         Nekem mindegy. – felelt Inuyasha aki fél méternél távolabb nem nagyon mert menni Kagome-tól. – Hogy tudsz te ekkora városban tájékozódni és bírni ezt a szagot?

-         Hozzászoktam – nevetett Kagome.

Az üdítő után a parkba mentek ahol az illatozó rózsák közt leültek egy padra. Ekkor Inuyashában feléledt az az érzés amit már régen próbál elnyomni. A szerelme Kagome iránt. A lányba is valami ilyesféle érzések kavarogtak mert egy kicsit elpirult. Inuyasha ezt észrevette és közelebb húzódott Kagoméhoz és hátulról átölelte.

-         Inuyasha, mit csinálsz? – kérdezte remegő hangon.

-         Én már régen el akartam mondani, hogy…

-         Hogy? – kérdezte Kagome.

-         Hogy szeretlek és nem tudok nélküled még lélegezni se.

-         De te…

-         Ne mondj semmit. – válaszolta Inuyasha. - Kikyou a múlté. Csak egy emlék. Én téged szeretlek.

Inuyasha közelebb hajolt és megcsókolta. Kagome viszonozta. Pár perc múlva már kéz a kézben sétáltak hazafelé.

Este:

Kagome a fürdőszobában pont belépett volna a kádba amikor betoppant Inuyasha. Kagome nem sikított Inuyasha viszont olyan vörös lett mint a paradicsom és ki akart menni.

-         Hova mész? – kérdezte Kagome. – Nem fürdünk együtt?

Inuyasha szóhoz se tudott jutni a meglepettségtől. Ekkor Kagome egy szál fehérneműbe odament hozzá és gyengéden megcsókolta.

-         Na gyere ne kéresd magad. – nevetett Kagome. – Ha akarod elfordulok.

Inuyasha gyorsan levetkőzött és belépett a kádba. Kagome utánna.

A lány nekidőlt Inuyasha mellkasának a fiú pedig átfonta a lány derekát izmos karjaival. Még szerencse, hogy elhúzták a kád előtti függönyt mert  ebben a pillanatban berobogott Souta.

-         Kagome te vagy benn? – kérdezte amikor látta a levetett ruhákat.

-         Igen én. És menj ki gyorsan mert sikíttok! – kiabálta Kagome.

Souta úgy kifutott a fürdőből mint a nyúl.

- Ki kellene szállnunk mert ha anya nyit be őt nem lehet egykönnyen lerázni. Te maradj amíg én ki nem megyek és ha jön valaki azt mondom, hogy az imént mentél be. Jó? – kérdezte Kagome.

-         Persze – dugta ki a fejét a kádból Inuyasha.

A terv simán ment és Kagome és Inuyasha (miután ellenőrizték hogy az ajtó zárva van) forró csókolózásba kezdett. A csók az ágyban folytatódott. Testük mohó, szenvedélyes és gátlástalan egyesülése olyan volt mintha évszázadok óta vártak volna a beteljesedésnek erre a pillanatára.  Mindketten égtek a szerelemtől. Amikor Inuyasha ereje elfogyott Kagome a fiú vállára hajtotta fejét.

-         Nagyon szeretlek – mondta Inuyasha.

-         Én is – felelte Kagome.

Reggel egymás mellett ébredtek. Mivel hétfő volt Kagome-nak iskolába kellett mennie. Inuyasha felajánlotta, hogy elkíséri és érte is megy. Egy rövid csókkal búcsúztak. Inuyasha odakiáltott Kagome-nak:

-         Mikor végzel?

-         2-kor – hangzott a válasz.

Inuyasha megjegyezte az utat és gond nélkül hazaért. Kagomét pedig a barátnői meglátták Inuyashával és most nem menekülhet. Megpróbálták kifaggatni de Kagome nem mondott semmit.

-         Majd bemutatom ha eljön az ideje. – felelte minden kérdésre.

Kagome úgy érezte repül az idő. Hamarosan kicsengettek az utolsó óráról. Pont lefelé tartott a lépcsőn amikor hátulról megszólította valaki. Houjo volt, a fiú aki Kagome után futott.

-         Nincs kedved eljönni velem a hétvégi koncertre? – kérdezte.

-         Hát nem hinném hogy …

Pont leértek az udvarra és Kagome odarohant a kapuban várakozó Inuyashához és egy forró csókkal köszöntötte. Houjo meg sem tudott szólalni.

-         Houjo ő itt a barátom Inuyasha.

-         Nagyon örvendek. – ezzel elrohant.

-         Ezt meg mi lelte? – csodálkozott Inuyasha.

-         Nem tudom de menjünk mert vissza kell érnünk 4-re a szellemvilágba. – sürgette Kagome.

-         Jó menjünk. – helyeselt Inuyasha.