5/3
2005.11.14. 15:55
A szellemvilágba:
Hát itt lennénk. – mondta Inuyasha. Szia Sango, hello Miroku!
- Na, hogy telt ez a pár nap? – kérdezte Miroku.
- Egész jól. – felelt Kagome és megcsókolta Inuyashát.
- Végre valahára összejötettek – sóhajtott Sango.
- Na jó menjünk mert még hátra van a küzdelmem Narakuval. – türelmetlenkedett Inuyasha.
1 hónap múlva:
- Ez nem lehet igaz! – őrjöngött Inuyasha. – Már csak Narakut kellene legyőznöm és nem találom sehol. Amikor meg nem keresem akkor állandóan felbukkan.
- Kagome, éhes vagyok! – hallatszott Shippou hangja.
- Azonnal adom. – mondta Kagome.
Ám amikor ki akarta nyitni a hátizsákját, elkezdett szédülni és elájult.
- Inuyasha, Inuyasha! – kiabált Shippou. – Kagome elájult!
Inuyasha rögtön odarohant és próbálta élesztgetni. Amikor látta hogy nem ébred fel felvette a lányt a karjaiba és ezt mondta:
- Vigyük el Kaede anyóhoz.
Kaede anyó faluja szerencsére itt volt a közelben. Ő gyorsan felébresztette Kagomét.
- Mit érzel, Kagome? – kérdezte.
- Amikor elájultam akkor előtte nagyon szédültem, most pedig hányingerem van. – felelte Kagome.
A többiek közben feszülten figyeltek.
- Mond Kagome, voltál fiúval mostanában? – kérdezte Kaede anyó. – Őszintén felelj mert ez nagyon fontos.
- Hááát … Igen.
- Akkor minden világos. Kagome, te állapotos vagy! – mondta Kaede anyó.
- Miiiiiiiiiiii!? – szörnyedt el Kagome.
- Hogy mondta? – kérdezte Inuyasha.
- Kagome kisbabát vár, ha jól sejtem a tiédet, Inuyasha. – nevetett Kaede anyó.
Mindenki csodálkozva nézett Inuyashára majd Kagomére. Ekkor nagy dübörgés rázta meg a faházat.
- Ez Sesshoumaru! – kiáltott Kagome. – Ez az ő szaga.
- Te hogyan érezheted így a szagokat? – csodálkozott Inuyasha.
- Minden bizonnyal a baba miatt. – mondta Kaede anyó. – A legendák beszélnek egy hatalamas erejű gyermekről amit egy hanyou és egy hatalmas erejű papnő hoz létre. Először azt hittem ez a gyereknek Kikyou lesz az anyja de mivel meghalt a reinkarnációja Kagome veszi át a szerepét.
Ebben a pillanatban Sesshoumaru rontott be a kunyhóba.
- Inuyasha, küzdj meg velem vagy add át önként a Tetsuaiga-t.
- Soha! – és Inuyasha nekirontott a bátyjának.
- Inuyasha! – kiáltott Kagome és kiugrott az ágyból.
Ekkor már a két testvér kinn harcolt a nyílt terepen. Nem telt bele sok idő és Inuyasha eléggé elfáradt.Kagome védelmezőn eléállt.
- Egy halandó. – mondta gúnyosan Sesshoumaru. – Te akarsz szembeszállni velem?
- Nem vagyok egyedül! – vágott vissza Kagome és egyik kezét a hasára a másikat Inuyasha vállára tette. – Próbálj csak közelebb jönni vagy megtámadni!
Sesshoumaru meg is támadta őket de ekkor egy fénykupola keletkezett körülöttük és aki ártó szándékkal közeledett feléjük nem jöhetett 10 méternél közelebb. Így Sesshoumarura is visszaütött a támadás.
- Mi ez? – kérdezte Inuyasha.
- A baba csinálja. – mosolygott Kagome.
Sesshoumaru is elcsodálkozott. Ilyen erejű védelmet még soha nem látott.
- Hogy lehet ez? - kérdezte meglepődve. – Egy halandó visszaverte a támadásomat?
- Nem én vertem vissza, hanem az unokaöcséd. – világosította fel Kagome.
- Az unokaöcsém?
- Igen. Inuyasha fia. Meg persze az enyém is.
- Látom ebben hasonlítasz apánkra. – gúnyolódott Sesshoumaru. - Te is beleestél egy halandóba. De arra kíváncsi vagyok hogy lehet egy félvér gyereke ilyen erős.
- Ezzel mire célzol? – kiabálta Inuyasha.
- Arra hogy nem hiszem hogy a tiéd ez a gyerek! – húzta tovább az öccsét Sesshoumaru. – Szerintem egy igazi szellemé.
- Hogy mered így megsérteni Kagomét?! – őrjöngött Inuyasha.
- Nyugodj meg Inuyasha! – szólt rá Kagome. – Nem látod hogy ez a célja? Azt akarja hogy ideges legyél mert akkor nem tudsz józanul gondolkodni.
Kagome felállt és a kezéből egy hatalmas tűzgömböt lőtt ki. Sesshoumarut telibe találta.
- Ezt a sértegetés miatt kaptad! – kiabálta Kagome. – És ha nem húzod el innen a csíkot akkor még kaphatsz!
Inuyasha előhúzta a Tetsuaiga-t és lecsapott bátyjára aki ezután jobbnak látta elmenni innen.
- Ezt még megkeserülöd! – ordította Sesshoumaru. – Te is és a barátaid is!
- Csak próbálj visszajönni! – kiabálta Kagome.
- Ezt a fiam csinálta? – kérdezte Inuyasha.
- Igen. – mosolygott Kagome. – És egyben biztos lehetsz. Ő a te fiad. Majd meglátod amikor megszületik.
- Nem kell bizonygatnod. – válaszolta Inuyasha. – Te képtelen lennél megcsalni engem. (Csók)
Eközben Sesshoumaru Narakuhoz és Kikyou-hoz igyekezett, hogy figyelmeztesse őket.
- Titeket kereslek. – mondta amikor meglátta őket egy tisztáson. – Most voltam Inuyashánál.
- És? – kérdezte Naraku. – Mi van akkor?
- Csak az, hogy az a halandó… hogy is hívják… Kagome gyereket vár az öcsémtől.
- Mi?! – kapta fel a fejét Kikyou. – Ez hogy lehet?
- És nem is akármilyen gyerek. – folytatta Sesshoumaru. – A legendás gyermek akiről a már régóta beszélnek. Aki magába hordja a szellemek és az emberek összes erejét és amíg az anyja hasában van addig ő használja a képességeit.
- Ennek a gyereknek nem szabad megszületni! – kiáltotta Naraku. – Mert akkor végünk! Hacsak…
- Hacsak? – kérdezte Kikyou és Sesshoumaru egyszerre.
- Hacsak el nem raboljuk az anyját mielőtt megszülné. – dörzsölte a kezét Naraku. – A gyereket megtartjuk és magunk mellé állítjuk a lányt pedig megöljük. Így duplán is fájdalmat okozhatunk Inuyashának.
Amikor Inuyasha megtámadta Sesshoumaru-t valahogy átrepült rá Myouga aki halotta ezt a beszélgetést és azonnal ment Inuyasháékhoz. Szerencsére nem vették észre így gond nélkül odaért.
- Mi?! – üvöltött Inuyasha amikor Myouga elmesélte amit hallott. – Azt hittem Sesshoumaru ennél már nem süllyedhet mélyebbre.
- Nyugodj meg Inuyasha. – próbálta csitítani Kagome, de az ő hangja is remegett.
Inuyasha magához ölelte és megcsókolta Kagome-t.
- Hogy nyugodjak meg amikor a szerelmem és a gyermekem élete forog kockán. – mondta remegő hangon. – Most mit csináljunk?
- Szerintem – vágott közbe Sango – az lenne a lejobb ha Kagome visszamenne a saját világába és Inuyasha vele tartana, hogy vigyázzon rá. A kutat pedig valahogy eltűntetnénk. Csak egy időre.
- Szerintem jó ötlet. – helyeselt Miroku.
- Egy próbát megér. – mondta Kagome is. – Legalább amíg megszületik és megtanulja megvédeni magát.
- Rendben. – egyezett bele Inuyasha. – Ott nagyobb biztonságba vagy és tudok figyelni rád.
- Akkor menjünk minél előbb. – mondta Sango.
|