-         Kagome! Mégis hogy képzelted azt, hogy otthagysz minket! Csak azért, mert jobban szeretem az instant kaját a tiédnél! – kiáltott Inuyasha.

Kagome zavarba jött az anyja pedig odaszólt Inuyashának.

-         Tudod, minden nő érzékeny arra, ha nem nagyon szeretik a főztjét. Kagome istenien főz, de te egyáltalán kóstoltad már?

Erre Inuyasha jött zavarba. Kagome végül közbeszólt.

-         Jó, akkor visszamegyek. – mondta és felkapta a hátizsákját. – Sziasztok! – kiabált vissza majd kézen fogta Inuyashát és elrobogott a kútig.

Inuyasha átölelte Kagomét, majd beleugrottak a kútba. Sangoék már várták őket. Shippou azonnal beleugrott Kagome nyakába.

-         Kagome!!!! – sipította. – Azt hittem, hogy többé nem látlak!

-         Nem szabadultok meg ilyen könnyen tőlem. – nevetett Kagome.

Sangoék is nagyon örültek, hogy Kagome visszajött. Látták, hogy úgy ahogy összejöttek, de még nagyon távolságtartóan viselkednek egymással. Miroku félrehívta Sangot.

-         Össze kellene rendesen hozni őket, nem gondolod?

-         De, és hogyan csináljuk?

-         Én véletlenül leöntöm Inuyashát valamivel, te pedig elküldöd Kagomét fürödni azzal az ürüggyel, hogy velem szeretnél lenni… - mondta Miroku és itt akaratlanul is elvigyorodott.

Sango erre felpofozta, majd így szólt.

-         Az a szerencséd, hogy Kagome a barátnőm,  és azt szeretném, ha boldog lenne.

-         Akkor ezt megbeszéltük. Ma este jó lesz? – kérdezte Miroku.

De Sango már nem tudott válaszolni, mert megjelent Kagome és Inuyasha.

-         Ti meg mit sutyorogtok itt kettesben? – vigyorodott el Inuyasha.

Sango fel akarta képelni, de Inuyasha elhajolt előle.

-         Hehe nem talált. – vigyorgott.

-         Kagome….kérlek. – fordult oda Kagoméhez Sango szenvedő arccal.

-         Jó….osuwari! – mondta Kagome. – Inuyasha, ezt vedd úgy, mintha Sangotól kaptad volna.

Inuyasha lefejelte a földet. Morgott valamit és nagyon megsértődött. A többiek nem igazán törődtek vele, a „majd megbékél” elvet használták. Hamarosan eljött az este és letáboroztak. Sango félrehívta Kagomét.

-         Figyelj Kagome, nem hagynál egy kicsit kettesben Mirokuval? – kérdezte lesütött szemmel. – Azt mondta megpróbálja kijavítani azt a sok taperolást. Mondjuk elmehetnél fürödni.

-         Persze, örülnék, ha összejönnétek. Sok sikert! – felelt mosolyogva, majd elindult a tó felé.

Ezalatt Miroku sikeresen leöntötte Inuyashát forró levessel, így ő is a tó felé vette az irányt. Sango közben visszaért, és remélték, hogy sikerül a tervük. Kagome közben odaért a tóhoz, amit nagy sziklák vettek körül és a vízben is voltak kisebb-nagyobb kőtömbök, így nem láthatta a túlparton levő Inuyashát, aki ekkor ment be a vízbe. A víztől ő sem érezte Kagome illatát, aki ezalatt a másik oldalon vetkőzött és lépett be a vízbe. Mindketten úgy döntöttek úsznak egyet. Elúsztak a másik mellett, végül egymásnak háttal bukkantak fel. Inuyasha keze hozzáért Kagome kezéhez. Egyszerre megfordultak….egyszerre sikítottak. Végül mielőtt Kagome elájult volna a vízbe, Inuyasha elkapta.

-         Kagome, jól vagy? – kérdezte aggódóan.

-         Jól, ahhoz képest, hogy majdnem szívrohamot kaptam. De te mit keresel itt? – kérdezte Kagome még mindig zilálva.

-         Miroku leöntött levessel, meg azt mondta ne siessek vissza, mert kettesben akar lenni Sangoval.

-         Érdekes, nekem is ugyanezt mondta Sango. – mondta Kagome. – Szerintem ezek össze akarnak hozni minket.

-         Akkor ne okozzunk csalódást nekik. – mosolygott Inuyasha és megcsókolta Kagomét.

Kagome viszonozta, és odasimult Inuyashához. A fiú a karjába fogta a lányt és felmentek egy nagy szikla tetejére, amin kényelmesen elfértek. Inuyasha végigsimította Kagome selymes bőrét, majd újra meg újra egyesültek. Végül mindketten kimerülten feküdtek a szikla tetején.

-         Vissza kellene menni a többiekhez, nem gondolod?

-         De. Nem aludhatunk itt, ráadásul meztelenül. – mondta Inuyasha.

Kagome nagyon nehezen tudott felülni és végig a hasát fogta.

-         Kagome, mi a baj? – kérdezte Inuyasha.

-         Semmi csak tudod én azelőtt soha…szóval érted és most fájt. – mondta Kagome.

-         Sajnálom. – hajtotta le a fejét Inuyasha.

-         Ugyan, nem a te hibád. – csókolta meg Kagome. – Ez természetes dolog.

Inuyasha ettől egy kissé megnyugodott, de felkapta Kagomét és kivitte a partra, majd átment a saját ruháiért. Találkoztak egy fánál és visszamentek a táborba. Sango és Miroku már aludtak. Ők is lefeküdtek egymás karjaiba. Hamarosan a nap első sugarai köszöntötték őket. Először Sango és Miroku keltek fel, mivel ők nem voltak annyira „fáradtak”.

-         Nézd csak. – suttogta Sango. – Ezek tényleg összejöttek.

-         Bizony. Most már minden menni fog. – bólogatott Miroku mosolyogva.

Többre azonban nem volt idejük, ugyanis Inuyasha és Kagome felébredtek. Összeszedték magukat és elindultak. Eltelt egy hónap. Kagome életében nem volt olyan boldog mint ebben az egy hónapban. Minden nap együtt voltak Inuyashával. Senki nem volt képes őket szétválasztani. Kagome csak hébe-hóba járt haza, akkor is Inuyashával. Szerencsére megjött a téli szünet, így több időt lehettek együtt. Egy éjjel Kagome azt vette észre, hogy Inuyasha nem fekszik mellette. Elment megkeresni. Egy erdőben aludtak, úgyhogy elég nehéz dolga volt. Ám egyszer csak hangokat hallott. Inuyasha állt a fánál, szembe vele pedig Kikyo. Kagome összeszorította a fogait és hallgatózott.

-         Inuyasha, ugye nem gondolod komolyan, hogy elhagysz? – kérdezte Kikyo kétségbeesetten.

-         De, igen. Nekem már ott van Kagome és nagyon szeretjük egymást. – felelt Inuyasha.

-         De ő most nincs itt. – suttogta Kikyo és megcsókolta Inuyashát.