5. rész: A bűntudat

            A félszellem berontott a papnő házába és lerakta a még mindig eszméletlen lányt.

            - Inuyasha mi történt Kagoméval? – kérdezte meghökkenve az anyó.

            - Hosszú történet és nem is akarok róla beszélni, csak kérlek, gyógyítsd meg!

            - Rendben. Minden tőlem telhetőt megteszek.

Inuyasha kiment a kunyhóból, hogy a papnő nyugodtan el tudja látni a sebesültet.

-         Inuyasha mond, hogy van Kagome és mi történt vele? – támadta le Sango a hanyout.

-         Igen Inuyasha mondjad, mi történt vele?  Inuyasha nem hallod? – mérgelődött Miroku.

-         Szerintem nem akarjátok hallani és egyébként is, hagyjatok békén!

-         Inuyasha jól vagy? – kérdezte barátját a szerzetes.

Inuyasha nem válaszolt, csak ment az erdő felé és lassan eltűnt barátai szeme elől. A hanyou még késő délután sem tért vissza a faluba Sangoék már aggódtak érte.

-         Miroku szerintem meg kéne keresni Inuyashat. Nem tudom, hogy mi történt vele és Kagoméval de nem szeretném, hogy valami butaságot tegyen.

-         Igazad van. Te maradj itt Kagome mellett, hátha felébred, én addig megkeresem Inuyashat – azzal elment megkeresni barátját.

Inuyasha egy közeli tónál ült a történteken tűnődött.

-         Biztos, hogy ebben is Naraku keze van. Ő küldte azokat a szellemeket. Kagome soha többé nem akarok a szemed elé kerülni. Megvárom, még felépülsz utána, eltűnök az életedből, és így boldogan élhetsz azzal a sráccal vagy Kougaval vagy akivel, csak akarsz.

-         Inuyasha ne mondj ilyeneket! – lépet barátjához Miroku – Figyelj pontosan mi is történt? Mesélj el mindent!

Inuyasha mindent elmondott attól kezdve, mikor meglátta Kagomét a domboldalon aludni. Miroku megpróbálta nyugodtan végig hallgatni azt, amit barátja mond, de mikor Inuyasha ahhoz a részhez ért, mikor magához tért és meglátta Kagomét hiányos öltözékben nem bírta tovább szó nélkül.

-         Inuyasha, amíg szellem voltál nem megölni, hanem magadévá akartad tenni?

-         Azt hiszem igen. Nem akartam bántani soha Kagomét, de most testileg és lelkileg is megsebeztem. Ezt soha nem fogom magamnak megbocsátani, ezért mihelyt felépül, örökre eltűnök az életéből.

-         Inuyasha hisz nem önmagad voltál. Biztos, hogy Naraku ezt az egészet jó előre kitervelte. Szerintem Kagome meg fog neked bocsátani.

-         Miroku ha igazad is lenne már semmi sem lesz a régi.

-         Lehet, de most akkor sem szabad magára hagynod. Mellette kell maradnod, és még jobban kell vigyáznod rá, mint eddig valaha. Utána meg majd meglátod, hogy elhagyod vagy sem.

-         Rendben, de Miroku kérlek se Sangonak, se Kaede anyónak ne mond el, amit itt elmondtam neked!

-         Rendben, de most menjünk vissza a faluba, mert lehet, hogy Kagome már felébredt és Sango is már aggódhat már.

A két fiú visszaindult a faluba. Sango mindvégig ott ült Kagome mellett. „Mi történhetett vele, vajon hogy sebesült meg ilyen súlyosan? Mirokuék hol lehetnek már ennyi ideig? Remélem Inuyasha nem tett semmi butaságot.” Sango gondolatait egy hang zavarta meg.

            - I… Inu… Inu… yasha! Kérlek vál… változz vissza! Inu… yasha! – Kagome beszélt álmában – INUYASHA! Változz vissza! – Kagome felriadt és hirtelen felült, ami nem volt valami jó ötlet, mert felszakadt a sérülése és így egy kicsit felszisszent.

            - Kagome, de jó végre magadhoz tértél! – ugrott barátnője nyakába Sango és rögtön elment szólni Kaede anyónak.

Mirokuék ép akkor értek vissza mikor Kagome kiáltott. Inuyasha fejvesztve rohant a lány kunyhójához, de mire odaért Kagome már aludt, de a lány még akkor is őt szólongatta.

-         Inuyasha! Kérlek, változz vissza! – erre Kagome megint felült, ami most sem volt jó ötlet, mert a sebe még jobban megfájdult és a takaró is lecsúszott róla, ami így láthatóvá tette felsőtestét.

-         Kagome kérlek, feküdj vissza és takarózz be! – mondta Inuyasha leszegett fejjel és egy kicsit elpirulva. Kagome még csak most vette észre a hanyout ezért gyorsan maga elé rántotta a takarót és lassan visszafeküdt, de nem szólt semmit. Óráknak tűnő percek következtek.

-         Kagome én nagyon sajnálom, hogy megsebeztelek, ezért úgy döntöttem, hogy ilyen még egyszer elő ne forduljon, eltűnök az életedből, de csak akkor, ha felépültél. Így lesz a legjobb. Kérlek Kagome bocsáss meg!

Kagome úgy hallgatta a félszellemet, hogy végig a fiút nézte. Mikor Inuyasha elmondta mondandóját felállt és indult volna kifelé.

-         Inuyasha várj, szeretnék kérdezni tőled valamit! – a fiú visszaült a lány mellé – Inuyasha miért tetted ezt velem, és miért nem öltél meg?

-         Nem tudom – pedig Inuyasha szíve legmélyén érezte, hogy miért nem tudta megölni Kagomét.

-         Inuyasha miért akarsz elmenni?

-         Mert mellettem egyikőtök sincs biztonságban még Miroku, Sango, Shipou sőt még te sem – Inuyasha még most sem bírt a lány szemébe nézni.

-         Értem – mondta Kagome és elfordult a hanyoutól – Inuyasha kérlek, menj ki, pihenni szeretnék.

-         Rendben – azzal Inuyasha kiment a kunyhóból.