6. rész: A döntés

          Eltelt egy hét. Kagome már sokkal jobban volt de a falut még most sem hagyhatta el. Inuyasha minden nap elment a lány kunyhója előtt, de nem mert bemenni. Azonban Sango mindig rávette valahogy, hogy menjen be hozzá legalább akkor, amikor Kagome alszik. Egyik nap Inuyasha elment sétálni, ahogy az eddigi napokban mindig is tette, azonban Miroku követte, mert Sango nagyon aggódott a fiú miatt, mert az utóbbi időben egyre furcsábban viselkedett.

            Miroku Inuyashat az erdő mélyén egy fának dőlve találta, de nem ment oda hozzá, hanem hallgatta, amit a hanyou mond.

-         Jaj mi lesz velem, ha itt kell hagynom a többieket? Rajtuk kívül nincs senkim. De Kagome 2 héten belül felépül, akkor biztos vissza fog menni a saját világába. Nem akarom Kagomét elveszíteni. Már hozzászoktam, hogy mindig mellettem, van. Miért tettem vajon ezt vele? Soha sem tudnám bántani, de a szellem részem talán igen. Nem igaz! Egyáltalán nem emlékszek arra, hogy mit tettem vele, csak találgatni tudok.

-         Inuyasha! Miért nem akarod, hogy meghaljon az a lány? – szólt egy hang.

-         Ki van ott? – Inuyasha felállt és már a kardja markolatát fogta.

-         Inuyasha már meg sem ismersz?

-         Kikyou?

-         Igen én vagyok. Inuyasha, ha már itt akarod hagyni azt a lányt, akkor gyere velem most, és együtt lehetünk mindörökre.

-         Nem Kikyou! Kagome még nagyon rosszul van, nem hagyhatom itt ilyen állapotban.

„Micsoda? Inuyasha nemet mondott Kikyounak? Mik nem vannak?” morfondírozott Miroku, aki még mindig egy bokorban bujkált.

-         Inuyasha mi lenne, ha az a lány valami véletlen folytán az életét vesztené? Akkor én visszakapnám a lelkemet és neked, sem kellene itt maradnod.

-         Kikyou! Ne merészeld bántani Kagomét! – Inuyasha kirántotta a Tessaigat és fenyegetően a papnő felé, tartotta.

-         Csak nem akarsz megölni? – kacagott fel Kikyou.

-         Kikyou, ha egy ujjal is hozzá mersz érni, én… én nem állok jót magamért.

-         Jól van Inuyasha, szóval így állunk – azzal hátat fordított a hanyounak, de azért még visszaszólt – Inuyasha hallasz még rólam, te és az a lány is.

-         Kikyou! – Inuyasha csak nézte azt a helyet, ahol a papnő eltűnt.

Miroku mind e közben lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket. Miután Kikyou elment ő is távozott a helyszínről és egyenesen Sangohoz ment.

-         Sango beszélnem kell veled! – mondta a szerzetes levegő után kapkodva.

-         Jól van, mondjad!

-         De nem itt. Négyszemközt kell beszélnünk. Inuyasharól van szó.

-         Ugye nem esett semmi baja?

-         Nem. Csak gyere már!

-         Jó megyek de ki fog vigyázni Kagoméra?

Ebben a pillanatban megérkezett Inuyasha is. Sango rögtön letámadta.

-         Inuyasha maradj itt Kagoméval. Mindjárt jövünk.

-         De Sango, inkább Kaede anyó vigyázzon rá.

-         Kaede anyó elment Shiopouval gyógyfüveket szedni. Maradj itt Kagoméval és ha sétálni, akar, kísérd el! Értetted?

-         Igen.

Azzal Sango és Miroku elmente, Inuyasha pedig leült Kagome kunyhója elé. A hanyout gondolataiból egy puffanás hozta vissza.

-         Kagome hová indultál?

-         Csak sétálni szeretnék, de még nem megy valami jól ezért Sango szokott elkísérni de, ahogy látom ő most nincs itt, Így elindultam egyedül.

-         Várj, segítek, majd én elkísérlek. Sango, hogy szokott neked segíteni?

-         Megfogja a kezemet és a derekamat. Miért?

Inuyasha nem válaszolt csak felsegítette a lányt és megfogta az egyik kezét és a derekát. Kagome erre egy kicsit elpirult ezért elfordította a fejét.

-         Mi a baj Kagome? Rosszul teszem?

-         Nem, nem. Egész ügyes vagy.

-         Akkor jó. Hová szeretnél menni?

-         A kúthoz.

-         Rendben. „Remélem, nem akar haza menni”