7. rész: Egy furcsa éjszaka

A két fiatal lassan de odaért a kúthoz. Már csak pár lépés kellett volna, hogy elérjék, mikor Inuyasha megbotlott és elesett. Ennek az lett a következménye, hogy Kagome ráesett a fiúra, de rögtön le is mászott róla.

       - Kagome jól vagy? – aggodalmaskodott a hanyou.

       - Igen, és te?

       - Azt hiszem, jól vagyok.

       - Inuyasha neked vérzik a fejed!

       - Á, ez csak egy karcolás!

De Kagome nem hagyta ennyiben a dolgot, ruhája ujjából letépett egy darabot avval kötötte be a fiú fejét.

-         Na ez kész is volna.

-         Köszönöm Kagome, de én nem érdemlem meg ezt.

-         Miért nem? Hiszen már annyiszor megmentettél.

-         Igen, de miattam vagy ilyen állapotban. Kagome nagyon sajnálom.

-         Inuyasha hányszor mondjam még neked, hogy nem haragszok rád, hisz nem te tetted ezt velem, hanem a szellem részed. Egyáltalán emlékszel valamire a történtekből? Arra, hogy mit mondtál, vagy tettél?

-         Nem.

-         Na akkor ezt az ügyet lezártnak tekintem, és hol van egyébként Sango!

-         Elment Mirokuval. Valamit meg kell beszélniük.

-         Remélem Miroku bevallja végre Sangonak az érzéseit. Inuyasha visszakísérnél a faluba nagyon elfáradtam, és ha jól tudom ma újhold, van ezért neked, se kellene messzire menned a falutól.

Inuyasha csak bólintott és hátára kapta a lányt, meg sem álltak a faluig

Mindeközben Miroku elmesélte Sangonak, hogy mi történt Inuyasha és Kikyou között.

-         Miroku ez igaz?

-         Igen. Minek találnék ki ilyeneket?

-         Hisz ez nagyszerű! Most már biztos, Inuyasha szerelmes Kagoméba, csak nem meri neki bevallani.

-         Igazad van, de szerintem most már nem is fogja.

-         Na de miért?

-         Mert… Jaj ezt nem szabad elárulnom!

-         Miroku most azonnal mond el! – Miroku félt Sango haragjától ezért inkább mindent kitálalt.

-         Szóval Inuyasha tette ezt Kagoméval, de egyáltalán nem emlékszik semmire. Ez az átkozott Naraku kitekerem a nyakát, ha a szemem elé mer kerülni.

-         Nyugodj meg Sango, majd közösen megöljük, de most menjünk vissza a faluba, vagy talán még maradjunk egy kicsit kettesben? – és egy vigyor ült ki a szerzetes arcára.

-         Te perverz disznó! Ne merészelj közelebb jönni! – és Sango jól kupán vágta Mirokut. Azzal visszamentek a faluba.

            Az éjszaka nyugodt volt. Mindannyian Kagome kunyhójában aludtak. Inuyasha Kagome ágya mellett virrasztott és közben gondolkozott. „Az ilyen éjszakákon mikor átváltozok emberi érzések, kerítenek a hatalmukba. Kagome olyan szép, amikor alszik, de mikor ébren van akkor is gyönyörű. Azok a gesztenye barna szemeivel szinte megbabonáz.” Inuyashat mágnesként vonzották a lány ajkai. A hanyou minden lelki erejét összeszedve sem tudott nekik ellenállni, így hát megcsókolta.  Kagome erre megremegett. „Jaj csak fel ne ébredjen” A fiú nagyon megrémült, de a lány csak elmosolyodott és beszélt álmában.

            - Inuyasha! – Inu nagyon meglepődött „Talán rólam álmodik? De mit álmodhat, aminek ennyire örül?” - Még egyszer! – „Mit még egyszer? Milyen álmai lehetnek ennek lánynak?” – Csókolj meg! – „Na jó ez már nekem sok. Honnan tudja, hogy megcsókoltam?” A hanyou nem sokkal később teljesítette a lány kívánságát, de óvatosan ne, hogy felébredjen. Kagome nem szólt ezután semmit, egy mosollyal az arcán aludt tovább.