8. rész: A Narakuval való találkozás

Reggel miután mindenki felébredt Inuyasha beszélt barátaival.

-         Most, hogy már Kagome teljesen felépült nekem már nincs itt maradásom.

-         Inuyasha! Nem mész te sehova! Nem értettél meg? Én megbocsátok neked, így hát semmi oka annak, hogy itt hagyj minket!- förmedt a hanyoura Kagome.

-         Értem, de…

-         Nincs semmi de. velünk maradsz és kész.

-         Jó veletek maradok – ezt Inuyasha beletörődötten mondta, de legbelül nagyon örült neki, hogy nem kell ott hagynia barátait.

Reggeli után elindultak, hogy felkutassák a maradék ékkövet.

Egész úton Kagome nagyon furcsám viselkedett. Ok nélkül elmosolyodott és nagyokat sóhajtott és mikor Inuyashaval találkozott a tekintetük hirtelen elfordította a fejét és elpirult. Sango odament hozzá

-         Kagome miért viselkedsz így?

-         Ó, Sango olyan szépet álmodtam!

-         Jó, de mégis mit?

-         Azt, hogy Inuyasha megcsókolt, de nem úgy, mint mikor szellem volt, hanem sokkal gyengédebben.

-          Kagome hisz ez csak egy álom volt.

-         Igen tudom. Sajnos csak egy álom volt.

Inuyasha nem akart hallgatózni, de kiváló hallása révén mindet hallott, amiről a lányok beszéltek. „Vajon Kagome miért mondhatta azt, hogy sajnos csak egy álom volt? Talán örülne neki, ha úgy viselkednék vele, mint tegnap este? De ez miért tetszene neki?” A félszellemet gondolataiból egy hang hozta vissza.

       - Régen láttalak benneteket! Inuyasha hogy-hogy nem ölted meg Kagomét?

       - Naraku! Légy átkozott!

       - Nyugalom Inuyasha, csak kérdeztem – Naraku ördögien felkacagott.

       - Inuyasha! – Kagome odament a hanyouhoz – Inuyasha ez az igazi Naraku látom nála az ékkövet.

       - Valóban? Akkor az a megtiszteltetés ért minket, hogy az igazi Narakut ölhetjük meg – és Inuyasha előrántotta a Tessaigat. Erre viszont megjelent Kagura és Kanna is – Te gyáva féreg nem mersz egyedül kiállni ellenünk?

       - Inuyasha majd, ha legyőzted őket utána, megküzdhetsz velem is.

Mintha kis csapatunk csak erre a mondatra várt volna úgy rontottak a reinkarnációkra. Kanna nem bírta valami sokáig miután Kagome a szentnyílvesszőivel eltörte Kanna tükrét. Kaguraval már nehezebb dolguk volt. A szélboszorkány egy sárkánytánccal súlyosan megsebesítette Mirokut és Sangot.

-         Sárkánytánc! – és indult is a következő csapás Inuyasha felé, de a hanyou sikeresen hárítani tudta azt.

-         Kagome! – kiáltotta a fiú és a lány a szentnyílvesszővel, megtisztította a szelet és így Inuyasha elő tudta hozni a szélbordát.

 Kagura már nem tudott kitérni a támadás elől és így volt szélboszorka, nincs szélboszorka. Inuyasha nagyon elfáradt a Kagura elleni harcban, de akkor is odalépett Narakuhoz.

-         Itt vagyok Naraku! Most téged küldelek a másvilágra!

-         Azt szeretném látni, kutyuli.

Inuyasha támadásba lendült, de Naraku sem tétlenkedett. A hanyou folyamatosan támadt, de az ellenfele mindig kitért a támadások elől. Naraku is előrántotta fegyverét, és több helyen megsebezte Inuyashat. Kagome már készült kilőni egy nyílvesszőt.

-         Kagome ne! – parancsolt a lányra Inuyasha.

-         De Inuyasha…

-         Semmi de! Ne avatkozz bele!

Azzal Kagome leeresztette íját, és tovább nézte a véres küzdelmet. Inuyashanak sikerült súlyosan megsebeznie Narakut, de az úgy viselkedett mintha csak egy karcolás esett volna rajta. Naraku egy váratlan mozdulattal szíven szúrta Inuyashat, aki ott helyben összeesett.