9. rész: Váratlan fordulat

Kagome fejvesztve rohant Inuyashahoz.

-         Inuyasha! Térj magadhoz! – de nem törtét semmi a fiú meg sem mozdult. Kagome elkezdte ütni a hanyou mellkasát, de ez sem ért semmit.

Sango és Miroku odamentek Kagoméhoz. A szerzetes megpróbálta kitapintani a fiú pulzusát.

-         Miroku! Inuyasha ugye él és csak játszik velünk. Igaz?

-         Kagome, sajnálom de Inuyasha meghalt.

-          Nem, ez nem igaz, ő nem. Inuyasha nem halhatsz meg, nem hagyhatsz itt!

-         Ó milyen megható jelenet, de ne aggódjatok mindjárt ti is utána, mehettek.

-         Naraku! Légy átkozott! – Miroku és Sango rögtön támadásba lendültek, de Naraku könnyedén téríteni tudta a támadásokat és egy hirtelen mozdulattal úgy 100 m-re elhajította a szerzetest és a démonirtót.

-         Inuyasha, miért? Miért történik mind ez velünk?

Sango és Miroku súlyosan megsérültek. Inuyasha felnézett és a síró Kagomét látta. Feláll, de észrevette, hogy a lány még mindig csak zokog. Lenézett a földre és önmagát látta.

-         Miért fekszek a földön és Kagome vajon miért sír? Nem értem. Kagome, Kagome figyelj ide! – a hanyou meg akarta simogatni Kagome arcát, de a keze egyszerűen átment rajta – Mi ez az egész? Meghaltam volna? De nem, nem halhatok meg, főleg most nem! Valahogy vissza kell jutnom a testembe.

-         Most könnyedén el tudom intézni ezt a bosszantó lányt! – Naraku egyenesen Kagomét vette célba. Megragadta a lány nyakát és elkezdte szorítani.

Miroku és Sango még mindig eszméletlenül feküdtek.

-         Kagome! Valahogy vissza kell jutnom a testembe. De hogyan?

-         Fiam! Valóban ennyire szereted azt a lányt? – egy magas, Sheshomaruhoz hasonló öltözékű alak jelent meg Inuyasha előtt.

-         Apám! Az hogy lehet?  Mit keresel te itt? – Inuyasha nagyon meglepődött, mert azaz alak nem volt más, mint Inutaishio.

-           Erre most nincs időnk fiam! Tényleg szereted azt a lányt?

-         Igen. Eddig nem tudtam biztosan, de most már tudom, szeretem Kagomét mindennél jobban és meg akarom őt menteni!

-         Jól van. Visszamehetsz az élők közé addig, amíg megmented.

-         De miért csak addig? Nem lehetne, hogy még sokáig ott maradjak Kagome mellett?

-         Van egy módja…

-         És pedig?

-         Egy gyermek.

-         Mi? Úgy érted Kagoménak és nekem. Ez képtelenség, hisz Kagome nem is ide tartozik. És miért pont egy gyerek?

-         Mert az a gyerek azt jelentené, hogy igazán szeretitek egymást és ez a szerelem mind kettőtöket életben tart. Ez az egyetlen megoldás és a gyermeknek egy hónapon belül meg kell fogannia, ha ez nem történik, meg akkor az egy hónap lejártával a te életednek is vége szakad.

-         Értem.

-         Most pedig térj vissza a testedbe!

Inuyasha kinyitotta a szemét és lassan felkelt. Visszatért az élő közé.  Nem habozott sokáig, mert Naraku már a végső csapást akarta mérni Kagoméra.  Inuyasha előrántotta a Tessaigat és megtámadta Narakut. A pávián bundás alaknak a meglepődésre is csak alig maradt ideje, ahogy csak tudott védekezett a Tessaiga csapásai ellen. Inuyasha nem sokáig tartotta fent ezt a helyzetet és egy hirtelen pillanatban, bevetette a Tessaiga legerősebb támadását és egy szempillantás alatt végzett Narakuval.  Inuyasha gyorsan kikapta Naraku testéből az ékkövet, hogy nehogy véletlenül kedve támadjon feltámadni. A hanyou utána rögtön odarohant az eszméletlen Kagoméhoz.

-         Kagome! Kérlek, szólj hozzám!

-          Inu… Inuyasha! Hogyan?

-         Majd később elmondom. Most el kell, vigyelek Kaede anyóhoz.

-         Inuyasha a többiek.

-         Nyugodj meg Kagome itt, vagyunk, igaz ránk férne egy kis pihenés.

-         Örülök Sango, hogy nem esett semmi bajod. Miroku te hogy vagy? Miroku?

-         Eltűnt a kezemről a lyuk! Inuyasha te itt? Mégis hogyan?

-         Majd később! Most menjünk Kaede anyóhoz! Nem szeretem magamat ismételgetni.

-         Na tessék most támadt föl és máris durcás – adott hangot gondolatainak Miroku amiért egy púpot kapott a fejére Inuyashatól.