10. rész: A feltétel beteljesítése

         Mikor odaértek a faluba Inuyasha az ájult Kagomét rögtön Kaede anyó kunyhójába vitte. Az anyó megvizsgálta és megállapította, hogy egy enyhe sokkot kapott és ezért jobb lenne, ha pihenne egy kicsit.  A többiek is jó ötletnek találták ezt, mert ők is eléggé kimerültek a Naraku elleni harcban. Inuyasha mindvégig ott ült a lány mellett várván, hogy felébred. A hanyou miközben ott ült azon töprengett, amit az apja mondott neki: „… ez az egyetlen megoldás és a gyermeknek egy hónapon belül meg kell fogannia, ha ez nem történik, meg akkor az egy hónap lejártával az életednek is vége szakad.” Inuyasha nem akart csak azért gyereket Kagométól, hogy életben maradhasson. Igazán szereti a lányt, de ezt még magának is nehéz volt bevallania nemhogy Kagoménak. Inuyasha a gondolatok hatására egyre rosszabbul kezdte érezni magát és az is, akasztotta, hogy Kagome még mindig nem tért magához. Egyik este, amikor már mindenki aludt Kagome ébredezni kezdett.

-         Inuyasha! – szólt alig hallhatóan, de ez elég is volt, hogy a hanyou felébredjen.

-         Kagome! Végre felébredtél! Hogy érzed magad? Hozzak valamit?

-         Egy kis vizet sze…- be se fejezte a mondatot Inuyasha már meg is, hozta a vizet

-         Inuyasha hogy-hogy életben vagy? A saját szememmel láttam mikor Naraku végzett veled.

-         Ez egy nagyon hosszú történet, majd reggel elmesélem. Most még pihenj egy kicsit.

-         Rendben.

Reggel mindenkinek az volt az első dolga, hogy Kagomét meglátogassa, mert előző este Inuyasha örömében felvert mindenkit miközben vízért ment. Shipou egyből Kagome nyakába ugrott. Sango átölelte barátnőjét. Míg a lányok beszélgettek addig Miroku félrehívta Inuyashat.

-         Inuyasha hogy-hogy éltre keltél?

-         Miroku ez egy hosszú történet de neked elmondom – azzal a hanyou mindent elmondott a szerzetesnek- és egy hónapon belül meg kell, fogannia a gyermeknek vagy meghalok.

-         Inuyasha te mázlista!

-         Mond! Miiért vagyok mázlista te hülye! Egy hónapom belül meghalok.

-         Nem érted? Ez egy jó indok arra, hogy közelebb kerülhess Kagoméhoz, és így a gyerek is biztosan összejön.

-         TE NEM VAGY NORMÁLIS! Mégis mit képzelsz? Nem fogom kihasználni Kagomét!

-         Inuyasha én nem azt mondom, használd ki, hanem így már okod is van arra, hogy kedvesebb és figyelmesebb legyél vele. Itt az alakalom, hogy minden jóra forduljon

-         Hogy érted ezt, Miroku?

-         Inuyasha még a vak is látja, hogy szerelmes vagy Kagoméba és ő is viszont szeret. Ne tagad! Egyébként láttalak mikor a legutóbbi újholdkor megcsókoltad mikor ő az igazak álmát aludta.

-         Te… meg miről… beszélsz? – Inuyasha teljesen elpirult.

-         Ne mond nekem, hogy nem vagy szerelmes Kagoméba? Az is biztos, hogy viszont szeret téged.

-         Na jó meg próbálok kedvesebb és figyelmesebb lenni hozzá.

-         Na ez a beszéd!

-         De Miroku figyelj! Nem akarom, hogy Kagome tudjon erről az egészről, rendben?

-         Bízd csak ide!

Eltelt 3 nap és Kagome teljesen rendbejött, de ott maradtak még a faluban.

Inuyasha szinte alig beszélgetett Kagoméval az elmúlt napokban és szinte mindig egyedül akart lenni. Kagome emiatt csak szomorú lett. Ezt egy idő után Sango és Miroku nem tudta tovább nézni és, mikor Inuyasha ismét elment ők is utána eredtek (Miroku beavatta Sangot is Inuyasha titkába).

-         Inuyasha lehetne egy kérdésünk hozzád?

-         Ti meg mit kerestek itt? Megmondtam, hogy egyedül szeretnék lenni.

-         Inuyasha te annyira szívtelen vagy! Meg akarsz halni? Ha nem jössz össze vele, akkor gyerek sem lesz!

-         Sango ne már te is kezded? Túl sok időt vagy együtt Mirokuval!

-         Ez nem igaz! – Sango úgy nézett ki, mint a paradicsom.

-         Inuyasha legalább próbáld meg! Kagome nagyon aggódik érted. Nem érti, hogy miért vagy ilyen. Lehet, hogy azt kezdi hinni, hogy Kikyot választottad.

-         Ez nem igaz! Ezt mi is tudjuk csak éppen Kagome nem.

-         Rendben megpróbálok közeledni felé, de nem ígérhetek előre semmit.

-         Akkor jó. Most menjünk vissza a faluba!

Már kezdett esteledni mikor Mirokunak hirtelen nagyon sürgősen el kellett mennie szellemet űznie egy faluba. Sango és Shipou is vele tartottak, mert nekik is pont arra akadt dolguk (véletlen?). J

-         Mi most akkor mentünk. Egy hét múlva találkozunk.

-         De miért maradtok olyan sokáig? – aggodalmaskodott Kagome.

-         Tudod rengeteg szellem, van arra felé és Sango is, el szeretne menni, meglátogatni a szellemirtók faluját.

-         Jó értem.

-         Miroku mielőtt elmentek beszélhetnék veled egy percet? – Inuyasha félre hívta Mirokut, hogy más ne hallhassa őket.

-         Miért akartok elmenni ilyen hirtelen, de ne hazudj!

-         Így legalább egy kicsit kettesben lehettek Kagoméval. Csak megkönnyítjük a dolgodat.

-         Na de…

-         Nincs semmi de! Sango, Shipou indulunk!

-         Rendben. Sziasztok és vigyázzatok magatokra!

Azzal Miroku, Sango és Shipou elhagyták a falut és így Kagome és Inuyasha „kettesben” maradtak.

-         És most mit mihez kezdjünk? Már most nagyon unatkozok. Lehet, hogy haza megyek – Kagome indul is a kút felé.

-         Miért akarsz haza menni, hisz én nem mentem el.

-         Még nem, de nem sokára úgy is elmész megint valahova és engem, meg egyedül hagysz. Így jobb is, ha visszatérek a saját világomba.

-         Ne Kagome ne menj! Maradj itt velem! – Inuyasha elkapta Kagome csuklóját és magához rántotta.

-          Rendben akkor nem megyek el. De elengednél végre? – Inuyasha és Kagome között alig pár cm volt.

-         Ja igen persze! – mind a ketten úgy néztek ki, mint a főtt rákok.

-          Inuyasha még nem mondtad el, hogy hogyan is támadtál föl.

-         Kagome ez egy kicsit hosszú és bonyolult történet nem hiszem, hogy kíváncsi lennél rá.

-         De igenis érdekel egyéként is időnk, mint a tenger.

-         Jó elmondok mindent, csak kérlek, ne legyél dühös rám! – Inuyasha mindent elmondott Kagoménak még e gyerekkel kapcsolatos dolgot is. Mire Inuyasha befejezte mondandóját annyira elpirult, hogy hozzá képest a főtrák fehér, mint a fal – szóval ezért vagyok ismét életben, de ha az a gyerek nem fogan, meg akkor ismét visszatérek a holtak közé de, akkor már örökre ott maradok.  

Kagome egy szót sem tudott mondani annyira meglepődött és tetejében még az arca is lángvörös volt.

-         Kagome tudom, hogy ez megrázott téged, ezért ne is beszéljünk róla többet rendben?

-         Inuyasha ez igaz, hogy ha nem fogan meg a gyerek, akkor te meghalsz?

-         Igen!

Hosszú óráknak tűnő néma percek következtek. Ezt az igen nyomasztó pillanatot Inuyasha szakította meg.

-         Kagome… hm… haj… hajlandó lennél ki… kihordani a közös gyermekünket? De, ha nem akarod azt is megértem te még túl fiatal vagy ehhez és én, meg nem érek ennyit, csak érdeklődtem.

-         Inuyasha, én… engem túl váratlanul ért ez az egész és mi nem is vagyunk szerelmesek, hisz te Kikyout szereted. Miért nem kéred meg őt, hogy legyen a gyereked anyja biztos, szívesen vállalná – Kagome az utolsó mondatot könnyeivel küszködve mondta és el is rohant még maga se tudta merre. Inuyasha csak döbbenten állt, valamiért ne tudott megmozdulni és a lány után rohanni.

A hanyou fejében a gondolatok csak úgy cikáztak. „Honnan veszi, hogy én még mindig Kikyout szeretem? Ez is az én hibám, mert nem vallottam még be Kagoménak az érzéseimet. Most van rá egy hetem, hogy közelebb kerülhessek hozzá és bevalljam neki, hogy mindennél jobban szeretem.” Inuyasha ezzel a tudattal elindult megkeresni szerelmét.

Kagome egy tisztáson zokogott és mindennek lehordta Inuyashat.

-         INUYASHA te bunkó te utolsó senkiházi te ******! Miért kínzol? – a lány miután kiadta minden dühét mély álomba szenderült.

Inuyasha már csak az alvó lányt találta meg. Leült Kagome mellé és nézte, ahogy mellkasa fel s alá mozog. Már nem úgy tekintett rá, mint egy ostoba lányra ki a VOLT szerelme reinkarnációja, hanem mint egy gyönyörű nőre, aki neki mindennél fontosabb.

Kagome kezdett fázni, ezért Inuyasha óvatosan átkarolta, úgy hogy nehogy felébredjen.  

Kagome reggel megdöbbenten vette észre, hogy Inuyasha karjaiban ébredt. Nem sokkal később a fiú is kinyitotta szemét. Mind két fiatalnak tetszett ez a helyzet. Aznap Inuyasha nagyon kedves volt Kagoméhoz: bókolt, udvarolt, sétáltak. A nap végén Kagome közölte Inuyashaval, hogy elmegy fürödni, és ne merészelje követni. A hanyou ezt be is tartotta egy ideig. Mert az a tudat, hogy láthatja Kagomét fürödni nagyon izgatottá tette. Inuyasha a lány után ment. Kagome nem sokat vacillált ruháival, gyorsan levette őket és egy pillanat alatt már a kellemesen hűs vízben volt. Inuyasha miután odaért a tóhoz felugrott egy fára és onnan kémlelte a fürdőző lányt. Kagome egy óra elteltével kijött a vízből és lassan felöltözött persze Inuyasha mindezt végig nézte, de gyorsan észbe kapott, hogy neki hamarabb vissza kell érni a táborhelyhez, mint Kagome másképpen lebukik. Kagome magnyugtatóan látta, hogy Inuyasha már alszik, így lefeküdt mellé.

Reggel Inuyasha kelt fel először, de Kagome is nem sokkal később követte a fiú példáját.

-         Kagome! Mindjárt jövök!

-         Na de hová mész? Az titok. Ne aggódj, nem teszek semmi butaságot, és nem is Kikyouval találkozok.

-         Rendben de siess vissza!

Nem telt bele sok idő és Inuyasha egy csokor virággal tért vissza.

-         Kagome ezt neked hoztam!

-         Köszönöm! Inuyasha te valami rosszban sántikálsz nem szokásod ilyen kedvesnek lenni hozzám, sőt most meg ez a virág. Mond, csak mit szeretnél?

-         Kagome! Valamit már régóta szeretnék elmondani neked.

-         És pedig?

-          Kagome én… szer… szeretlek. És ezt nem a gyermek miatt mondom, én tényleg teljes szívemből szeretlek!

-         Inuyasha én… - de Kagome nem tudta befejezni mondatát, mert Inuyasha hirtelen elkapta a csuklóját és magához rántotta majd teljes szenvedéllyel és szerelemmel megcsókolta -… én is szeretlek.

Az ifjú szerelmes pár elment kéz a kézben sétálni. Nem beszélgettek csak haladtak csendesen egyikük sem tudta elhinni, hogy ez most valóság vagy álom. Észre sem vették és már be is esteledett.

-         Inuyasha nem lenne kedved velem együtt fürdeni?

-         Ezt most… ezt most komolyan mondod Kagome,

-         Igen! Ha nem gondolnám, akkor miért kérdezném?

-         De persze van egy feltételem4

-         És pedig?

-         Vagy felhúzod ezt… - Kagome egy piros fürdőnadrágot vett elő a táskájából – vagy bekötöm a szemedet?

-         Akkor inkább felhúzom azt az izét.

-         Rendben. Te öltözz át itt én, addig elmegyek a tóhoz.

-         Kagome és rajtad mi lesz?

-         Hát természetesen fürdőruha. Miért mi gondoltál?

-         Semmire? – Inuyashan látszott, hogy egy kicsit csalódott volt (na vajon miért?)

-         Akkor jó. Most megyek majd a tónál, találkozunk.

Inuyasha gyorsan odasietett a tóhoz miután magára szenvedte a fürdőnadrágot. Kagome már a vízben volt. A hanyou halkan a lány mögé osont, gyengéden átkarolta a derekát és megcsókolta a nyakát. Kagome beleborzongott ebbe a gyengédségbe, lassan megfordult majd megcsókolta a fiút. Ebbe a csókba beleadták minden szerelmüket, mintha erre vártak volna már 1000 éve. Ezt a meghitt pillanatot Kagome szakította meg, kibontakozott a fiú karjaiból majd lefröcskölte.

-         Na Kagome! Szóval játszani akarsz. Na most megkapod!

-         Azt szeretném én látni!

Inuyasha megindította a „támadást” Kagome ellen, de a lány sem hagyta magát. Vagy 1 órát játszhattak mikor Kagome kimenekült a partra Inuyasha elől, de a hanyou utána ment és egy mozdulattal elkapta a lány bokáját és megrántotta. Ennek következményeként Kagome a földre esett. Inuyasha a lány fölé áll négykézláb és gyengéden megcsókolta. De itt a fiú már nem akart megállni. Elkezdte csókokkal elhalmozni Kagome nyakát majd lassan haladt egyre lejjebb. Kagome egyáltalán nem ellenkezett, sőt élvezte, hogy ily gyengéden bánnak vele.  Inuyasha abbahagyta a csóközönt és mélyen a lány szemébe nézett.

-         Kagome ugye tudod, hogy ha most megtesszük, akkor nagy a valószínűsége, hogy teherbe esel.

-         Igen tudom. És még azt is tudom, hogy akkor életben maradsz.

-         Ó Kagome!

És Inuyasha ott folytatta, ahol abbahagyta. Lassan levette a lány bikini felsőjét majd a bikini alsó következett. Inuyasha lassan behatolt a lányba, majd felvették az ősi ritmust. Miután Inuyashat az összes ereje elhagyta erőtlenül feküdt a lány mellé. Kagome a hanyou felé fordult és elkotorta a szeméből az izzadságtól összeragadt hajszálakat.

-         Szeretlek Inuyasha!

-          Én is szeretlek.

Még egy ideig nézték egymást majd elaludtak.

Az egy hét hamar eltelt, de Inuyasha és Kagome azt az egy hetet is alaposan kihasználták, hogy kettesben lehessenek. Egyik este Inuyasha nem tudott aludni és elment a közelbe sétálni. Egyszer egy hatalmas fénygömb jelent, meg amiből Inuyasha apja lépett ki.

-         Apa te mit keresel itt? – Inuyasha nagyon meglepődött.

-         Csak gratulálni jöttem.

-         Na de mihez?

-         A közeledő unokámhoz. Annak is nagyon örülök, hogy még egy jó ideig nem fogunk találkozni a másvilágon.

-         Apa ezek szerint Kagome terhes?

-         Igen! De most már sajnos mennem kell, de ígérd meg nekem, hogy vigyázol a családodra.

-         Megígérem

Azzal Inutaisho köddé vált, Inuyasha pedig visszament Kagoméhoz.

Sango, Miroku és Shipou a megbeszélt időpontra megérkeztek a faluba. Persze azonnal letámadták az ifjú szerelmeseket. Sango Kagomét, Miroku pedig Inuyashat hívta félre és megvitatták a történteket.  Miután mindent elmeséltek barátaiknak elmentek Kaede anyóhoz, hogy ellássa Miroku sebeit, mert a szerzetes a szaftosabb részletekre is kíváncsi lett volna, ezért Inuyasha jól elpáholta.

Időközben kiderült, hogy Sango is terhes méghozzá Mirokutól.

Az a 9 hónap hamar elszállt. Kagome egy feketehajú, kutyafülű kisfiúnak adott életet, míg Sango egy aranyos kislánynak. Mind a 6-an a középkori Japánban éltek békességben, míg meg nem haltak.

The End