-         Aggódtam. – szólalt meg Midayoi.

-         Felesleges volt.

-         De én még is aggódattam. Tegnap rosszul néztél ki.

-         Az akkor volt.

-         Hol voltál?

Sesshoumaru elfordult, majd odamordult a lánynak:

-         Neked nem mindegy?

-         Csak kérdeztem. – Mido a földet nézte.

„Mért nem tudok durva vagy hideg lenni vele?” – gondolta a démon és elindult a Goshinboku felé. Midayoi követte.

-         Látom új a páncélod.

-         Igen.

-         Nem is gondoltam hogy ilyen gyorsan újat szerzel.

-         Pedig szereztem.

-         És a ruhád is új, habár olyan, mint a régi.

-         Tudom.

Végül csend állt be a beszélgetésbe. Midayoi feladta. Nagyot sóhajtott és felkelt.

-         Elegem van ebből a napból! Halálra aggódtam magam érted, erre eltűnsz. Az a perverz szerzetes meglesett fürdés közbe és még el sem tudtam kapni, hogy jól elverjem! – a lány keze ökölbe szorult, majd elindult a falu felé, de visszanézett a démonra.

-         Hogy mondtad? – kérdezte, és a szemöldökét összehúzta, szemei szikráztak. „Hogy mit csinált az, az agyatlan halandó? Midot, fürdés közben?” – ő sem értette mitől, de iszonyatosan dühös lett.

-         Mit nem értettél ebben? – kérdezte a lány hidegen, de amint a démon szemébe nézett elámult. – Sessh jól vagy? – kérdezte.

A démon nem válaszolt csak mélyet szippantott a levegőből, majd elrúgta magát a talajtól és az erdő fölé emelkedett. Miroku abban a pillanatban kommandózott Kalde anyó háza felé. Nagyon félt hogy mit kap a lányoktól, arra nem is gondolt, amit még Inuyasha mondott neki evés közben. Sesshoumaru észre vette, ám Mido alatta megköszörülte a torkát.

- Leszállnál a földre végre, mert nem értelek! Hallod Sesshoumaru!

A démon dühösen a lány mellé ugrott. Nagyon is közel hozzá.

- Mit akarsz? – kérdezte de, közbe a levegőt vizsgálta nehogy elveszítse a szagot.

- Mi a francot művelsz? – kérdezet idegesen a lány.

- Megleckézetem azt a szerzetest! – válaszolta a démon, és a vállára dobta szó nélkül a lányt és már suhant is a falu felé.

Mire Mido magához tért már a kunyhó előtt álltak. Inuyasha megérezve Sessh szagát kijött a házból, őt követte Kagome és Sango is, akik még mindig idegesnek tűntek. A démon egy villanással kikerülte a kilépő embereket és átugrott a ház felett. Mindenki csak nézett bambán maga elé. A lányok összenéztek és megrántották a vállukat. A következő pillanatban egy lilás kék kapálózó foltot lehetett csak látni a levegőben, majd az puffanva egyenesen földet ért Sango lába előtt. Ahogy a por elült, a lányok megpillantották a halálra rémül Mirokut. A három nő összenézett és megindultak a szerzetes felé.

-         Lányok! Megmagyarázom! Én csak vigyáztam rátok! De tényleg! – dadogta a szerzetes.

A három lány körbe állta őt és miután elállt a por kezüket dörzsölve elindultak. Miroku a földön hasalt, feje tiszta púp és tele volt piros tenyérnyomokkal.

- Hát, én mondtam hogy nem menny utánuk! – rántotta meg a vállát Inuyasha aztán, Kagome mellé lépett.

Súgott valamit a lánynak és mindketten elindultak az 1000 éves fa felé. Sesshoumaru a tetőről figyelte az eseményeket, majd leugrott és elindult az ellenkező irányba. Mido Sangora nézett, elmosolyodott és elfutott a démon után.

Kalde megfogta Shippou és Rin kezét és bevezetette őket a házba. Jaken, Kirara és Sango követték őket, Mirokunak pedig még idő kellett hogy felkászálódjon a porból.