kerítette a hatalmába éppen, úgy ahogy Sesshoumarut, Inuyashát, Sangot, Mirokut, és Kougát is. Midayoi a város felé kezdett rohanni, de még visszakiáltott a többieknek:

-         Mennyetek minél messzebb! Siessetek! – azzal alakot váltott.

Sesshoumaru az elején eljátszott ellenfelével, de aztán megunta és komolyra vette a harcot. Ám a démonnő visszavonult. Sessh elindult megkeresni Midot a lángoló városba. Inuyasha eközben még kitartóan küzdött a sok-sok ugyan olyan ellenség ellen, de a végére úgy érezte, megbolondul. A lány csak kacagott, a hanyou pedig egyre idegesebb lett. A lány tovább cukkolta, és néha-néha visszatámadt. Inu rájött, így semmire sem megy. Lehunyta egy pillanatra aranysárga szemeit, majd újra körbe nézett. Úgy tűnt mintha az egyik alak fényesebb lenne a többinél. A hanyou fél kézbe fogta kardját, és váratlanul a lány felé kapott karmaival. Azt váratlanul érte a támadás és eltalálta. A látomások megszűntek, és egy az egy ellen küzdeni kezdtek.

Sango, Kirara és Miroku is kitettek magukért. Hamar felülkerekedtek támadóikon, és lassan már az összes macska halott volt, csak vezetőjük, a vörös hajú lány állt ellen kitartóan. Kouga nehezen de kiagyalt egy megfelelő haditervet, amit bevethet a villámokat szóró hústorony ellen. Sok kör után a démon közelébe ért és teljes erejéből fejbe rúgta. Az nagy porfelhő kíséretében elborul. Abban a pillanatban ért a déli kapuhoz a lélekszakadva rohanó Kagome. Gyorsan beszámolt a farkasnak a történtekről, majd a lány kérésére keresni kezdték Inuyasháékat.

Sesshoumaru ezután nem sokkal rábukkant a lányok szagára, és követte azt egészen az alagútig. Mikor oda ért, akkor érezték meg mindannyian azt a rettentő rossz előérzetet. Sangoék és Inuyasha támadói hírtelen felkapták a fejüket és villám gyorsan eltűntek.

A hanyou és az emberek futásnak eredtek. Sessh is idegesen indult vissza a városka központja felé. Ott aztán mind a 3man összetalálkoztak, és hamarosan megérkezett Kouga és Kagome is. Aztán egymásnak háttal álltak és minden érzékükkel az egyre jobban közelgő gonoszra figyeltek.

A levegő örvényleni kezdett, majd becsapódott valami egyenesen közéjük. Nem láttak semmit, de tisztán érezték, hogy ott van. Csak Kagome kapta fel a fejét, majd felkiáltott:

- Valami örvénylik középen! És legalább 10 ékkőszilánk van benne! – kiabálta.

- Micsoda? – nézett rá Inuyasha mert ő nem látott semmit, ám a következő pillanatban már jó 3 métert repült és egy házba csapódott.

A következő Sango volt, de ő jobban járt, mert az utolsó pillanatban maga elé kapta a csonttörőt és az blokkolta a támadást. Ám a lány így is elterült a porban, de Kirara morogva, vicsorogva eléje ugrott, nehogy újabb támadás érje gazdáját.

- Sango! – kiáltotta a szerzetes és tisztító pergameneket dobott arra a helyre ahol körül belül a támadót, sejtette. Ám megvillant egy éles penge és röptében kettészelte a tisztító tekercseket.

Aztán hogy fokozódjon a zűrzavar, megérkezett a négy macska, akik a fogadó bizottságot képviselték a kapukban. Mind a négyen a palotaszerű nagy épület tetején álltak.

Sesshoumaru, ahogy észrevette őket, egy hírtelen jól irányzott csapással feléjük lendítette energiaostorát. A macskák bukdácsolva gurultak, le a tetőről. De Sessh tudta sietni kell, mert Kagevara bizonyosan rá támad, és még csak vissza sem szívta az ostort, már ellökte magát az előző pozíciójából. Jól is tette, mert egy csillogó lándzsa hegy állt ki a földből ugyan ott ahol az előbb ő állt.

Ekkor megkezdődött az igazi csata. A közben feltápászkodó Inuyasha és Sessh rátámadtak a még mindig láthatatlan ellenségre. Kagome elbújt Kirarával az egyik ház mögött. Sango, Miroku és Kouga pedig ádáz harcba kezdtek a 4 vezető ellen.

Midayoi lélekszakadva futott le a hegyoldalon. Aztán érezte futása, valahogy megváltozik. Nagy villanásokat látott csak, de a sebessége többszörösére nőt. Elrúgta magát a földtől, a következő pillanatban már a várost védő palánkon guggolt. Körbenézett, és látta az elhúzódó csatát. Inuyasha és Sesshoumaru egyre többet támadtak, de csak az lett a vége hogy mindegyiküket egyre több seb borította. Az emberek és a farkas démon egyre elkeseredettebben küzdöttek a macskák és vezetőik ellen. Aztán a lány látta, ahogy az örvénylő fekete aura maga fölé emeli a lándzsát és belevág a földbe. Jöttek a jól ismert hullámok. Midayoi megrémült. Aztán összeszedve minden bátorságát, kezét maga elé emelte és imádkozni kezdett. Lecsukta szemeit és nem észlelte, hogy alakja aranysárgán felragyog. Csak remélni merte, hogy az ima enyhíti a fájdalmait majd.

Inuyasha, Kouga és Sesshoumaru a fülükhöz kaptak, ahogy elérték őket a rengéshullámok. Fájdalmasan, a földre rogytak. Még Kagoménak, Sangonak és Mirokunak is könnybe lábadt a szeme a rengéshullámoktól. Kirara fájdalmasan feljajdult és visszaváltozott.

Midayoi ült a palánkon és imádkozott. Aztán a belőle áradó fény felerősödött és olyan karikák hagyták a testét, mint a mozdulatlan vízbe dobott kő után maradó víz gyűrűk. Inuyasháék nem láttak a fájdalomtól, Sesshoumaru minden erejét összeszedve próbálta felemelni és csapást véghez vinni a kardjával, de a gondolkodás még nagyobbá tette kínjait. Midayoi hullámai egyre jobban felerősödtek, és egyre messzebb jutottak, aztán bele törtek a lándzsa állttal keltett rezgésbe. A két erő összefeszült és a sárga hullámok széttörték a többi rezgést.

A többiek úgy érezték, mintha olyan csend lenne, mintha már meghaltak volna. Úgy érezték, megsüketültek, és szépen sorban ámulva felegyenesedtek.

- Mi a fene történt? – kérdezte egy testtelen, hang.

Midayoi kinyitotta a szemét és felkelt. Tárasaira nézett és leugrott a palánkról az egyik háztetőre. Ott futásnak eredt és házról házra ugrálva közeledett feléjük. Eközben Kagevara támadásba lendült. Pillanatok alatt harcképtelenné, tette Mirokut és Sangot. Azután Inuyashának ugrott, aki próbált menekülni az éles penge elől, de csak többé-kevésbé. A hanyou földre került, a láthatatlan ellenfél lándzsája megcsillant a lobogó lángok fényében. Kagevara lecsapni készült, ám hírtelen valami kékes fénnyel világító fénycsóva húzott el mellette. Éppen hogy csak súrolta, de így elvesztette láthatatlanságát. Mindenki arra nézett, még a földön fekvő Inuyasha is, ahonnan a nyíl jött. Az egyik háztetején Midayoi állt. Hosszú hajába belekapott, a szél, és ő íját megfeszítve, egyenesen és büszkén állt a tetőgerincen. Alakját még jobban kiemelte a körülötte nyaldosó lángtenger, szemében visszatükröződött a tűz. Finoman két ujjal fogta a vessző végét, ami már a nyílra illesztve is kékesen derengett.

-         Azonnal ereszd el őt, vagy meghalsz! – szólt a nő a démonra.

Nem Midayoi hangja volt. Mindenki mereven őt bámulta. A macska démon hátrébb lépett és hitetlenkedve húzta össze vörös szemeit:

-         Te nem lehetsz itt! Meghaltál! Több száz éve! Ott voltam! A területedért jöttél? Nem kapod vissza! – értetlenkedett idegesen.

Mindenki őket bámulta, Inuyasha még a földről felkelni is elfelejtett. A szemben levő háztetőn Kagevara emberei elindultak a lány felé. Sessh látta mit akarnak, és egy könnyed kardcsapással elzárta az útjukat. Azok mozdulni sem mertek, újra csend lett.

-         Ne gondold hogy ez jó pont! – hallatszott Midayoi idegen hangja – És amiért rátámadtál a barátaimra, kilövöm az ékkőszilánkokat a szíved helyéről! – azzal még jobban meghúzta a húrt.

-         Midoriko! Nem teheted! Te halott vagy! Te nem lehetsz ő! – kiabálta a megzavarodott Kagevara.

-         Hogy eltaláltad! – válaszolta Midayoi gúnyosan és elengedte a húrt.

A nyíl süvítve szíven találta a démont. Abban a percben kirobbantak belőle az ékkőszilánkok. Inuyasha és Kouga gondolkodás nélkül rájuk vetették magukat. Ám mintha a szilánkok önálló akarattal bírtak volna. Mido kinyittatta a tenyerét és mind, egytől egyig oda röppent. A lány a két fiúra mosolygott és bezárta ujjai közé a szilánkokat, amik rózsaszín fényt árasztottak, és még az ujjai között is átvilágítottak.

Kagevara még mindig, némán állt. Aztán térdre rogyott. Felnyögött és híveire nézett:

-         Azonnal lelkek kellenek!

-         De Mester honnan? – kérdezte a zöld hajú nő.

-         Azonnal! – hörögte, a macska démon.

A 4 szellem egymásra nézett, nem tudta honnan szerezzenek Mesterüknek lelkeket és húst. Aztán a démon rájuk nézett, kitátotta hatalmas pofáját, és magába szívta az ámuló segítők lelkét. Testük holtan rogyott össze. A démon viszont új életre kelt.

Inuyashának és Sesshoumarunak több sem kellett. Ádáz csata kezdődött 3muk között. Midayoi egy darabig figyelte őket, aztán leugrott az ájultan heverő Sango és Miroku mellé. Kezeit a két ember felé rakta és fehér fény áradt belőle az élettelen testekbe. Először a szerzetes, utána szellemirtó is eszméletére tért, és felült. Midayoi fáradtan rájuk mosolygott. Nagyon sok ereje ráment már erre a napra. Muszáj pihennie, és lerogyott a földre.

-         Mido! Jól vagy? – kérdezte a lány.

-         Csak fáradt vagyok! – suttogta vissza a lány, aztán elhomályosult előtte a kép és elaludt.