XXXVII. A nemes gyilkos: Sesshoumaru  

-          Inuyasha-sama! – ugrott a tábortűz mellett üldögélő hanyou vállára Miyoga a bolha.

-          Miyoga! Te vagy az? – kérdezte mosolyogva Kagome.

De a bolha nem válaszolt, csak szívókáját a fiú nyakába fúrta, majd a vérét kezdte szívni. A hanyou mérgesen lecsapta a bolhát, aki így Kagome térdén landolt.

-          Inuyasha úrfi, igazán finom a véred! – örvendezett a bolha.

-          De gondolom, nem azért jöttél, hogy ezt elmond! – grimaszolt a hanyou.

-          Mi hírt hozol Miyoga-jij? – kérdezte kíváncsian Kagome.

-          Inuyasha úrfi! Azonnal el kell vinned Sesshoumaruhoz!

-          Mi, a nagyképű bátyámra gondolsz?

-          Ismersz talán más Sesshoumarut is? – kérdezte a bolha pattogva.

-          Nem, de mit akarsz tőle?

-          Élet halál kérdése!

-          Miért Miyoga? – kérdezte Miroku kíváncsian.

-          Mert Midayoi-sama nagy bajban van!

-          Honnan ismered te Midot? – kérdezte Sango meglepetten.

-          Az most hosszú lenne! Inuyasha-sama, igyekezzünk.

-          Gyerünk Inuyasha! – pattantak fel a többiek.

-          Pedig már aludni akartam! – nyöszörgött a hanyou.

-          Inuyasha! – szolt rá szigorúan Kagome.

-          Jól van, megyek.

Azzal a kis csapat futni kezdett az éjszakában. Inuyasha gyakran megállt és a levegőbe szimatolt, néhol halványan érezte bátyja szagát. Aztán kiértek egy tisztásra, ahol Sesshoumaru friss nyomaira akadtak. Inu felvette a szagot és követte. Pár perc múlva a sűrűsödő havazásban, egy tó partjára értek.

A part mellett kis buckaszerű domb állt, a vizet felkorbácsolta az erős északi szél. A füvet lassan teljesen belepte a hó. A dombocskán, a kis csapattal, háttal egy alak állt. Hosszú fénylő hajába belekapott a szél, és erősen rángatta.

- Sesshoumaru! – kiáltott oda Inuyasha miután lerakta a hátáról Kagomét.

- Mit akarsz hanyou? – kérdezte a szellem és lassan megfordult.

Abban a pillanatban már Miyoga a vállán ült és hadarva mesélni kezdett.

-          A palota, ahol Midayoit hagytad, ostrom alatt van. – kezdte.

-          Mondjad! – parancsolt rá a démon idegesen.

-          Midayoi úrnő belekerült a halandók háborújába, és nagyon rosszul ál a sorsuk. Már visszaszorították őket, és kétszeres a túlerő. Azt gondoltam, ezt tudni akarod!

Pár perces néma csönd utána démon öccsére nézett:

-          Inuyasha! Add ide a Tetsusaigát!

-          Meg őrültél? – kérdezte a hanyou rémülten.

-          Sesshoumaru nagyúr, nem érünk rá ha… - dadogta a bolha.

-          Inuyasha, add ide az Agyarat! 

-          Felejtsd el, hogy utána megölj! – fakadt ki a hanyou.

-          Minek neked a kard, hiszen a akadálya visszautasít téged? – kérdezte Kagome meglepetten.

-          Szóval nem mondtad el a barátaidnak? – kérdezte gúnyosan a démon és a fiú felé indult.

-          Sesshoumaru, ide ne gyere, mert levágom még egyszer a kezed! – kiabálta Inu dühösen.

-          Sesshoumaru-sama, el fogunk késni. Rin is a kastélyban van, ha Midayoi-sama tud is magára vigyázni, ő védtelen.

A szellem megtorpant, és a sötét felhőkre nézett. Inuyasháék úgy gondolták támadni fog, hogy gyorsítsa az eseményeket, ám csak meglepetten nézték, ahogy Sesshoumaru alakja változni kezd.

Csontok ropogtak, törtek porrá majd forrtak újra össze. Csapongó aura örvénylett, szállt fel a magasba majd robbant be a talajba krátert képezve. Aztán a porfelhőből kilépett egy irdatlan alak.

Kagoméék pár lépést hátráltak. A hatalmas szellemkutya vörös szemeivel rájuk nézett, majd elrúgta magát a talajtól és a felhők között futva a palota felé indult.

- Mondtam hogy megnőtt! – rázta a fejét Kagome.

- Pedig már rég nem kölyök, tutira nem fejlődhet! – vont vállat Inu.

- Tévedsz! Az erős démonok, képesek nőni, akár több száz évesen is. Sőt, minél öregebb, annál erősebb meg nagyobb egy szellem. És hát Sesshoumaru nem mai gyerek! – szólt bele a vitába Sango is.