1.fejezet

A találka

Történetünk egy lány szobájában kezdődik. Ez a lány hosszú, fekete hajú, gyönyörű gesztenyebarna szemekkel. 17 éves, a tankönyvei felett gubbaszt. Nehéz lenne elképzelni róla, hogy igazából már egy éve kalandozik az ókori Japánban, de hát mit lehet tenni, ez az igazság. Szorgosan tanul, hogy be tudja pótolni a lemaradását. Nagyon sokat hiányzott az elmúlt évben. Másnap, azaz hétfőn megy újra iskolába, várja, hogy találkozzon ismét barátnőivel, és örül, hogy Nagypapának már nem kell többet hazudnia, de sajnálja, hogy addig nem lehet a barátaival… ő Kagome.

„Szóval a másodfokú egyenlet meg a Pitagorasz-tétel… és a geometriai számítások… ez túl sok nekem!! Utálom a matekot! Nem értem, túl sokat hiányoztam. Nem baj! Akkor is bepótolom! Menni fog!” –így biztatta magát.

„Ideje lefeküdnöm, holnap iskola, és én még mindig ébren vagyok. Már csak egy hónap! Ki kell, hogy bírjam!”

Azzal elindult, lefeküdt és betakarózott a puha, meleg takarójába.

Másnap reggel frissen ébredt, gyorsan rendbe tette magát, megreggelizett, és útnak indult az iskolába. Útközben gondolkozni kezdett. Vajon mikor láthatja újra Inuyashát és a többieket? Tényleg el kezdték építeni a falut? Sango és Miroku hogy vannak egymással? És Inuyasha? Sokszor gondolhat rá? Ezek mind-mind felmerültek benne, de mielőtt még válaszolhatott volna rájuk, összefutott Hojouval.

-Szija Kagome! Hogy érzed magad? Rendbejött a gerincferdülésed?

„Nagypapa, ezért még…”

-Heló, igen, köszönöm jobban vagyok már, remélem mától normálisan tudok iskolába járni.

-Képzeld! A barátnőid múltkor azt mondták nekem, hogy szerintük van valakid rajtam kívül.

„MI??? MI AZ HOGY RAJTA KÍVÜL???”

-Tessék? Rajtad kívül? De hiszen… Te nem vagy a barátom. Úgy nem. Tudod, hogy nagyon kedvellek, de csak, mint barátot, Hojou!

-… Ööö… értem Kagome, ahogy akarod. Na nekem most rohannom kell, találkozom valakivel.

-Örülök, Hojou. Szia, sok sikert!

„Na lányok ezért még kaptok azt garantálom…”