3.fejezet

A mentőöv

-Ez biztos, tanár úr? Nem szeretnék évet ismételni! Muszáj jövőre leérettségiznem! Különben…

-Különben mi?

-…Nem fontos… csak nagyon jó lenne! Kérem! Találjunk valami más megoldást!

-Esetleg még az lehetne, hogy…

-Hogy mi?

-Hogy… az év végén vizsgát teszel minden fontos tantárgyból.

-Mindenből??

-Igen: matek, földrajz, irodalom és még sorolhatnám, de csak az ez évi tananyagból.

-Ahaaaaaaaaaaaaaa. Kaphatok egy nap gondolkodási időt, tanár úr?

-Persze, de holnapra kérem a válaszod!

-Rendben akkor viszontlátásra!

„Évet kellene ismételnem?? Neem, nem fogok… akkor marad a vizsga…túlélem! Már csak egy hónap kell… egy hónap??? Kettő, de akkor tanulnom kell.. nagyon… nem baj, a többiekért megéri, de még meg kell beszélnem Anyával.”

A nap további része ezekkel a gondolatokkal telt el. Semmi izgalmas nem történt, a lányok tovább pletykáltak, és kínozták Kagomét.

Mikor hazament első dolga volt, hogy beszéljen Anyával. Hosszú „küzdelem” után sikerült meggyőzni.

-Köszönöm köszönöm köszönöm!

-Ez a Te jövőd, kicsim, Neked kell döntéseket hoznod, mégha rosszat is. De én mindig melletted állok, megígérem.

Később közölte Inuyashaékkal is:

-Akkor… még többet kell tanulnod, nem? Alig leszünk együtt!- pironkodott Inuyasha.

-De megéri! Addig meg ti építkeztek…- vihogott Kagome.

-Jó, de aztán mindenből átmenni!- így Sango.

-Megígérem, ügyes leszek, mindenből tanulok és utána együtt leszünk egész nyáron! De most sietnem kell haza! Sziasztok! Majd jövök!

Lefekvéskor ismét magában töprengett.

„Remélem sikerülni fog! Nem szeretnék évet ismételni! Inuyashaék miatt! És magam miatt is. Sikerülni fog! Muszáj! Na, abbahagyom az eszmecserét önmagammal… inkább aludnom kéne…”