|
4. fejezet - Összecsapás
4. fejezet - Összecsapás
Sesshoumaru pár méterre öcsétől megállt.
- Ezúttal minek köszönhetjük látogatásod, bátyó? – förmedt rá Inuyasha de a választ már nem várta meg. Hatalmas lendülettel rontott a szellemnek.
- Inuyasha! Várj! – kiáltott utána Kagome, de hiába. Szavai süket fülekre találtak. – Talán ő tud valamit az álmodról, hisz ő is szerepel benne… - jegyezte meg kicsit halkabban és fejét csóválta.
- Most meghalsz! – csapott le a Tetsusaigával, de persze bátyja kikerülte.
- Mondhatnál valami újat is… - vette oda Sesshoumaru és kitért még egy támadás elől.
”Szánalmas kis félvér… még csak meg sem tud sebezni!”
Bátyja könnyedén kerülte minden egyes csapásást, még csak arra sem méltatta, hogy kardját elővegye.
Teltek, múltak a percek, Inuyasha támadott, Sesshoumaru kerülte.
- Ez így nem mehet tovább! - unta meg az ácsorgást Kagome. „Segítenem kell neki!” - és lehajolt fegyveréért. Megfeszítette íját és célba vette Sesshoumarut.
- Sesshoumaru! - kiáltott elszántan, s a testvérpár megtorpant.
Sesshoumaru lassan a lány felé fordította fejét, s a nyílvesző kis híján eltalálta, apró karcolást hagyva maga után az arcán.
- A következő célba talál! – feszítette meg ismét az íjat.
- Inuyasha, hát egy halandó védelmére szorulsz? Szólj rá a kis barátnődre, hogy maradjon nyugton, vagy mindannyiotokkal végzek! – mordult fel Sesshoumaru megtapogatva a karcolást az arcán. A kicsi vágás elhalványult, majd teljesen eltűnt.
- Hihetetlen! – nézte csodálkozva Miroku miközben Kagomét próbálta csitítani.
- Egy szempillantás alatt begyógyult… hatalmas ereje van… - jegyezte meg Sango. - Őket hagyd ki ebből! – vette át a szót Inuyasha és ismét a szellemnek rontott… mintha a tudat, hogy baráti veszélyben vannak, nagyobb erőt adott volna neki… Sesshoumaru sem tétlenkedett. „Vegyük hát komolyra a dolgot!” - és előrántotta kardját. Újra és újra egymásnak estek, a kis csapat pedig feszülten figyelte a csatát.
- A harc elég hamar magához térítette a rémálmai után… - kommentálta a helyzetet Miroku, a többiek pedig helyeslően bólogattak.
Sesshoumaru hallotta a megjegyzést és tekintete öccse csuklójára tévedt.
”Úgy látszik ő nem gyógyul olyan könnyen mint én… szánalmas!”
- Csak nem rémálmaid vannak, öcsikém? – kérdezett rá gúnyosan, és egy jókora csapást mért a fiúra.
- Nem mintha… rád tartozna! – válaszolt kicsit nehézkesen a hanyou, miközben visszalökte bátyját, s most egyszerre támadtak. A két test a két kardon keresztül egymásnak feszült. Senki sem tudta volna megmondani ki kerül ki győztesen. A két aranysárga tekintet egy hosszú pillanatra összekapcsolódott, és mélyen egymásba fúródott. Egyre csak egymásnak feszültek, már-már Sesshoumaru is vicsorgott…
- Véged!!! – kiáltott Inuyasha.
Hirtelen ismeretlen fény ölelte körbe a párost és óriási robbanás követte. A két testvér pár méterre egymástól eszméletlenül esett a földre…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
