Csillagok szülötte

5. fejezet: Zavarodott szellem

- Inuyasha!!!- rohant kétségbeesetten Kagome az ájult fiúhoz. – Kérlek szólalj meg! Inuyasha! – költögette könnyes szemmel.

- Mi lehetett ez? A szélborda? – térdelt le Sango is.
- Azt nem hiszem, ezt nem Inuyasha csinálta…- csóválta a fejét Miroku és elgondolkozva Sesshoumaru felé nézett – De szerintem nem is Sesshoumaru. Nem hiszem, hogy olyat tenne, amivel a saját testi épségét is komolyan bajba sodorná… Könyörtelen de nem hülye…
- De hát Miroku… Egy karcolás sincs rajtuk… - jegyezte meg halkan Sango.

Pár méterrel arrébb Sesshoumaru keze megrándult. Kezdet magához térni. Bár a látása még kicsit homályos volt és nehézkesen is ült fel, valóban… Semmilyen sérülés nem esett testén csupán a feje fájt, de az szörnyen.
Néhány percnyi tétovázás után felállt és Kagoméék felé vette az irányt.

- Ne merj közelebb jönni! – fenyegetőzött a lány és a többiekkel együtt a félszellem elé állt.
Miroku már rég a balkezén ülő átok „kulcsát", a gyöngyfüzért markolta, Sango pedig támadásra készen fogta a csonttörőt. Kirara sem ártatlan kiscicaként állt már, hanem tűzzel körbeölelt óriásmacskaként foglalt helyet gazdája mellett.
Mind feszülten figyelték ellenfelüket.

- Maradj ott, ahol vagy! – ismételte Kagome és megfeszítve íját, célba vette a szellemet.
- Miről beszélsz Kagome?! Te Őt véded?! – harsant fel Sesshoumaru. – Nem elég hogy Kouga, most még ő is?! – folytatta. Szemei lángoltak a dühtől s arca már korán sem volt nyugodt.
- Hogy?… - hökkent meg a lány és elpirult „Ez meg miről beszél??!!"
- Kagome, te és Sesshoumaru… - kezdte csodálkozva Sango, de az említett a szavába vágott.
- Álljatok félre! Most végzek vele egyszer s mind örökre! – parancsolt a kis csapatra és fenyegetően maga elé tartotta a Tokijint.
- Khehh… Hééé! Ez meg mi?! – rökönyödött meg a kardja láttán – Hol van a Tetsusaiga?! – majd megpillantotta kezeit…
- MIII???! – s elejtette a fegyver miközben hátrébb hőkölt.

Riadt, hitetlenkedő arckifejezéssel egyre csak görcsösen tartott kezét bámulta. Hatalmas karmait…majd kimonóját…
- Teljesen…… szellem lennék? –kérdezte csöndesen magától – De miért van rajtam Sesshoumaru ruhája…?
Megfogdosta páncélját, prémjét aztán hirtelen a fejéhez kapott és a feje búbját tapogatta, majd hegyes füleit…
- Mi-mi történt velem?! – arcán meglepettség, félelem és kétségbeesés tükröződött. Meglehetősen furcsa látványt nyújtott…
- Ez nem normális… - jegyezte meg halkan Shippou.

Csak álltak és némán, tanácstalanul figyelték a zavarodott szellemet, immár nem harcra készen…