Elfelejtett rokon 2

By: Kowi 121

Azaz

Sesshomaru és Keiko

Titka

1 fejezet: Barátok leszünk?

Egy erdőben és egy folyónál vagyunk. A folyóban egy olyan 10-12 éves lányka fürdik. Zöld haja rögtön elárulja, hogy nem halandó gyermek. És még ezt jobban fokozza zöld szemei és kobold fülei. Hirtelen egy lovas tűnik fel az erdőből. Szépen díszíttet páncél, kard az oldalán, lova harcra felkészítve. A lány nem zavartatta magát, fürdött tovább. A lovas egy hatalmas fához ment. Pontosabban az alatta lévő személyhez. Megállt előtte, fejével bólintott evvel tiszteletet adva a férfinak.

-Miért jöttél Bray?

-3 óra múlva meg jönnek a vendégek. És önöknek vissza kellene jönniük a palotába.

-Rendben van Bray. Keiko! Gyere ki a vízből! Megyünk haza!

-Igen is Apám! –Keiko kijött a vízből. Apja felültette a lovára ő meg a háta mögé ült.

-Nem fázol?

-Nem Apám!

-Amint hazaértünk azonnal leveszed a vizes ruháidat és felöltözöl valami szépbe.

-Igen is!

Keiko világéletében jó kislány volt. Amit az apja parancsolt azt végrehajtotta. Ő nem egy egyszerű hercegnő volt. Ő egyben Alakváltoztató démon, meg Griff démon is volt. Az apja a Griffek Királya és egyszer ő fogja átvenni a hatalmat. A mai napon az apja barátai, fiaik és feleségeik jönnek el egy kis ünnepségre. Az apjának ma van a születésnapja (még ő maga se tudja, hogy hányadik). A vendek 3 óra múlva jönnek meg. Kivéve egy barátot, aki mindjárt megjön.

-Keiko! Készen vagy?

-Igen Apám!

Keiko mikor megjött a vendég, lement, hogy üdvözölje.

-Milyen rég láttalak barátom! –köszöntötte a király.

-Jó rég! Ő itt a fiam!

-Örvendek.

-Én is uram.

-És ki ő? –kérdezte a régi barát. Odanézett, ahova mutatott.

-Ő? A lányom Keiko.

-Örvendek kishölgy.

-Én is uram! –és meghajolt előtte. „-Vajon ő ki lehet?” –gondolkodott Keiko az ismeretlen fiúra nézve.

-És van neve a fiadnak?

-Mutatkozz be szépen fiam!

-A nevem Sesshomaru.

Most, hogy mindenki ismeri egymást, a vendégeknek, megmutatták a hálóhelyüket.

A palota udvarában volt egy tavacska és a tó közepén egy kis szigetecske. Csak akkora, hogy egy szaletli elférjen rajta. Sesshomaru felfedező körútra indult, hogy felfedezze a palotát és valahogy kijutott az udvarba. Megtalálta a tavacskát és rögtön odament. Észrevette a szaletlit és ott egy alakot. A hangjából kiderítette, hogy lány. A hölgy szépen csengő hangon énekelt egy ősrégi dalt. Mikor befejezte kijött onnan, és egy ugrással átugrotta a tót és a szárazfölön ért földet. Visszarakta az előrecsúszott hajtincseit és beindult a palotába. Sesshomaru pár perc után ébret föl, hogy elment. Annyira elbűvölte a hangja de nem is gondolta volna, hogy Keiko ilyen szépen tudd énekelni. Vacsorára már az összes vendég, aki meg volt híva megérkezet. Inutashio és Sesshomaru már helyet foglaltak a hatalmas asztalnál. Hol, mint máshol ültek mit az asztalfő közelében. Az összes vendég beszélgetett. Hirtelen megszólaltak a trombiták, és a hatalmas ajtó elkezdet kinyílni. Mindenki abbahagyta a beszélgetést és arra nézett. A terembe bejött 3 személy. Atykus és egy kicsit lemaradva Keiko és Elyony. Mindenki úgy tudta, hogy Atykusnak csak egy lánya van. Elyony már férjnél van így mindenki más néven ismerte. A két lány helyet foglalt az asztalnál. Mindenki arra várt, hogy a Király beszédet mondjon.

-Barátaim! Örülök, hogy eljöttetek! Igaz magam sem tudom, hogy hányadik születésnapom van ma, de ez most nem érdekes! Érezzétek jól magatokat! És jó étvágat kívánok a vacsorához! –tapsolt kettőt és a szolgák, hozták a finomabbnál finomabb ételek, különlegességeket, ínyencségeket. Miután mindenki befejezte a vacsorát átmentek a bálterembe és ott folytatódott tovább az ünnepség.

„-Unom a banánt! Miért kell nekem is jelen lennem ezen a hül*e ünnepségen??? Igaz otthon sem tudnék mit csinálni. Hé! Az nem Atykus lánya, Keiko?” –Sesshomaru követte Keikot az udvarba. Ő ismét a tavacskához ment. A szaletliben volt valaki.

-Nővérkém? –nem ugrott át a szigetre, a partról kiabált oda. A nővére visszaugrott a partra.

-Mit szeretnél? –kérdezte lágyan.

-Miért jöttél ide? –kérdezte kíváncsian.

-Ez a hely mindig megnyugtat. –adott egy puszit a fejére és visszament a bálterembe. Keiko egy néhány percig még nézte, utána átugrott a szaletlihez.

„-Oké. Biztonságban van a titkom! Ezt a szagot, mintha már éreztem volna valahol!” Ki van ott? –kérdezte rémülten, mert egy faágat hallott reccsenni. Sesshomaru nem szólalt meg. –Biztos csak egy marár volt. Mi ez? –megszólaltak a palota legmagasabb pontján a kürtök. Visszaugrott a partra és besietett a palotába. Sesshomaru csak akkor indult el mikor már ő bent volt.

-Hol voltál Sesshomaru?

-Kint az erkélyen.

-Bocsássatok meg!

-Uram! Uram! –sietve jött be egy katona. Odament a királyhoz és valamit a fülébe súgott. Keiko rémülten nézte apját.

„-Ugye nem az történt, amire gondolok?! UGYE NEM!”

-Bocsássatok meg barátain! De el kell mennem! A Sárkányok megtámadták országot, kötelességem most elmennem! További jó mulatságot! –Atykus a lányához fordult.

-Keiko! Jól figyel! Ameddig nem jövök vissza neked, kell uralkodnod! Megértetted?

-Igen Apám! –felállt és a barátjához sétált.

-Inutashio! Míg nem vagyok, itthon vigyáznál a lányomra?

-Természetesen!

-Csak annyit kell tenned, hogy szemelőt legyen, és ne csináljon butaságot.

-Bízd csak rám!

-Uram! Mennünk kell!

-Indulhatunk! –kimentek a palota elé és ott várta egy kisebb sereg. –Bray! Vigyáz a lányomra! Holnap jön meg Elyony férje és visszaviszi. Addig a te felelősséged alatt vannak!

-Igen is Uram! –a király és a csapat elindultak. –Sok siker uram. –mondta és visszament a palotába. Másnap reggel mikor mindenki felkelt, a vendégeknek adtak reggelit, és délig elhagyták a palotát. Atykus hozott ajándékokat lerakták a trónterembe.

-Köszönjük a vendéglátást. Jól éreztük magunkat!

-Szívesen, máskor is. –köszönt el az utolsó vendégtől Keiko. „–Miért mindig én? Most itt van Elyony, miért nem ő, uralkodik Apa helyett, ameddig itt van?” Elyony hova készülsz?

-Te nem is tudtad? Csak apa születésnapjára jöttem. Mindjárt itt a férjem és megyek vissza Edyonba.

„-Jó hogy most szólsz!” De kár! Mikor jössz újra?

-Nem tudom. De kérlek, küldjél egy távíratott mikor Apa megjött! Köszi. –megpuszilta a fejét és akkor lehetett hallani, hogy egy kocsi megérkezett. –Mennem kell. Légy jó! Szia!

-Szia! „Hát megint egyedül a hatalmas palotában!”

-Jó reggel Keiko hercegnő!

-MI?! Maga még nem ment el? –döbbent le Keiko.

-Addig nem is, míg Atykus vissza nem jön!

-De miért?

-Az apja őt bízta meg a vélelmére!

-De Bray!

-Sajnálom kishölgy az Apja szava parancs. –mondta és elment.

„-Nagyon jó! Itt vagyok egy hatalmas palotában. A katonákkal, a szolgálókkal, és két idegennel összezárva!” Ez már mindennek a teteje! –dühöngött Keiko és átugrott a szaletli -hoz és ott leült. „-Épp elég nekem, hogy egedül irányítsam ezt a palotát. Még egy Kutya démon is a nyakamon van!”

-Szabad?

-ÁÁÁÁÁ!!!!

-Bocsánat, ha megijesztettem. –Inutashio is leült az asztalhoz.

-Az nem kifejezés! Mit keres itt?

-Beszélgetni jöttem.

-Miről? És hogyan tudott átjutni?

-Átugortam ugyanúgy, mint te.

-De…

-Ugyanakkorát tudok ugrani, mint te, vagy még nagyobbat is. Mióta van ez az állapot?

-Miféle állapot?

-Hát az, hogy ha Apád elmegy te, veszed át a hatalmat?

-Amióta a mamám meghalt egy csatában és a nővérem férjhez ment. Apunak már csak én maradtam. Az egyetlen trónörökös. Ha én is meghalok, akkor fogja örökölni a királyságot a nővérem.

-Tudod sosem könnyű más helyére lépni. Az én királyságomat egyszer a fiam fogja örökölni. De lehet, hogy más. Nekem ő az egyetlen fiam. Boldog lehetsz, hogy van egy nővéred. –felállt és visszaugrott a túlpartra és bement a palotába.

*

Lassan már 2 hete, hogy elment Atykus és a csapat. Keiko kezdett kicsit aggódni apja miatt.

-Bray! Van valami hír?

-Még mindig semmi.

-Köszönöm. „Nem lehet igaz! Még mindig nem tértek vissza!”

-Lenne egy ötletem.

-Mi az Inutashio?

-Te egyszer Királynő leszel és a fiam, pedig Király. Én mind a kettőknek kell tudni kardot forgatni. Addig is telik az idő.

-Nekem megfelel!

-Nekem 8. –válaszolta unottan Sessy. Így napról napra össze voltak zárva napi 8 órára az edzés miatt. Eddig nem nagyon kedvelte Keikot Sessy de ahogy többet megtudott róla, szokásairól, személyiségéről úgy egyre jobban megkedvelte.

-Segítség kell, hogy jobban mozogj?

-Elfogadom. –Keiko segített Sessynek. Mikor befejezték:

-Látod! Sokkal ügyesebb, vagy mint az elején! –mondta vidáman és rámosolygott. Sessy is ugyan így tett. Nem tudta miért de a lány, ha rámosolygott mindig melegség járta át. Magszólaltak a kürtök.

„-Végre!” –Keiko boldogan szaladt az érkező sereg elé. Mikor meglátta, a csapatott elszörnyedt. Mindenki sebesült volt. A csapatnak csak az ¼ jött vissza. Keresni kezdte az apját. Utoljára egy kocsi jött be és ott 3 személy feküdt. 2 katona és az apja. Oda akart menni de Inutashio megállította. Próbált szabadulni, hogy oda mehessen de nem tudott.

-Vigyék azonnal a szobájába! –adta ki a parancsot Bray.

-Apám! –kiáltotta Keiko.

-Nyugodj le Keiko! Evvel nem mész semmikre!

-Apámnak igaza van! –mondta Sessy. Keikonak sikerült kitépnie magát Inutashio kezei közül és a szigetecske felé szaladt. Átugrott a szaletli -hoz és ott sírt tovább, mivel eleredt a könnye. Sesshomaru odament és átugrott.

-Ne sírj! –mondta szelíden.

-Nem a te Apád!

-De az én apámmal is megtörténhet, volna. Egy csatában mindig nagy a kockázat. Ő vállalta! Ezen nem tudsz változtatni! –Sessy leguggolt mellé. Keiko rá nézett, hirtelen megölelte és tovább sírt. Sessy teljesen belepirult.

-Jól van! Ne sírj! –mondta lágyan és paradicsom vörösen. Keiko végül nagy nehezen abbahagyta.

-Bocsáss meg.

-Semmi baj. És én tartozom köszönettel, mert segítettél.

-Te is segítettél nekem, így kvittek vagyunk! Barátok leszünk?

-Igen. –és a nap további részét meséléssel töltötték. Beszélgettek a családjukról, a kötelességünkről. Jól mulattak egymás társaságában minden gondot elfelejtettek. Mindent! Keiko azt, hogy történt a csata, mi baja van az apjának. Sesshomaru meg már nem találta unalmasnak ezt a palotát.

Folytatjuk!!!