|
2.fejezet
2005.11.22. 16:30
Elfelejtett rokon 2
By: Kowi 121
Azaz
Sesshomaru és Keiko
Titka
2 fejezet: A Kyotoky
2 év telt el azóta, hogy Inutashio és a fia Keikoéknál volt. Keiko mint mindig amióta elment Sesshomaru a szaletlinél van reggeltől estig. Senkihez nem szól egy szót se. Miután beengedték az apjához az óta minden napot itt töltött. Kiderült, hogy az apja már évek óta súlyos beteg. Ekkor ébredt fel benne, mikor mindig rosszul lett csak azt mondta, hogy megszédült. Pedig nem volt igaz. Megszólaltak a kürtök és egy hintó jött be a kapun egyenesen a palota főbejáratához.
-Üdvözlöm itthon Úrnőm!
-Hol van a Húgom?
-A szokásos helyen.
-Köszönöm Bray. –Elyony egyenesen odament átugrott oda és leült a húga mellé.
-Minden rendben van Keiko?
-Igen.
-Nem szabad ilyennek lenned! Te vagy a trón örököse!
-Megtennél nekem valamit?
-Igen.
-Akkor lépjél a helyembe egy időre!
-DE!
-104 éves vagyok! Lehet, hogy még mindig kislánynak tartasz de, el szeretnék menni! A saját utamat szeretném járni!
-Rendben! Addig átveszem az uralkodást, míg apánk meg nem hall! Csak így!
-Rendben. –Keiko felment a szobájába és összepakolt. Tényleg nem nézet ki 18-nál többnek. Ennek köszönhetően sokszor tartották, őt 18 évesnek. Felült egy lóra és elindult. Nem tudta, hogy merre keresse azt, amiért elindult. De tudta, hogy megtalálja.
„-Ki lehet az ott?” –gondolkodott egy alakon, akit meglátott. „-Olyan szaga van, mint Sesshomarunak. De az nem lehet!”
„-Milyen fura szagot érzek! Az nem lehet Keikoé!” –az alak hirtelen eltűnt.
„-Na mindegy! Valahol itt kell lennie! Meg is van!” –Keiko nagy nehezen megtalálta, amit keresett.
-Mi a baj Inutashio?
-Egy idegen szagot érzek. Mindjárt jövök.
„-Már érzem a szagát, mégsem látom őt!”
-Régen nem láttalak!
-Inutashio!
-Mit keresel itt?
-Hozzád jöttem!
-Gyere utánam! –Inutashio elvezette a házhoz, ahol lakott.
-Szerbusz! –köszönt rá Izayoi.
-Örvendek! A nevem Keiko!
-Az enyém meg Izayoi és Inutashio felesége vagyok.
-Milyen okból jöttél? –kérdezte Inutashio.
-Hát… ö… ö… Lenne egy kérdésem.
-Mi lenne az?
-Szolgálhatnálak-e?
-MI? ! Biztos, hogy ezért jöttél? Hiszen te magad mondtad, hogy apádnak csak te maradtál!
-Tudom… De apám meg fog halni! És ameddig meg nem hal addig Elyony uralkodik! Világ életemben apám parancsait követtem! Most a saját utamat szeretném járom!
-Rendben van. Ha így döntöttél.
-Köszönöm uram. „Végre! Azt csinálok amit szeretnék!”
-Megjöttem! –hallatszott Sessy hangja.
-Hello Sesshomaru!
-Te mit keresel itt? !
-Szerbusz Fiam. Látom, összefutottatok!
-Mentem nagyuram! –kiment és felszállt a lovára. -6 nap múlva jövök! –mondta és elindult kelet felé.
-Nagyuram? ? ? ? „Hát mégis jól éreztem az illatát.”
*
Sessy még mindig nem nagyon értette a szitut. Az apja elmondta, hogy történt de ő még mindig nem tette magát túl.
„-Elméletileg holnap jön vissza.” –hosszú sétákat tett az erdőben fejét lehajtva.
„-Nocsak, nézzenek oda! Egy szellem kölyök! Finom ebédecske!” –valaki szemet vetett Sessyre, mint ebéd. Hirtelen és hangtalanul a háta mögé ugrott.
„_MI ez a förtelmes bűz?” –hátrafordult és:
-Finom ebédecske!
-Karmok! –kiáltotta egy idegen. A szellemnek meg porrá égett. –Nem gondoltam volna, hogy ilyen figyelmetlen vagy!
-Keiko!
-Csak nem aggódtál értem? –kérdezte gúnyosan.
-ÉN? ! De hogy!
„-Hazudsz! Tudom jól!” –ez így ment évről évre, napról napra. Izayoi Inutashiot megörvendeztette egy fiúgyermekkel és rá 1 évre egy lánnyal. A fiút úgy hívták, hogy Inuyasha a kislányt, pedig Sallynek. Inutashio nagyon boldog volt.
„-Hol lehet? Miért nem jön vissza? Hol lehetsz Sesshomaru? Hol vagy?” –Sesshomaru, Sally megszületése előtt 4 hónappal elment. Senkinek sem szólt egy szót se. Az éjszaka ment el, mikor senki sem volt ébren.
-Keiko! Minden rendben?
-Igen uram.
-Hányszor mondjam, hogy hagyd el az uramozást! –Keiko mintha meg se hallotta volna.
-Uram! Elmennék egy kis időre.
-Rendben. –Keiko ellovagolt a hazájáig. Nem ment be csak megnézte, hogy nincsen-e kirakva a fekete zászló. Mivel nem volt, így visszaindult a házához. Inutashio háza közelében volt egy erdő és abban az erdőben, pedig egy tisztáson az ő háza. Általában ő ott volt.
*
Ismét eltelt egy év. Keiko már nem is tudja hány éve, szolgálja Inutashio de nem is érdekelte. Gyönyörű napra ébredt az erdő. Mindenből csak úgy áradt a boldogság. Keiko elment Inutashio házához, mint minden reggel.
-Jó reggel Keiko!
-Jó reggel Izayoi! Jó reggelt uram!
-Neked is Keiko. –a mai napi feladata az volt, hogy elmenjen Toutousaihoz.
*
-HÉ! Kovács! Készen van már a nagyuram kardjai? –kérdezte Keiko. Azért jött, hogy a megerősített Tessaigát, Tensaigát és az Éjjeli Zivatart elvigye. Sesshomaru az idők folyamán meggyűlölte az apját és szánalmat érzet minden halandó és félszérzet iránt. Tudta, hogy a Tessaigának nagy az ereje és meg akarta szerezni.
-Még nincsen! Egy kis türelmedet kérem.
„-Vajon tudna nekem is készíteni egyet?” Kovács!
-He?
-Tudnál nekem is készíteni egyet?
-Miért ne tudnék? Csak kell valami, ami a hatalmat adja.
-Rád bízom milyen hatalmat, adsz hozzá! De ez a fém benne legyen!
-2 nap múlva elkészülök vele. Kész is Inutashio úr kardjai! A Tessaiga, a Tensaiga és az Éjjeli Zivatar.
-Köszönöm Toutousai. 2 nap múlva jövök, addig legyen készen!
*
Keiko 2 nap múlva ott volt Toutousainál.
-Tessék! Itt van a kardod!
-Mi a neve?
-Kyotoky.
-Szép neve van.
-Hát még az ereje!
-Köszönöm szépen.
-Szívesen. Adok egy tanácsot! Ugye te alak és griff démon vagy?
-Igen.
-Kössél rá egyet a tollaid közül és nem csak védeni, fogja a kardodat a gonosztól, hanem még meg is erősíti. Neked kell rájönnöd, hogy mekkora az ereje és, hogyan tudod elérni a maximumot.
-Köszönök mindent. –Keiko szépen lassan hazaindult. Nem sietett. Végig azon törte a fejét, hogy mekkora lehet az ereje. Egész nap ezen, tűnődött. Besötétedés után ért vissza.
-Füst! És Inutashioék felől jön! Jaj ne!
-Fuss Izayoi! Fuss! Vidd magaddal Inuyashát!
-DE…
-Sallyvel ne törődj! Majd én elviszem Keikohoz! A szokott helyre menjél! –Izayoi akarata ellenére de beindult az erdőbe.
„-Így nem fogom sokáig húzni.”
-Inutashio!
-Keiko!
-Jöttem segíteni!
-Ne! Inkább mentsd meg Sally! Vigyáz rá. De soha ne mutasd meg neki a valódi erejét!
-De...
-Parancs!
-Igen is nagyuram! –Keiko berohant az égő házba és megkereste Sallyt.
„-Fenébe! Most mit tegye? Á, ott a kijárat!” –Keiko az utolsó pillanatban hagyta el a házat. Elkezdett az erdő felé futni. És mikor elérte a vízesést megállt pihenőre. De elszörnyed, amit látott ott. Izayoi volt ott holtan és nem messze tőle Sesshomaru.
-Mit tettél vele?
-Én semmit!
-Mit ért a tanításom, ha megölöd Apád feleségét?!
-Nem én öltem meg. De nem is érdekel, mit gondolsz! –Sesshomaru megfordult, hogy Keiko szemébe nézzen. -De őt magammal viszem.
-Az ott Inuyasha? –kérdezte a kezében lévő gyerekre.
-Igen. A drága öcsém ez itt.
-Miért gyűlölöd ennyire az Apádat?]
-Nem rád tartozik! –és azzal eltűnt.
„-Miért gyűlölted meg? Miért?” –Keiko hazament és fogott egy nagy lepedőt és megcsinálta úgy hogy azt a hátára tudta kötözni és oda meg belerakta Sallyt. Utána elment a vízpartra és Izayoi testét és Inutashioét az alá a fa alá temette, ahol mindig szoktak lenni kettesben. Letérdelt a sírok előtt.
„-Megfogadom nagyuram, hogy míg élek téged foglak szolgálni! A hatalmamat a te kezedbe adom. Életem a tiéd. Vigyázni fogok Sallyre és szemmel, fogom tartani Sesshomarut. Az új kardom csak a te kérésedre fogom használni! És megvédem a kardjaidat Sesshomaru elől!” –meghajolt és elment.
-Myouga!
-Igen Keiko?
-Itt van a Tensaiga és a Tessaiga!
-Hiszen ez a nagyuram kardjai!
-Igen az. Ez Sesshomaru öröksége. A Tessaiga meg Inuyasháé! El kelen e rejteni Sesshomaru elől a Tessaigát, csak addig, míg Inuyasha használni nem tudja.
-Értem. És mit fogsz kezdeni a harmadikkal?
-Az Sallyé lesz. -és Keiko elindult a nagyvilágba, Sallyvel együtt.
Folytatjuk!!!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
