Elfelejtett rokon 2

By: Kowi 121

Azaz

Sesshomaru és Keiko

Titka

3 fejezet: Találkozás a múlttal

Az évek folyamán Inutashio házához az emberek nem mentek. Teljesen elhanyagolták. Senki ember fia nem ment oda. Csak a szellemek, akik a kardjait keresték. Keiko 5 éve vette magához Sallyt és most ismét azon a környéken, vannak. Évente 2 szer jönnek el ide. Egyszer mikor meghaltak Sally szülei és mikor Sellynek a születésnapja van. Keiko virágot rakott a sírokra és letérdelt eléje. Mint mindig, egy imát mondott. Sally csak nézte a sírokat. Annyit tudott, hogy a rokonainak a sírjai, semmi többet.

„-Mi ez? Valaki közeledik. EZ! Milyen váratlan pillanatban.” –gondolkodott Keiko.

Hirtelen hangokat lehetett hallani. A borok közül egy fiú futott ki és egy gyökérben megbotlott. A földön megfordult és arra nézett amerről jött, elkezdett fölfele csúszni. A következő percben meg egy hatalmas démon volt előtte.

-Sosem fogsz tudni elmenekülni. –mondta unottan. Felnézett és meglátta Keikot. Ő most felállt és feléje fordult. A fiú is odanézett amerre a szellem. Teljesen ledöbbent. Ő és a lány majdnem ugyanúgy néztek ki. Csak a ruhájuk volt más színű.

-Milyen váratlan meglepetés Keiko. –mondta unottan a szellem.

-Nekem mondod Sesshomaru?

-Bátyus! Kik ezek?

-Indulás!

-DE…

-Nem hallottad?

-Megyek!

„-Egyre ridegebb. Pedig barátok vagyunk, vagy NEM?”

*

Ismét eltelt egy év. Sally nem emlékezett már a hajszálpontos fiúra, aki annyira hasonlított rá, akit ma 1 éve látott. Keiko gondoskodott róla. Szépen békésen sétáltak az úton. És egy kis falucska felé tartottak.

„-Rossz érzésem van. De nagyon rossz.” –délre érték el a falucskát. –Sally! Te, maradja a házban! –mondta és elment az erdőbe. 6 éve laknak itt és az emberek nem bánják, hogy két szellem a falujukban él. Ameddig megvédik a falut addig nem is.

-Myouga! Te bolha, hol vagy?

-Itt!

-Hol van?

-Kb. 5 napi járásra nyugatnak és megy arra.

-Biztonságban van a kardja?

-Igen. De Sesshomaru úrfi meg fogja találni. És minden faluból el fogják üldözni.

-Szegény fiú.

-Igen. De, hogy van Sally kishölgy?

-Ő jól. „Füst! És Sally vére!” –Keiko eszeveszetten rohant a háza felé. –Mit csináltok itt? –kérdezte az embereket.

-Megtámadtál engem!

-Te is olyan, vagy mint a többi démon!

-Tűnjél innen! -mondták a falusiak.

-SALLY! –kiáltotta Keiko, mert eddig nem vette észre, de az ő háza ég! Szonnal berohant.

-Megörült?

„-Ne, Sally kishölgy! Keiko! Nem halhattak meg!” –gondolkodott Myouga.

„-NE! Keiko! Csak őt ne! Miért? Miért pont őt vetted el?” –egy idegen végignézte az egészet, de alakját nem lehetett látni.

*

„-Sajnálom uram! Nem! Nem adom fel! Valahogyan megoldom, hogy Sally újra éljen!” –Keiko 6 nap és 7 éjszaka kereste a megoldást, hogy hova és hogyan tudná eltemetni Sally testét. Sajnos meghalt a tűzben, a füst miatt. „–Meg van. Olyan burokba teszem, amiben ugyan úgy tudd fejődni, mintha élne. És mikor rájöttem, hogyan tudnám életre kelteni, megteszem.” –ahogy Keiko mondta azt végre is, hajtotta. Eltemette a Hét szivárvány fa alá. Azért hívták annak, mert naplementekor szivárványszínbe borítja a fát.

*

10 éve rá mikor Naraku megszületet, halott egy különleges fáról. És elment, hogy megkeresse.

„-Ez lenne az a híres Hét szivárvány fa? Nem tűnik annak!”

-Idegen! Mit keresel itt?

-Te meg ki vagy?

-A nevem Keiko! És nem engedem, hogy elved azt, ami ott van.

-Miért? Mi van ott?

-Semmi közöd hozzád! Jaj ne! –hirtelen feltűnt Sesshomaru.

-Mond meg hova rejtetted!

-Soha nem szerzed meg Apád kardját! –megragadta Keiko nyakát és felemelte.

-Mond meg szépen. Nincsen kedvem megölni téged.

„-KI ez? Hasonló a szaga a hoz a hanyouéhoz.”

-Gyerünk! Mire vársz! Mondjad!

-So ...h …a! –préselte ki a száján a szavakat. Sessy nem volt megelégedve a válasszal. Hirtelen hatalmas fény keletkezett és Keiko átalakult sassá.

„-Nem tudsz elmenekülni előlem!” –és elment.

„-Ki lehetett ez? Na mindegy! Ne már ennyi az idő?” –éppen elkezdődött a naplemente.

-MI?! –megmozdult a föld és a fa alól kiemelkedett egy test. –Lehet, hogy ezt védte az a lány? Innen érzem, mekkora az ereje. Vajon fel tudnám éleszteni?

-Hagyd őt békén!

-Miért?

-Nem fogom elmondani akár miért is, szeretnéd.

-Hát jó! Látom mennyire, véded! –felkapta és eltűnt vele.

-Sally! Hozd vissza! Ki vagy te?

-A nevem Naraku! És köszi ezt a remek fegyvert.

„-Ne! Mi ez! Érzem, hogy egy új létforma születtet újjá. Sally felébredt! És én nem vagyok ott!” –szomorúságában elindult, hogy megkeresse Narakut és Sallyt visszaszerezze tőle.

*

Éveken át, kereste hiába. 25 év telt el, hogy Sallyt elrabolta Naraku.

-Nagyuram! Bocsásson meg, hogy ismét megidézem. De még mindig semmi nyoma.

-Keresd tovább Keiko! Nem engem, hogy valaki fegyverként irányítsa a lányomat.

-Igen is nagyuram! „Valaki közeledik!”

-Végre meg vagy!

-Bray! Mit keresel itt?

-A király felébredt és téged hivat 41 éve! És az orvosok tegnap állapították meg, hogy már csak 1 hete van hátra.

-MI?! Azonnal vigyél Apámhoz! –Amilyen gyorsan csak tudott visszatért a kastélyba.

-Apám!

-Lányom! Örülök, hogy látlak. Tudom, hogy Inutashio meghalt és, hogy őt szolgáltad.

-Kitől?

-A jövendő bellidtől.

-A mitől? Ugye rosszul hallottam.

-Nem, jól hallottad. 41 éve jött el hozzám akkor ébredte fel. Én akkor kértem, hogy vegyen el téged.

-Miért?

-Azért, hogy végre az ország irányításával foglalkozz! Köhöm….

-Pihenj Apám! Nem vagy még jól. –Keiko kiment a szaletlihoz.

„-Miért tette ezt Apám? Miért? A beleegyezésem nélkül!”

-Ne emésszed magad hugica. Velem is ez történt.

-DE én…

-Velem is ugyanez volt és most már beleszeretem a férjembe. Hivatalból és a magán életemben is.

Folytatjuk!!!