Elfelejtett rokon 2

By: Kowi 121

Azaz

Sesshomaru és Keiko

Titka

5. fejezet: A SaS –démonok

„-Mi lehetet? Állom vagy mi?” –gondolkodott a tegnap esti álmán. Elment a közeli folyóhoz, hogy megmossa az arcát.

-Végre, hogy megtaláltalak! –Keiko hátranézet:

-Szia! Régen nem láttalak!

-Nekem mondod? Hogy, hogy járod az utakat ahelyett, hogy a palotában lennél?

-Keressem a jövendőbelimet.

-JA! Kösz, hogy emlékeztettél miért is, kereslek. Tessék! Apád bízta rám, másnap mikor felébredt és azt mondta, adjam oda neked.

-Köszönöm Mykotu. –kibontotta és elkezdte olvasni…

„-Drága egyetlen lányom.....

Te vagy az aki a trónra kell ülnie halálom után.

A jövendőbelidnek a személyét akkor fogod megtudni, mikor a sors, úgy dönt.

Én nem fogom elárulni.

De tudom, hogy te már biztosan találkoztál az álmodban.

Ne lepődj meg! Anyádtól örökölted ezt.

Képes vagy előrelátni bizonyos dolgokat de azt nem te irányítod, hanem a sorsod…

Foglald el minél hamarabb a trónt, vagy az ellenségeink megtámadják az országot!

Uralkodj igazságosan!

Üdvözlettel: Atyus”

*

3 nap telt el a levél elolvasása óta. Mykotu visszament a hazájába. Keiko meg tovább kereste jövendőbeliét.

„-Ki lehet? Ismerem Vagy Nem? Honnan fogom tudni, hogy tényleg ő az? Miről fogom felismerni?” –ahogy ezen, gondolkodott egyre több kérdés merült fel benne. Nem érdekelte semmi csak ment. Nem figyelt a külvilágra. Most bárki megtámadhatta volna könnyű szerrel.

„-Te… Min járhat az eszed, hogy nem figyelsz semmire se? Keiko! Én nem ilyennek ismerlek!”

„-Á! Nézzenek oda! Az nem a Griffek Királyának a Lánya? Adolf király biztos örülni fog neki!”

-ÁÁÁ! Engedj el te! Mit akarsz?

-A királyom örülni fog az ajándéknak!

-Te egy SaS–démon vagy! –döbbent le.

-Úgy bizony.

„-NE! Keiko! Fenébe a SaS-démonokat nehéz utolérni! De nem fogom hagyni, hogy Keiko ott raboskodjon!”

Az idegen ki látta, hogy elrabolták Keikot tudta, hogy hova kell mennie. Egyenesen a Vesztő Hegyre. Közben a trónteremben:

-Bocsásson meg felség de, ajándékot hoztam.

-Igen? Mi lenne az?

-Ez a gyönyörű virágszál.

-Csak egy lány a sok közül!

-Nem akármilyen! Ő a Griffen Királyának a Lánya!

-Ó! Akkor tényleg ajándék! Előléptetem! Most elmehetsz!

-Igen is nagyuram!

-Hogy kerültél a birodalmamba Kislány?

-Nem vagyok kislány! És elraboltatok!

-Ja igaz! Na de ez most nem lényeg! Mi az országotoknak a gyengepontja?

-Nem fogom megmondani!

-Uram! –jött be szolga. Valamit a fülébe súgott.

-Á! Szóval nem csak szép, hanem hazug is. Miért nem mondta, hogy te vagy az úrnő?

-1: Nem kérdezted!

-Igaz…

-2: Mert nem tartozik rád!

-Igaz, igaz…

-3: Engedj el!

-Igaz, igaz, igaz….vagy is, SOHA!

„-Pedig ez egy nagyon jó terv volt… Na mindegy!”

*

-Betörtek a palotába! Azonnali riadó! –üvöltötte egy katona. –Szóljatok a királynak!

-Szóljanak a kürtök! –megszólaltak a kürtök. A király rögtön felkapta a fejét.

-A kürt! –megfogta, Keiko karját és elkezdte maga után húzni.

-Engedjen el!

-Kellesz még nekem. –a támadók… pontosítok a támadó ment előre és kaszabolta a körülötte lévő katonákat. Eljutott a trónteremhez de, ott már nem volt se, a király se Keiko. Egy titkos alagúton keresztül eljutottak az istállóhoz. A támadó követte a nyomokat. Beérte a királyt és Keikot. Keiko eleset és beveret a fejét, így elájult. A királyt már nem érdekelte Keiko, csak próbált elmenekülni de, a támadó elől nem tudott. Egyetlen csapás, már kész is! A király örök nyugatalomra tért. Az idegen felvette a karjaiba az ájult Keikot és elvitte valahová. Az őröknek nem is tűnt fel, hogy elment a támadó, csak akkor mikor megtalálták a király holtestét. Az idegen egy barlangban vitte Keikot.

*

Szép tavaszi nap van. Minden különbféle virággal beborítva. A palotában minden gyönyörű szépen feldíszítve. Keiko szép fehér ruhában megy a trónterem felé. Kinyílik az ajtó és rózsaszín szirmok, hullnak mindenütt. Az egész udvar ott van, a nővére Elyony és a férje, Inuyasha és Kagome, Sango és Miroku. A trónszékek előtt áll a pap és valaki, aki ismeretlen Keiko számára. A férfin egy fehér ruha, páncél, két kard az oldalán és egy jellegzetes dolog…

„-Ki lehet? Ki lehet!” –ezek járnak a fejében, ahogy egyre közelebb megy feléjük. Mikor elérte őket, az idegen férfi ránézet és…

*

Érezte, hogy valaki magához szorítja. Keiko szépen lassan kezdett magához térni. Kinyitotta a szemét, és amit először meglátott, ezüstösen csillogó hajtincsek voltak. Hallotta a férfi hangját, és ezeket mondta:

-Kérlek, ébredj fel Keiko! Ébredj!

-Te vagy az. –monda. Az idegen ránézett. –Miért nem mondtad el?

-Nem lehetett.

-De… de akkor is! Miért nem mondta meg Sesshomaru! Miért?

-Megígértem apádnak! –mindketten elhallgattak. Keiko még mindig Sessy karjában volt. Nem néztek egymásra, Keiko ránézett Sessyre.

„-Nem tudok rád haragudni. Akár mennyire is fáj ez nekem. Te voltál… Te leszel az egyetlen barátom. De miért nem jöttél vissza akkor?” –Keiko maga felé fordította Sessy fejét és hirtelen megcsókolta. Sessy meglepődőt de utána ő is élvezte a csókot. Lefektette a földre, és a kezei elkezdték letolni a lány kimonóját. Keiko végig simította a felső testét a ruhája fölött és megtapintott egy pontot és Sesshomaru felsziszegett.

-Sesshomaru te megsérültél.

-Csak egy kis karcolás semmi komoly.

-De vérzik. Had lássam el.

-Nem kell nem komoly. –végül is Keiko ellátta Sessy sebét.

Folytatjuk!!!