Elfelejtett rokon 2

By: Kowi 121

Azaz

Sesshomaru és Keiko

Titka

6 fejezet: Igaz vég…

-Keiko! Miért vagy minden nap az a fa alatt?

-Sally! Ez az én titkom!-5 év telt le azóta, hogy Naraku meghalt. Sesshomaru és Inuyasha mondhatni békében vannak. Sally 3 éve él együtt Inuyashával és feleségével Kagoméval. Shippou visszament az anyukájához és rá 2 hónapja eltalálta Ámor nyila. Miroku elvette feleségül Sangot. Kohaku is velük él boldogan. Mindenki boldog kivéve Keikot.

„-Még mindig nem teljesítettem apám parancsát! - (sóhajt) –Pedig meg kell tennem!” –minden nap visszaemlékezik a múltra, mi megtörtént egészen az apja születésnapjától, Naraku elgyőzéséig. Tegnap az álma az volt, mint már párszor, az esküvője, mi talán egyszer beteljesedik. Már nem tudta azt, hogy miért szeretne még élni. Az apja meghalt. A nővére férjnél van már évek óta. Már csak ő maradt a családba kit nem köt le semmi sem. Sesshomarut még mindig szerette… De nem volt biztos, hogy ő is. Minden nap ezen rágódott.

*

Másnap:

-Köszönöm a vendéglátást!

-Szívesen! Muszáj menned?

-Sajnos igen. Még a végén a katonák idejönnek, éretem. Kösz mindent. Viszlát.

-Viszlát. –Keiko úgy döntött nem fog elmenekülni a sorsa elől. Visszatér a palotába és lefoglalja a trónt.

„-Rendben van Keiko! Nem futamodok meg!”

*

-Keiko Úrnő! Mi ez a nagy meglepetés?

-Elfoglalom az engem, megillető posztot!

-DE hiszen maga…

-Valami nem tetszik?

-Nem úrnőm minden rendben.

-Hugica! Visszajöttél?

-Igen. Bocsáss meg, hogy ennyire elhúztam a dolgot.

-Semmi baj. De legalább elfoglalod a trónt.

-Á! Hercegnő micsoda meglepetés!

-Bray! Maga még mindig itt szolgál?

-Igen! (bárgyú mosoly) „Sajnos még igen. De nem sokáig!”

*

-Gyerünk! El kell készülnünk 1 hét alatt! –a szegész palota a fejet tetejére állt. Mindenki a maga feladatát csinálta. A szakács csinálta az ínycsiklandozó ételeket. A szobalányok a folyósokat, a lépcsőket, a tróntermet díszítették. Minden elő volt szabva a koronázásra sok embert… akarom mondani démont, hívtak meg.

-Nagyuram miért jöttünk ide?

-…

-Nagyuram!

-Igen Rin!

-Miért jöttünk ide?

-Dolgom van itt. –Sesshomaru elindult. Utána Anu és a hátán Rinnel és Yakennal. Bementek a palotakapun, a hatalmas palota főbejáratához.

-Maga meg ki?

-…

-Ne nézzen, hü*nek! Nem engedem át!

-Mi a baj katona?

-Ez az úr be akar menni a palotába engedély nélkül!

-Mi a neve idegen? –kérdezte Bray.

-Sesshomaru.

-MI?! –mondták egyszerre

-MAGA TEHETETLEN IDIÓTA! A KIRÁLYUNK LEGJOBB BARÁTJÁNAK A FIÁT NEM TUDJA FELISMERNI! EZZEL SZÉGYENT HOZ A GRIFFEKRE!

-Bocsásson meg uram! Többé nem fordul elő…

-Bocsásson meg az előbbi incidens miatt.

-Semmi gond. (vízcsepp)

-Miért jött?

-Keiko…

-Á! A koronázási ünnepségre! Biztos voltam benne, hogy annak idején barátok lettek, mit az Apja és a Királyunk! (erőltettet mosoly) Kérem, erre kövessen. Keiko kisasszony elé visszem.

-Rin gyere velem. Yaken! Te, vigyáz Anura.

-Igen is nagyuram. –Bray elvezette őket Keikohoz.

–Úrnőm. Vendégei jöttek.

-Sesshomaru.

-Szia Keiko! Ez az egész palota a tiéd?

-Szia Rin. És igen az enyém lesz holnaptól.

-Miért most nem a tiéd?

-Ma még a családomé de holnap elfoglalom a trónt, és én uralkodok itt. Szeretnéd megnézni az egész palotát?

-Igen.

-Mitoy! Ő majd körbevezet téged. De nekem most sok dolgom van.

-Sesshomaru nagyúr! Te is jössz velem?

-Nem én már ismerem a palota minden zugát.

-Oh…

-Gyere, megmutatom a kedvenc helyemet. –mondta Mitoy és elszaladtak.

-Miért jöttél?

-Apádnak tett ígérem miatt.

-Tudom, hol van a boldogságom.

-Hol?

-Melletted! –fejük egyre közeledett a másikéhoz végül forrón csókolóztak.

*

Másnap minden készen állt, mint, hogy várták. A vendégek elfoglalták a tróntermet, ugyanúgy ahogy az alattvalók is. Mindenki ott volt kivéve Keikot. Már csak ő neki kell megjönnie avval elkezdve a ceremóniát. Yaken, Rin és Sesshomaru is ott volt. Rint nem támadta meg egyik szellem, sem mert minid Sessy közelében volt. Megszólaltak a trombiták és az ajtó elkezdett kinyílni. Az ajtóban Keiko állt. Elindult a trónszékek felé. Azelőtt meg ott állt a nővére Elyony. Mivel az apjuk meghalt így ő fogja megkoronázni. Keiko letérdelte előtte, Elyony megfogta a koronát, mit egy szolga tartott selyempárnán. Keiko fejére rakta. Visszasétált a férjéhez. Keiko felállt és felment a trónszékekhez, beleült a székbe.

-Megígérem, hogy igazságosan fogok uralkodni! És mindent megteszek azét, hogy az országban béke honoljon! –a nép elkezdett éljenezni. Egy kisebb ünnepséget csaptak a koronázás után. Mindenki jól mulatott. Elyony kiment az erkélyre egy kis friss levegőt szívni.

„-Minden olyan békés ilyenkor este. Mi ez?” észrevette, hogy valami nem stimmel, mert egyetlen őrt sem látott a falnál őrt állni. „-Valami nem stimmel!” –azonnal visszament a bálteremben. Hirtelen, mint egy látomás meglátta a jövőt. Katonák rontottak rájuk és megölték Keiko és látott egy árulót.

-KEIKO! VIGYÁZZ ÁRULO VAN KÖZTÜNK! MEG AKARNAK ÖLNI! –éppen időben mondta, mert egy nyíl száguldott felé de Sessy megmentette.

-Azonnali riadó! –miden civil elhagyta a báltermet. Egyedül csak Keiko, Sesshomaru, Elyony, Bray és a katonák maradtak. Megjelentek az ellenfél katonái is.

-Ezek sárkány katonák. –mondta Bray.

„-Rossz előérzetem van. Mintha vaki nem az, kinek gondoljuk.”

-Köszike Bray.

-MI?! –lepődött meg Elyony és Keiko.

-Szívesen uram. –mondta és a sárkány katonákhoz ment.

-TE elárultad Apámat? Miért? –kérdezte Keiko.

-Mégis szerinted miért? Azért mert én Sárkány vagyok! Az is a terv részéhez tartozott, hogy a király a bizalmába fogadjon. –mondta.

-De akkor is! Segítetünk életben maradnod…

-Tévedsz! Meggyógyultam volna a ti segítségetek nélkül is. A sárkányok egyik képessége.

-Elég legyen Bray.

-Igen is uram. Katonák! Öljétek meg mindenkit a palotában! –a sárkánykatonák engedelmeskedtek. Támadtak kíméletlenül.

„-Még jó, hogy annak idején Inutashio megtanított harcolni. Mert most esélyem sem lenne.” –sikerült valahogyan legyőzni a katonákat de ég így is voltak még.

-Nem juthatnak ki a teremből!

-Tudom jól nővérkém.

-Most te jössz! –mondta Sessy a sárkány királynak. Elkezdtek harcolni. Ugyanúgy ahogy Bray és Keiko is. Elyonyra meg a katonákra maradt a többi sárkánykatona. Sikerült legyőzni a sárkányokat. Keiko megölte Brayt. Elyony meg a katonák a sárkány katonákat. És Sessy meg a sárkány királyt. Minden rendben volt és épségben.

-Sikerült. –mondta Keiko és összeeset egy súlyos seb miatt. Fél óra múlva kelt fel. A szobájában volt. Senki sem volt ott kiéve…

-Sesshomaru. –mondta halkan.

-Pihenj. Még nem nyerted vissza az erődet.

*

Szép tavaszi nap van. Minden különbféle virággal beborítva. A palotában minden gyönyörű szépen feldíszítve. Keiko szép fehér ruhában megy a trónterem felé. Kinyílik az ajtó és rózsaszín szirmok, hullnak mindenütt. Az egész udvar ott van, a nővére Elyony és a férje, Inuyasha és Kagome, Sango és Miroku. Na meg természetesen a nép. A trónszékek előtt áll a pap és valaki, aki ismeretlen Keiko számára. A férfin egy fehér ruha, páncél, két kard az oldalán és egy jellegzetes dolog, egy prémszerű valami volt a vállán.

„-Ki lehet? Ki lehet!” –ezek járnak a fejében, ahogy egyre közelebb megy feléjük. Mikor elérte őket, az idegen férfi ránézet és… Keiko megkönnyebbült. Az idegen férfi Sesshomaru volt. Ki mégis idegen a számára de mégsem az. Végül Keiko álma beteljesült. Megtalálta a boldogságát, teljesítette apja két parancsát, elfoglalta a trónt és hozzáment a férfihoz kit apja jelölt ki számára. A nép boldog volt, mert Keiko betartotta, amit ígért. Az országban tényleg béke honolt és 1 évre rá már egy trónörökös is megszületett. Egy gyönyörű szép kisfiú úgy neveztek el, hogy Joss.

VÉGE!!!