3.fejezet
2005.11.28. 15:09
3.
A nap éppen lenyugodni készült, utolsó sugarai még megcsillantak egy srác hosszú, éjfekete színű haján, amint épp a virágzó cseresznyefák alatt sétált. ˝Bárcsak ismét nappal lenne…Mennyire gyűlölöm az meberi testet, ilyenkor semmire sem vagyok jó˝suttogta a fiú.
Amióta Kagome beesett a kútba minden egyes nap aggódott érte, és ugyanakkor arra is kíváncsi volt, mit akart neki mondani a lány. 4 év telet el azóta, de Inuyashaán nem változott semmi. Az elmúlt években másra sem tudott gondolni csak a közös múltjukra. Számára már mindenki és minden elveszett, mindenki akit valaha is szeretett vagy a barátja volt: Kikyou, Miroku, Sango, Shippou…. És a legfontosabb Kagome. Soha nem fogja megbocsátani magának, hogy hagyta Őt beleesni a kútba. Gyűlölte, amikor a lányról álmodott, mert utána egyre erősebben kívánta, hogy ismét együtt lehessen a szerelmével.
Felugrott a kedvenc fájára és a csillagokat kezdte nézni. Eszébe jutott, amikor a lánnyal tették ugyanezt. Amint a csillagokat bámulta felmerengett előtte Kagome arca, amikor rámosolygott…. Gyönyörű volt azon az éjszakán és Inuyasha a csillagok helyett inkább őt bámulta…. ˝NEM!˝ kiáltotta és megrázta a fejét, hátha sikerül kivernie ezt a képet a fejéből…. De nem sikerült…. 4 hosszú év telt el és még mindig nem tudta elfogadni az igazságot, hogy lány többet nem lesz vele.
Ismét a csillagokat bámulta, és a szeme sarkából meglátott egy hullócsillagot… azt kívánta, hogy a lány ismét vele legyen. Hajnaltájt egy gyönyörű virágos réten volt, és egyre csak az járt a fejében, hogy ha ismét találkozhatna a lánnyal minden másképp lenne. Utálta bevallani magának, de egyre jobban hiányoztak neki a lány dühös ˝fekszik˝jei is….Könnyek szöktek a szemébe és bánatosan nézett fel az égre: O, én Kagomém, bárcsak itt lennél velem….
|