4.fejezet
2005.11.28. 15:11
4.
Kagome alig hitte el, hogy az ékkőt tartja a kezében….. Nem hiszem el… Hogy került ide? – gondolta, majd elindult a partra. Még mindig nem hitte el, egyenesen a sátrához ment, levette a vizes fürdőruháját, átöltözött és az ékkövet a táskájába tette. A sátor előtt már Souta várta izgatottan: Minden rendben? Hirtelen olyan furcsa lettél…. A srác aggódva figyelte nővérét. Persze, jól vagyok, menjünk enni- felelte a lány. Csendben ették az ételt, amit édesanyjuk elébük rakott, majd a sötétedés kezdetével aludni tértek. Éjszaka Kagome Inuyasháról álmodott…
Egy széles folyó választotta el őket egymástól. A hanyou egy sziklán állt, ő pedig a fövenyen a túlparton. A fiú épp azon volt, hogy odamenjen hozzá, de ekkor egy óriási démon a mélybe rántotta. INUYASHA NEE!!!! -kiáltotta a lány, majd felébredt és sírásban tört ki. Inuyasha bárcsak itt lennél velem, bárcsak megint együtt lehetnénk – suttogta. Kimászott a sátrából és az eget kémlelte. Ugyanazokat csillagokat nézte, amelyeket az ő szeretett Inuyashája…
Visszament a sátrába és felöltözött, majd a kezébe vette az ékkőt, és ismét sírásban tört ki: Bárcsak újra a középkori Japánban lehetnék….- a könnyei , melyek őszinte fájdalomból hulltak finoman ráestek az ékkőre és vakító fény támadt….. Mire észbe kapott volna, már a hideg földön találta magát. Aú! Ez fájt-felállt- Hol vagyok? Á… a fejem- majd minden elsötétült, összesett és elájult.
Folyt köv
|